Fejezet

 1 1 |           mi?~- Úgy látszik, hogy csakugyan bolond vagyok, mert kis
 2 2 |         és rimánkodott, míg végre csakugyan megváltoztatták a keresztnevét
 3 5 |        úgy, mert az út az erdõben csakugyan gyakran vezet az Istenhez,
 4 5 |         rezidenciám!~A vakok közt csakugyan király a félszemû; soha
 5 6 |     szobájába, mindjárt beküldöm.~Csakugyan bement a szobájába, a jó
 6 6 |           eszik.~A két asszonyság csakugyan együtt ült az asztalnál
 7 7 |          visszaveszi, ha ellenben csakugyan megveszne a hetes állomások
 8 7 |     kapott hátra a gombokhoz. Hát csakugyan egy óra volt ott összegubancolódva,
 9 9 | konstatálni lehet, hogy a főispán csakugyan megérkezett az éjjel és
10 9 |           vagy hogy hívják.~- Hm, csakugyan - hebegett Malinka és kíntól
11 9 |   mindenki ráismert s látta, hogy csakugyan a Poltáry beszédét ismétli. (»
12 9 |          frakk. (Ez az argumentum csakugyan megzavarta egy kicsit Bubenyiket.)~-
13 9 |     kísérte messzirõl Tóth Marit (csakugyan elbûvölõ a termete), ott
14 10|         mintha elismerné, hogy az csakugyan biztos hely.~- Isten neki.
15 10|         gyere te pernahajder. Hát csakugyan igaz, amit apád beszélt?~-
16 11|          nyaka, józan ítélete.~És csakugyan õ tört le legelõbb. Egy
17 11|         Pozsonyba, ahol Velkovics csakugyan megszerezte a nemességet,
18 11|    elgondolkozott a kifli-király. Csakugyan furcsa az, hogy a venyigének
19 12|         szép ez, ténsuram, a róka csakugyan ugatja a savanyú, éretlen
20 12|   nyomokat hagy hátra.~Az udvaron csakugyan ott állt már egy társzekér,
21 12|           is a vár felé tartanak.~Csakugyan nyugatra röpültek, ahol
22 12|           egy puskalövésnyire.~És csakugyan némi világosság nyílt, amint
23 15|        áll a dolog, hogy ha Patkó csakugyan itt van a hegyen és ma hozzánk
24 15|          És?~- Azt beszélte, hogy csakugyan ott volt az iparos ifjúság
25 15|     elárulhatjuk, a hûséges Klári csakugyan tudakozódott a »Griff«-ben,
26 16|       Alkotmányos hasznot azonban csakugyan nem lehetett húzni a Horth
27 16|        iskolába küldje.~Ultimó úr csakugyan az utolsó szónok volt, de
28 17|           melegedj meg.~Az öregúr csakugyan nem restellt a térdig érõ
29 17|            Ott valami történik.~- Csakugyan, tartsunk arra!~Biz ott
30 17|           nem félek.« Végre aztán csakugyan elhajította labdáját s rémülten
31 18|     méznek keserû rétegei is.~»Ha csakugyan a vadász volna - mondá magában -,
32 18|        elkábultan. - Oh, Istenem, csakugyan maga az? Lehetséges-e vagy
33 21|           A tatár hercegnõ másnap csakugyan meglátogatta Tóthékat, amit
34 23|         kocsis - rendelte Noszty.~Csakugyan hallatszott már messzirõl
35 24|   találkozást.~Ez igaz volt. Róza csakugyan ott volt akkor a hegyen.
36 24|           apja akaratának. »Hátha csakugyan lelketlen teremtés vagyok?«
37 24|         bevégzett lenne, ha engem csakugyan elküldött volna. Tudja a
38 25|        Aha! - nevetett Palojtay - csakugyan hallottuk a szegény üvegajtót,