1-500 | 501-1000 | 1001-1086
Fejezet
1 1 | hármával jutott udvarló. De valamennyi tiszt közt a
2 1 | van foglalva a fizetése, de azt persze nem szabad itt
3 1 | volt. A pallos megvan még, de most kukoricát morzsolnak
4 1 | a hadnagy csak hadnagy, de ha kapitány volna se adnám,
5 1 | volna se adnám, mert lump. De ha lump nem volna se adnám,
6 1 | csak lutheránusnak adnám. De ha lutheránus volna se adnám,
7 1 | lesznek, mint a mi papjaink. De ha nem is, én becsületes
8 1 | lapoztam, nem értem rá, de azért tudom, hogy mit jelent
9 1 | kereszteljék, térítsék a népet, de semmit se írt alá, anélkül
10 1 | olyan volnék, mint Rozália, de minthogy én férfi vagyok
11 1 | felülkerekedése; így is csöppenhet, de amúgy is. Kozsehuba érezte,
12 1 | ahogy, Velkovicsék szemében, de mikor ezek nyáron Rajecre
13 1 | tény sugallta az eszmét), de az akkor volt! Most egészen
14 1 | ellenségnek, ahogy lehet), de annyira megszorultnak mégsem
15 1 | neked ezer forintot kölcsön, de nem akarok benned csalódni.~-
16 1 | forintot kölcsön. Emlékszel?~- De hisz megadtam.~- Éppen azért
17 1 | rohant ki lihegve, fújva, de a küszöbrõl még hátrakiáltott
18 1 | Hiszen persze, persze, de tudod mégis. Léni, egy kriglit
19 1 | elmerengõ sétáló.~A pénz röpült, de az idõ is. Egyszer csak
20 1 | hetet, talán többet is, de a határidõ rideg szám, az
21 1 | verejtéket az izzadó üstökrõl, de amint zsugorodik a kockás
22 1 | nagy vallomást kell tennem, de azt csak élõszóval lehet.
23 1 | tudja, mi baja a fiúnak, de legyen bármi szívbeli keserûség,
24 1 | történt a famíliánkban, de most már késõ, hogy emiatt
25 1 | hogy mentsünk, amit lehet. De miképp? Mert pénzt nem hoztam.
26 1 | igaz, hogy önzõ tót ember, de lehet vele beszélni, van
27 1 | aludj, ha tudsz aludni, de én elõlem elpusztulj. Reggel
28 1 | borongott; fekete haja volt, de nem fényes, olyan, mint
29 1 | Szervusz Kéti öcsém! Ejnye, de derék dolog, hogy látlak!~
30 1 | kacagott az öreg Noszty, de Vilmának határozottan visszatetszett
31 1 | három számot. Vilma húzott, de a három szám összeadva túl
32 1 | ízetlen magaviselet volt, de csak el kellett azt nyelni
33 1 | benyúlt a maga nagy mancsával, de volt annyi esze, hogy a
34 1 | a zacskóban mi történik, de hát amit az emberi szem
35 1 | számait, s hirtelen összeadja, de a szörnyû katasztrófát látva,
36 1 | jobban nem mulattattalak. De mért nem írtad meg elõre,
37 1 | Deák Ferencnek is küldtünk, de mikor az »Angol királynõ«-
38 1 | pántlikával nyakán, csak nézte, de nem mert belõle enni. »Várom -
39 1 | jelentkeznek.~Fölmentek szobájukba, de az alvástól még messze voltak.
40 2 | egészen húszéves koráig, de akkor belátta, hogy ezzel
41 2 | Izrael Izsák«-ra ha lehet, de megpróbálja, ha nem is lehet.
42 2 | már maga roppant garmada, de a puszta évi jövedelem is
43 2 | formák között Izrael Izsákra, de a bíróság kimondta, hogy
44 2 | valamennyi az örökséget, de már a név egymagában is
45 2 | örökséget előtte bizonyosan, de legalább el se zárja és
46 2 | még csak most tanul járni, de ha meg talál halni, jön
47 2 | elhalnak előtte az idősebbek, de a Kopereczky Györgyökből,
48 2 | amit nem lehet, nem lehet, de miért nem lehetne megadni
49 2 | keresztlevelet Prágába. De tessék csak elképzelni,
50 2 | Kopereczkyek általában, de különösen a legitim érzésűek
51 2 | vakmerőségével kapott utána, de a nemezis hamar utolérte,
52 2 | vele a takarékpénztárnak, de szerzett magának még egy
53 3 | rá semmi különösebb ok, de azért görcsösen ragaszkodnak
54 3 | egy aranyköpű pompázott, de a takarékpénztári tisztviselők
55 3 | azok majdnem belevesztek, de legalább tüdőgyulladást
56 3 | tűkön ült a várószobában, de hát még a fiatal hadnagy,
57 3 | bátyácskám, Isten hozott. De jó, hogy megszólaltál, mert
58 3 | és elõre ereszté Nosztyt, de a kos fürgébb volt, õ törtetett
59 3 | volna most itt nem lenni, de azért mint egy igazi gentlemanhez
60 3 | szedik és nagyra vannak vele. De hát mért nem adták oda a
61 3 | is megsütik és megeszik, de a fecske semmire se jó,
62 3 | hogy bár minden cél nélkül, de segítségért induljon valahová.~-
63 3 | lehet. Bocsánatot kérek, de mi nem élünk frázisokból.
64 3 | fél év alatt…~- Helyes.~- De tegyük fel, hogy ki nem
65 3 | öntenek rá.~- Hála Istennek! De akkor most már menjünk!
66 3 | hogy nem hozzá szállt, de még csak nem is értesítette (
67 3 | türelmetlenkedett a hadnagy, de Kubiczával nem lehetett
68 3 | kedveskedett Rozáliának délelõtt, de az azt üzente nagy gúnyosan,
69 3 | Meg is köszönte levélben. De most már nem mókus. Hm,
70 3 | aláírt váltót felmutatja. De mindegy, ezen már át kell
71 3 | vagyok.~- Az nekem mindegy, de mi tetszik?~- Mindenekelõtt
72 3 | vihar - gondolta Kozsehuba.)~De az ezredes kemény arcvonásai
73 3 | értettem.~- Igen, igen, de joga van az ezredes úrnak
74 3 | gondolkozott, ne forduljon-e meg, de mégis csak benyitott hozzájuk.~-
75 3 | örvendezve a hadnagy -, de jó, hogy jössz. Már szinte
76 3 | mint te« - akarta mondani, de a hadnagy vérbenforgó szemeit
77 3 | nincs semmi keresetünk.~- De engem ez az úr megsértett! -
78 3 | világ megtudja, ki vagy, de õ maga már tudja. Mit lehet
79 3 | emberek. Kár azokat bántani. De ez más blattra tartozik.
80 3 | elkövettél és nem öl meg ugyan, de megszabadítja tõled a tisztikart.
81 3 | fogadat. Mert apád vagyok, de nem akarok szamár lenni
82 3 | aki talán szólni fog róla, de ez csak pletyka számba esik.
83 3 | hol neki, hol az apjának, de miután választ nem kaptak,
84 3 | a regényekben elõfordul, de az ördögnek se kellettem.
85 3 | csinálok belõled, mint a pinty. De igazán szereted-e a leányomat?~
86 3 | tartogat ilyet számára. De Vilma egy csöppet se látszott
87 3 | szerencsétlen báró megkínzásában.~- De igen. Megálljon csak. Mi
88 3 | Hiszen Vilma tudta is, de õ meg a Sacré-coeur-ök tanítványa
89 4 | burleszk komikum mártásában. De ha így volt is, nem lehet
90 4 | mondom.~Hát ez igaz lehet, de egy bútordarab mégiscsak
91 4 | nemcsak apa lett Krapec ura, de egyszersmind gazdag fõúr.~
92 4 | neveztetni.~- Mit bánom én azt.~- De nem úgy van az, hékás, mert
93 4 | apa - szólt ellágyulva -, de meg tudok-e én annak felelni?~-
94 4 | elgurulhat a lejtõn messzire, de ha kiegyenesítik a talaját,
95 4 | Egy amerikai leány.~- De csak nem kell Amerikába
96 4 | fõispánnak. Van ellene kifogásod? De kínálj meg elõbb egy cigarettával.~-
97 4 | Van talán már valakid? De adjál elõbb egy kis tüzet
98 4 | Ejh mit! Ejtsd el!~- De nagyon megharagszik…~- Ne
99 4 | élénken. - Add elõ, Pál úr, de hamar, mert engem mindjárt
100 4 | Övé a krapeci uradalom.~- De az nem Bontó megyében fekszik.
101 4 | no, bocsáss meg, bruder, de bizony Isten nem tudtam.
102 4 | Szeretnék a nyelvemre ütni. De ugye, nem apprehendálsz?
103 4 | egy darabig eldobva is, de a fõispán mindjárt hamu.~
104 4 | Kopereczky szerencséjén. De ez az utolsó hír okozta
105 4 | akitõl örökség nyílik, de hogy Trencsénbõl vegyenek
106 4 | Kopereckynek, új költség, de mindjárt lehagyít az Isten
107 4 | hol veszi, az Isten tudja, de meglesz valahogy, amint
108 4 | az ajtónál hozzáteszi:~- De ne felejtsd magaddal vinni
109 4 | örömbe tör ki:~- Ejnye, de jó, hogy találkozunk, éppen
110 4 | képet, átadja az ötvenest, de azt a megjegyzést mégse
111 4 | beszélt velem ilyesfélét, de olyanformán, mintha már
112 4 | mintha már meg is volna. De addig is kísérj el a szabóhoz,
113 4 | lehetetlen volnál Bontó megyében, de ha az én intézkedésem tudódik
114 4 | hatalmakat nem deposszedálták, de aki legtovább uralkodik,
115 4 | az öregek, már eltûntek, de õ még most is intéz.~- Szegény
116 4 | önkénteskedtek s azonfelül… de ezt már nem kell mindenkinek
117 4 | vele. Szokásban volt akkor, de még most se múlta divatját,
118 4 | eleinte vonzerõ a csók, de a jó asztal az örökös kapocs
119 4 | még csak el lehet válni, de a jó asztaltól nagyon keserves.~
120 4 | gyakorlat után délfelé, de vak nem volt (sõt inkább
121 4 | mit reméltek, isten tudja (de hisz a szerelem legjobban
122 4 | csurgott az õ ereiben is), de ha valamely regény olvasásába
123 4 | az!~- Boldog ember vagy. De én még boldogabbá akarlak
124 4 | hangon.~- Nem is tud róla, de majd megtudja, ha egyszer
125 4 | Hát akkor ne vállald el.~- De nem bírok neki ellentállni.~-
126 4 | többi majd következik.~- De mégis szeretném teendõim
127 4 | ilyesmit?~- Nem csináltam még, de a chriától kezdve mindent
128 4 | szóra be kell magolnom. De hát ilyen az ember. Hihetetlen,
129 4 | üvöltöttek hozsanát. Ejnye, de furcsa magyarok!~E hidegségbõl
130 4 | penzumot csinált már életében, de egy se ment olyan nehezen,
131 4 | alatt írt aztán egyet-egyet, de mikor Kopereczkynek felolvasta,
132 4 | fõispán nyugton hagyja, de az éppen fecsegõ kedvében
133 4 | mégis õ van felfuvalkodva! De ki bírná azt elõsorolni,
134 4 | tud és elfogja az egeret, de nem tudjuk, hogy még mi
135 4 | prüszkölni és böfögni; de hogy a történelmet is tudja,
136 5 | kevélykedett Kopereczky. - De nézze csak, mit esznek!~
137 5 | hangulatban ült fel a kocsira, de innen már mulatságos volt
138 5 | tótságot, bár maga is tót volt, de az enyhébb fajtából, az
139 5 | érzésébõl fakadó virágszálakat, de Kopereczky nem engedte:~-
140 5 | árvalányhajat és páfrányt, de az emberek kényszerítették,
141 5 | Kétezer; a fele szántóföld, de nem sokat ér a fele se.~-
142 5 | mennyországba reménylünk bejutni, de az nem bizonyos, a lapokba
143 5 | otthagyja a foga fehérét.~- De hisz akkor ez a kegyes ajándékozás
144 5 | a birkákat megnyírjunk? De már van késõ, beüti orrát
145 5 | õket, már ti. birkákat, de ahogy a telet ösmerek, be
146 5 | Malinka. Ejnye, ejnye, de szent egy igaz, amit mondott.~
147 5 | talpraesett megjegyzés, de azért csak úgy hagyta a
148 5 | megy a gazdaság alatta, de szeretem. Átkozottul keveset
149 5 | mert szeretem a jövedelmet, de még jobban szeretem az engedelmességet.
150 5 | Kereszténynek? Az nem zsarolja ki, de a bért sem fizeti meg.~-
151 5 | Esterházy. Egyik se több egynél. De Kopacskának az az elõnye
152 5 | kettõbõl volt összetéve. De ez se volt bizonyos. Mikor
153 5 | kívánta, hogy siessek.~- De hiszen az lehetetlen - szólt
154 5 | neki, Izrael, nagy hálával. De csak olvasson kérem, Rozália,
155 5 | bölcsõ mellett szobájába, de nem anélkül, hogy vággyal,
156 5 | Szívesen költenék a magaméból, de nekem most nincs. Ami pénzt
157 5 | betûk találgatásától is, de a kitalált tartalomtól még
158 5 | Bubenyik!« - kiáltá dühösen.~De csak Malinka ült ott az
159 5 | méltóságos úr Pesten volt.~- De hiszen én nem adtam ki rá
160 5 | ódon, bolthajtásos, tiszta, de rozoga padlójú vendégszobába
161 5 | kérdést is intézett hozzá, de az kitért elõle:~- Majd
162 5 | elõle:~- Majd megtudja, de elõbb egy kis konferenciát
163 5 | körülbelül ott tartunk. De addig is tegye magát itt
164 5 | köszönöm, méltóságos uram, de én nem vagyok finnyás ember,
165 5 | megelégszem.~- Tudom, barátom, de ami jár, jár: a szobaleány
166 5 | most, ha kellek.~- Úgy ám, de a vendég táskáját nekem
167 5 | csodálkozásba ejtette Malinkát -, de a fizetésedbõl levonok ezért
168 5 | volna egy jégverem.~- Igen, de költséget nem engedélyeztem
169 5 | mi a felét adjuk magának, de ha a báró úr ásatja ki,
170 5 | forintot vet.« - »Úgy ám, de az a tíz forint legalább
171 5 | Bubelnyicsek, Bubelnyicsek, oh, de csókolni való gazember vagy!~
172 5 | arca és így folytatá:~- De ha te ilyen ravasz vagy,
173 5 | kimerítettem a hitelemet.~- Úgy ám, de fölfrissült azóta.~- Mitõl?~-
174 5 | Azóta mindig azt csinálom, de már nem lehet többé.~- Akkor
175 5 | csak csináld meg, Bubenyik, de úgy, hogy minél kevesebb
176 6 | történik. Meglehet, bűntény, de bizonyosan valami borzasztó.
177 6 | forintért sem, ha tudna is róla, de nem tud, mert a főkötő létezése
178 6 | Borbálának egy csókért. (De lett abból kettő is.) Három
179 6 | élni, vén csoroszlya?«, de aztán ellágyul, megrendül
180 6 | bagolyfészkedet, amint bírod, de én nem engedek a fekete
181 6 | miatt a vasládából kihozni. De a ravasz Bubenyik nem rettent
182 6 | mely már úgyis elég nagy, de ahogy a fa nagyobbra nõ
183 6 | hogy hallgatni kénytelen, de azért egy kis léket mégis
184 6 | indítva a gyöngy dolgában«; de az kétkedõn mereszté rá
185 6 | kastélyban bibliotéka?~- Nincs.~- De könyvek mégiscsak vannak?
186 6 | várta az egér megjelenését. De hol is lehet, hogy nem mer
187 6 | fõispáni titkárnak lenni.~De alighogy átadta magát a
188 6 | itt mélyen felsóhajtott), de most én csak az éneklõ dajka
189 6 | nagyobb-nagyobb bámulatba esve -, de mit akar velem?~- Hiszen
190 6 | visszafizethetem én még azt), de már most legokosabb nem
191 6 | és a tréfa elõl ügyesen, de mégis harag nélkül kisiklani.~-
192 6 | úgy, mint a madáréneket. De a madár ne a kalitkában
193 6 | ezen a furcsa kívánságon, de hát az urak esze mind bolondsággal
194 6 | felmentőt és elmarasztalót, de mind a hármat »a király
195 6 | lutriba beteendő számokat. De ezekre a hazugságokra nem
196 6 | elpusztultak vagy megéltek, de a fű roppant hírben állott
197 6 | cirokseprő szokott állni.~De ezt a feltörekvő ellenséges
198 6 | Bubenyiknek még az utolsót is. De üljön le, míg előkeresem
199 6 | tyúkszemére, engem pofozott fel, de úgy, hogy még most is szikrázik
200 6 | sóhaj röppent el a melléből, de ez is csak kivetett csalétek
201 6 | előttem is titkolóznak, de nekem is van eszem, és végre
202 6 | mondom, hogy egy vagy más, de (zavartan nézett szét az
203 6 | bambának átalakult tekintetét), de izé… mit is akartam csak
204 6 | is elkísérem Trencsénig. De én majd csak a Szedrespusztán
205 6 | megfordulsz a sírodban!~- De honnan tudja ezeket a méltóságos
206 6 | úrnak négy rossz foga van, de csak egyet akar kihúzatni,
207 6 | szüksége ez idõ szerint, de a vasfúró ember ki akarja
208 6 | Kopereczky bele is megy ebbe, de fölveti a kérdést, nem kellene-e
209 6 | nem tesszük a lábunkat, de mihelyt kitesszük, csak
210 6 | a rozsban? Nem. Soha!~- De nézze a báróné, a hamis
211 6 | kriminális ügy.~- Úgy ám, de az emberek halandók, hátha
212 6 | megbolondított egy kicsit. De talán rosszkor is jöttem…~-
213 6 | is jöttem…~- Nem éppen, de… dehogy - hebegte a kapitányné
214 6 | azóta nem volt a kocsmában), de mindez csak sokkal késõbb
215 6 | a méltóságos asszonynak, de soha senkinek se tessék
216 6 | szörnyû jelenetek lesznek; de mennyire elbámult, midõn
217 6 | szép volt az egyik, ej, de szép - éppen a zsarátnokot
218 6 | fölülrõl mosolygott be ide, de a lapos, rovátkos üvegfedelet
219 6 | bizonyos meghatottsággal -, de mivel oly szívesek voltak
220 6 | megy, világot próbálni, de visszatér, mert csak zálogba
221 7 | efféle könnyû bagázsiáról, de hát nagyon el van gyengülve.
222 7 | állatok tanítványa vagyok, de reggel sokáig szeretek aludni,
223 7 | Az Demosthenes volt, de az azért tette, hogy a dadogástól
224 7 | fájó seb örökös piszkálása. De kinek mi köze hozzá, hogy
225 7 | egy kényszeredett álomba. De korántsem volt üdítõ és
226 7 | rázta a fejét.~- Még alszik, de a méltóságos báróné már
227 7 | Szép asszony?~- Szép, de nem csoda. Gondolja meg,
228 7 | Hiszen én semmi se vagyok, de ha én is kávét ittam volna
229 7 | pillangós fõkötõt, ej haj, de gyönyörû volna. Hanem így (
230 7 | A báróné ott volt ugyan, de háttal az ablaknak, éppen
231 7 | ez? - tûnõdött Malinka, de csak késõbb tudta meg; mikor
232 7 | látománya volt.~- Szent Isten! De már magához jött?~- Hogyne!
233 7 | tudtára adja. Én nem hiszem, de az asszonyok hisznek az
234 7 | hallottam a sikoltást, de nem bírtam elgondolni, mi
235 7 | csigán felhúzatta magát. De ha már elkövette, minek
236 7 | Igen sajnálom - dadogta -, de gondolhattam volna-e ilyesmire?~-
237 7 | Én nem vagyok babonás, de azért még az én fogam is
238 7 | fogam is vacogni kezdene.~- De reménylem, felvilágosította
239 7 | asszonyt.~- Föl most már. De tegnap kellett volna. Se
240 7 | valami természetellenes.~De hát már benne van, meg kell
241 7 | elhalasztani az installációt?~- De milyen címen?~- Közbejött
242 7 | persze segíteni nem tudott, de azt mégis meghagyta, hogy
243 7 | ellenkezett a báró.~- De há úgyis elásátjá á méltóságos
244 7 | kezsit-lábát csókolom.~- De nem ásatom el, nem hiszek
245 7 | ment Kopereczky a várba, de csak az államtitkárral beszélhetett,
246 7 | azon módon a borítékban, de a kulcs hiányzott. Tûnõdtek
247 7 | tartja? Talán a megyeházától? De hiszen a megyeháza nincs
248 7 | a fõispán fényt fejt ki, de az ne a térdekalácsán mutatkozzék.~
249 7 | kétségkívül van valami grandezza, de én mégis túlságosnak tartom
250 7 | elkövetett, amit lehet. De azért mégis igen hûvös lesz
251 7 | négyszemközt valamit elõadjak, de csak négyszemközt, mert…~
252 7 | dugdosta be a Bubenyik füleibe, de még ez se volt elég, ráadásul
253 7 | a bevonulást elkerüljük, de olyan ravasz módon, mely
254 7 | vannak avatva a tervbe, de csak éppen õk ketten. Mind
255 7 | kétségbeesve fogok kiabálni, de hasztalan, ön káromkodni
256 7 | ott vár az indóház elõtt, de mihelyt odaérünk, nyomban
257 7 | indóházhoz, ahol lemaradt, de azzal ne tessék törõdni,
258 8 | legalább a Caliguláé volt, de Kopereczky nem is a miniszter
259 8 | az új főispán mellett. De talán csak felületen tarajosodnak
260 8 | konzervatív, haragszik a zsidóra, de azért nem tud ellenni nélküle,
261 8 | például: »Hej, okos egy ember, de sokat pisszegtem neki«,
262 8 | kritikaképpen: »Nagy svihák biz’ ő, de jól szaval.«~Meg kell azonban
263 8 | huszárját és lovait eltrafálni, de a főispánba is szabad belehibázni.
264 8 | megyei ellenzék feje -, de cserepestől.« A »Klenpa
265 8 | hányta-vetette a fejét. (Ki csak ki, de majd hogy lesz a bejövetel?)
266 8 | Szégyenli magát a jámbor.)~De fölösleges részletezni a
267 8 | hintót érte Rekettyésre, de meglehet, nem várja be,
268 8 | a kétfejű sas nemzette.~De a népszeszély is olyan,
269 8 | különféle célpontokat találnak, de legnagyobb élvezet az ablakok
270 8 | holnapi közgyűlés esélyeit. De a fiatalság csak olyan vígan
271 8 | segédjeivel egy szomszéd szobában, de a polgár nem fogadta el
272 8 | még mostanáig sem fújt be, de a korteskedés kivételes
273 8 | mondják, igen csinos volt, de erre nézve nincs ma már
274 8 | tönkretette karrierjét, de vannak, akik azt állítják,
275 8 | vállalkozott rá. Istenem, Istenem, de nagy bolondságokból van
276 8 | embernek, mint Poltáry, de mégis el kell rá készülni,
277 8 | aki bátor ember volt.~- De látod, sötét van, a lámpák
278 8 | odaugrott a kivont karddal, de akkor már össze voltak gabalyodva,
279 8 | megismernénk otthon, hogy ki volt.~De a parancs, parancs. A hajdú
280 8 | megforgatta a levegõben, de nem bírta a földhöz vágni,
281 8 | Izgatottan kereste mindenütt, de híre-hamva sincs.~Sápadtan
282 8 | Mondhatom, nagy mulatság.~De azért szót fogadott s órák
283 8 | leült az íróasztalhoz, de az asztal fölé hajolva,
284 9 | Topsich gróf négy feketéje, de jó volna az árukat zsebre
285 9 | valami nótárius s életpárja, de a szép, nyúlánk termetű
286 9 | az asszonyi csoportok.~- De iszen nem kell azt mutogatni,
287 9 | anyóka, aki ismeri Tóth urat (de ki ne ismerné?) vidáman
288 9 | nap a körmeit piszkálja. De mindegy, õ megrendíthetetlen.
289 9 | megcsináltatja a receptet, de a kezébõl ki nem engedi,
290 9 | felbõszíti a léhaságaival, de bármennyire csikorgatja
291 9 | többi is mind elkövetkezik, de a többi már nem oly nagy.
292 9 | Azonfelül gyárai vannak, de bogarai is, mert az üzemet
293 9 | szeretem a szabómesterséget. De hát miként szerezte ezt
294 9 | ennek érdekes története van, de most nem érek rá elbeszélni.
295 9 | az õ szája is mozgott, de hogy mit mondott, nem lehetett
296 9 | posztóval borított asztalra, de úgy, hogy az nagy recsegéssel
297 9 | szónokot, a nap bûnbakját, de ez hamar elcsendesedett
298 9 | Eleinte álomnak hitte, de minden pillanatban rettenetesebb
299 9 | se emlékezett már arra, de õ maga el tudta szóról szóra
300 9 | tunc? Restellte az esetet, de mit tegyen? Ex tempore mondhatna
301 9 | mondhatna valami zöldséget, de akkor hova lenne a szónoki
302 9 | nemzetiségi lakosokkal, de vajon testvérek vagyunk-e
303 9 | trófeák kellenek, agancsok, de a homlokcsontunkkal együtt. (
304 9 | kedves. Vagyis a jogaink, de a bõrünkkel együtt.«~A jelenlevõ
305 9 | következik, elviselni lehetetlen. De hasztalan, úgy be volt szorítva
306 9 | hull a Poltáry mondataiban, de úgy kell lenni, hogy nem
307 9 | felõle? Hát azt gondolom, de nem írtam meg neki, hogy
308 9 | mindenek elõtt hálátlan. De most jut eszembe…~Hirtelen
309 9 | nem volt éppen utolsó.~De az efölötti megjegyzések
310 9 | volt a felvidéki zamat, de nem nélkülözte a hajlékonyságot
311 9 | mély csendesség támadt, de mint Hort mondotta késõbb,
312 9 | egy kis szünetet tartott, de a figyelem nem akart helyreállani,
313 9 | nemzetiségi lakosokkal, de vajon testvérek-e azért?
314 9 | trófeák kellenek, agancsok, de a homlokcsontunkkal együtt.
315 9 | kedves. Vagyis a jogaink, de a bõrünkkel együtt.~Tomboló
316 9 | fõispán agyon volna ütve, de magamat is bemártanám, hogy
317 9 | bámulják meg, mint masinát«, de a szájasabbak és mûveltebbek
318 9 | szemmel.~- Formás jószág, de mintha szeplõs volna.~-
319 9 | nézhetsz be rajtok keresztül.~- De már nem fiatal, ahogy nézem.~-
320 9 | Olyan huszonegyéves forma, de még ártatlan, mint a ma
321 9 | uram nagyon megbecsüli. De siessünk fiú, mert mindjárt
322 9 | Feri.~- Talán nincsenek, de ez az egy ilyen. Nem természeti
323 9 | hogy nem mentél a karzatra.~De akihez a szavait intézte,
324 9 | a jó legyecskék a mézre, de mikor még azt hitték egy
325 9 | kapál, harap, ficánkol, de ha a hátára tudsz pattanni,
326 9 | engedelmesen poroszkál alattad.~- De hol vetted azt a pompás
327 9 | csináltatta a beszédeit. De milyen finom alakba önti
328 9 | számfejtõ ákombákomjait, de így igazán hülyeség.~Mindnyájan
329 9 | lenne most ebédhez ülni. De hallom, nem lett belõle
330 9 | kértük volna.~- Nem hiszem, de minek is adták volna ide?~-
331 9 | mellényt akarom feladni, de egy kicsit mintha megsoványodtunk
332 9 | csak a világba beszélsz. De ugye szépen volt elmondva,
333 9 | akartalak megszégyeníteni, de most bizalmasan beszélünk.
334 9 | jegyezte meg Bubenyik -, de Moór Károly és Bánk bán
335 9 | a megoldás elgondolása, de így igazán megfoghatatlan,
336 9 | csattanós pofonra szólt, de nem mindég következett be,
337 9 | szegfûvel gomblyukában (de iszen tudja Bubenyik a dörgést),
338 9 | hangján. - Az ebédhez szántam, de nem bánom, ha most tudod
339 9 | irányban kergetõztek:~- De iszen a mi Izraelünk derék
340 9 | hogy el nem szomorodik, de el se bírja titkolni az
341 10 | Te már úr vagy, Izrael, de ez a fiú sehogy sincs. Mert
342 10 | falai, bástyái, tornyai, de vannak repedései és gyenge
343 10 | szó, semmit se szólnék… De titkárság! Mit gondolsz
344 10 | kicsavarták kezünkből az idők, de a karikagyűrű még megmaradt.
345 10 | kétségkívül kedves kis bolha, de…~- De?~- De Feri olyan borotva,
346 10 | kedves kis bolha, de…~- De?~- De Feri olyan borotva,
347 10 | kedves kis bolha, de…~- De?~- De Feri olyan borotva, akit
348 10 | lánykát meg bírja nyerni. De az különc.~- Én pedig megvallom -
349 10 | jegyzé meg Homlódy.~- De hisz ez csak ok, hogy õt
350 10 | ha a dolog magától megy. De ha például tõlem kérne tanácsot
351 10 | az ügyben és megteszem, de ne haragudjék meg minden
352 10 | becsületes gügyü mesterségét.~De már Homlódy tiltakozott
353 10 | kosár. No hát ezt értem. De mikor ma azt mondja nekem
354 10 | egyszerû nemes családból való. De úgy mondják, hogy idetelepedett
355 10 | élvezettõl.~- A vadászt ismerem, de a vadat nem - mondá szaporán,
356 10 | A róka is tud valamit, de a szerelmes leány többet
357 10 | egyet-mást Tóthék felõl, de nem érdekelt az anyag. Hát
358 10 | megcsináljuk az alaptervet, de ügyelj magadra, hogy addig
359 10 | élénken kiáltott fel:~- De jó volna itt szalonnát sütni.~
360 10 | amikor jól esik az embernek. De nem is kell behorpasztani.
361 10 | Nagy mûveltséget kapott, de mégse kékharisnya. A ruháit
362 10 | Én még ugyan nem láttam, de szavahihetõ emberek mondják.
363 10 | van, adjon valamit magára, de ne kívánjon lehetetlenséget
364 10 | szeplõket is megszépíti, de egy hajkorona is. A szegénység
365 10 | Szóval csodák vannak itt. De mit magyarázom én azt neked,
366 10 | sokallja és néha bosszankodik, de a kisasszony maga teljesen
367 10 | dolog nehéz lesz ugyan, de éppen azért szép eset s
368 10 | kedves tantika?~- Mert - de ne haragudj meg - a te becses
369 10 | Azt magam is belátom, de…~- Azt kell vele elhitetni,
370 10 | kenyérbe.~- Hiszen persze, de…~- Ne szólj, kérlek, közbe,
371 10 | amelyek hozzájuk járnak, de egy pár olyanba is, amely
372 10 | való stikli. Engedje meg, de ilyenek után már csak a
373 10 | csak a külsõ bõrét ismered, de hogy mi lakik alatta, arról
374 10 | vagy a varrólányoknak jó. De éppen azért rendíti meg
375 10 | utazó ügynök, boltoslegény, de mindegy, a tény az, hogy
376 10 | sohase tudhatni bizonyosat. De legyen így vagy úgy, egy
377 10 | fajtánk jobban tud tettetni, de azért biztos lehetsz, hogy
378 10 | összehuppan, mint a hólyag. De azzal, amit mondtam, ki
379 10 | megtartja, el nem dobja, de a képeket lassankint kicserélgeti,
380 10 | Bocsánatot kérek, Máli néni, de egyet nem értek - vágott
381 10 | irántad való gyöngéd érzésnek, de ennek a szálai az adott
382 10 | és oda vezetnek vissza. De ez neked túl magas, azért
383 10 | akit háborúba vezényelnek. De természetesen itt nem elég
384 10 | megfenyegette az ujjaival.~- De el ne hirtelenkedj semmit.
385 11 | az még följebb is menni! De biz az lejjebbre vette az
386 11 | még csak ezután jut oda, de már szeretnénk látni.~Tóth
387 11 | prókátornak szánta Miskáját, de az anyja ellene szólt:~-
388 11 | Tóthné papot akart belõle, de ezt meg az apja kifogásolta:~-
389 11 | doktorra van szükségük. De egy doktor mégiscsak egy
390 11 | tartottak ma a doktorok.~De biz ezzel se fegyverezte
391 11 | köszönöm alásan a jó szívét, de nem kell.~- Ejnye, forgós
392 11 | Ugyan ne izélj, te bolond!~De a fiú addig erõsködött,
393 11 | most már én fizetek neked, de egyszersmind megmutogatok
394 11 | kétségbeejtette Gyurit, de Tóth Miska megvigasztalta:~-
395 11 | csillapítólag hatván idegeire, de mutatkozott ebben honvágy
396 11 | összetorlódott a sok nyájas szó. De megemberesedtél! No, csakhogy
397 11 | te tokát is eresztettél. De milyen csinosan van öltözve!…
398 11 | kicsit a barátai iránt, de sehogy sem akart ráismerni
399 11 | nekem egy cápát, Károly, de egészben és rántva, öntött
400 11 | Tóth Mihályék az esetet, de csak mégis megbocsátottak
401 11 | Nincsenek francia boraik?~- De igenis, vannak.~- Ide egy
402 11 | persze, hogy nem sok van. De mindegy, nem halt még meg
403 11 | Koccintottak, ittak rá, de a hadnagy csak tovább nyomorgatta
404 11 | gróffal való utazgatás, de majd meglátod, apródonként
405 11 | Hiszen ha megszabadult volna, de még nagyobb bolondra talált
406 11 | igénybe venni az idejét, de majd csak holnap mondja
407 11 | megbotránkozva.~- Sajnos, de úgy állok - dadogta Miska
408 11 | dadogta Miska elpirulva, de amikor látta, hogy a Gyuri
409 11 | lehetne tenni két forinttal, de mibõl vacsorálunk ezután?
410 11 | Most? Igazán nem tudnék; de holnap elõleget kérek Nagy
411 11 | pillantást vetett barátjára, de biz az kiállta minden szemöldökrezgés
412 11 | gondolta Miska, szeszélyes, de ártatlan.~- Aztán mit akarnál
413 11 | Nem sokat ér, klepszidra, de én nem válhatok meg tõle.~-
414 11 | kiteszed s nélküle alszol.~- De legalább beleketyeg az álmaimba.~-
415 11 | virágát - elméskedett Gyuri -, de sajnos, nekünk minden óránk
416 11 | bátorságát is megnövelte, de azért a háttérben maradt
417 11 | Nádasdy grófnak készítettem, de közben meghalt, és az örökösei
418 11 | stikli« csattanója.~Jött is, de nem ahogy õ képzelte, mert
419 11 | Tessék belõle visszaadni!~De mire szétnézett volna a
420 11 | szobához, megzörren a kilincs, de nem enged az ajtó.~- Miska,
421 11 | rekedten a Miska szava -, de szándékosan nem bocsátlak
422 11 | egy megveszett kutyát?~- De igenis, mint egy elveszett
423 11 | elveszett embert. Megsiratlak, de nem akarlak látni ezentúl,
424 11 | küldöm utánad a rendõrt, de közösségben sem akarok lenni
425 11 | csak eressz be.~- Köszönöm, de nem vagyok hiszékeny. Annyi
426 11 | behatolhatnak mindenüvé, de az én fejembe nem. Távozz
427 11 | magam elõtt ugyan nem, de mások szemében mindenesetre.~-
428 11 | iszom a levét, punktum, de ha egyszer mondom, hogy
429 11 | bárány.~- Nem hiszem.~- De legalább hallgass meg.~-
430 11 | meghallotta a papírsustorgást, de õ feléje se ment hamarosan,
431 11 | csak fiákerezni akartam, de arra nem gondoltam, hogy
432 11 | alkalmatosságon vonuljak be.~De Miska csak vitte, mint egy
433 11 | pajtásnak megtettem eddig, de a nábobot én ki nem szolgálom.~-
434 11 | most? Neked akartam írni, de mi lesz velem addig, míg
435 11 | kaphatok? Máris éhes voltam, de hogy vacsoráljak, a pénzem
436 11 | mikor a szüleim szidták, de ilyen esetben talán mégsem
437 11 | fejembe kergette a vért, de mégis erre határoztam magamat.
438 11 | Legfeljebb mint most. Igen ám, de hol találjam én meg dr.
439 11 | doktor. Egyik se tud semmit. De mit szóljak én? Engem itt
440 11 | kétszázezer forintért.~- De hát, hogy volt lelked mindezeket
441 11 | Köszönöm pajtás, szép tõled, de nem fogadhatom el, nem nekem
442 11 | boltban, elfogadom emlékül, de hogy a vagyonod felétõl
443 11 | disputálni, én eltagadom, de különben sem akadsz olyan
444 11 | szép ez így elméletben, de a harmadik eshetõséggel
445 11 | Neked talán megmaradnak, de az én lelkemen még azonfelül
446 11 | Miska. Hiszen õ átveheti, de nem fogja tekinteni magáénak,
447 11 | szaporítás céljából teszi. De ezt nem szükség most kijelenteni.
448 11 | kedves modorú úr volt, de nem minden ravaszság nélkül
449 11 | barátom orvostanhallgató, de én csak mesterlegény vagyok,
450 11 | érintkezett az ifjakkal, de Tóth Miska a maga szerénységével
451 11 | ajánlott a Kärntner strassen, de arra a kérésre, hogy Kohlbrunn
452 11 | körültekintést.~Elkísérte Miskát, de kapott is a lábába olyan
453 11 | Egy kicsit libák voltak, de elég csinosak. Tizenkilenc-húszéves
454 11 | Wittelsbachok Münchenben, de ezek a Habsburgok úgy látszik,
455 11 | mindnyájan mosolyogtak. De mindegy, indoklásnak ez
456 11 | bólintott szürke fejével, de mielõtt válaszolt volna,
457 11 | uramöcsém tisztes szándékát, de egy kis kifogásom van a
458 11 | Nem az uramöcsém személye, de a Zsuzsikáé ellen. - Egy
459 11 | vásárolt közben Trencsénben, de minthogy nem értett a gazdálkodáshoz,
460 11 | illik a címert megfertõzni, de kényszerhelyzetbe jutott,
461 11 | cobolyprémes felöltõket, de mindenesetre legillõbb foglalkozás
462 11 | nemcsak megállni érdemes, de letelepedni is.~Eleinte
463 11 | hetednapra nyílnak ki a szemei. De ez a hetednap eltarthat
464 11 | dollárokkal fizetik ügyességét, de számítása egy csöppet se
465 11 | Miska megint el akart menni, de Velkovicsék megint nem engedték.~-
466 11 | minden virágzó növény között.~De a szüret még csak néhány
467 11 | a szõlõbõl gazdátlanul? De vétek ennek tönkremenni!
468 11 | milyen formában közöljem. De forma ide, forma oda, vedd
469 11 | most azzal foglalkozni, de én nem vagyok többé a »kifli-király«!~-
470 11 | nyakába borult erre a szóra, de Velkovics is meg volt illetõdve
471 12 | akkor megtartható a szüret, de ha csak lassan, alig észrevétlenül
472 12 | fajokon még alszik a bor, de ha nem hallom a róka ugatását,
473 12 | szõlõtõkék nagy termést hoztak, de a szem apró maradt és késõn
474 12 | jobbmódú polgároknak van. De az idén a vagyontalan osztály
475 12 | tölti be a maga hivatását.~De még messzebbre is elértek
476 12 | bõrtarisznya. Lehetett nagy úr, de lehetett egyszerû urasági
477 12 | szüretek?~- Néhol már holnap, de általánosan csak holnapután.~-
478 12 | valami vendéglõ?~- Nincs. De nem is szükséges, hogy legyen.
479 12 | holnap, ez az én véleményem, de még szomjan se, ez szinte
480 12 | bolha, mikor nincs tüdeje? De hát azért õk mégis szüretet
481 12 | hogyan becsüljék meg mások? De én túlteszem magamat, mert
482 12 | Tóth Mihályt nem ismerem, de a szõlõjét tudom, hol van.
483 12 | felemelte puskáját, rálõtt, de a két madár sértetlenül
484 12 | vagyis hogy a kisasszonyaik, de az még talán akkor volt,
485 12 | nagy urak elpusztultak, de valahogy itt maradt egy
486 12 | sárgarigók fütyülnek a fákon, de senki se gyaníthat rosszat,
487 12 | asztalnál és egy férfi, de természetesen nem lehetett
488 12 | bírta gondolni egyelõre, de iszen arra való a gondviselés.
489 12 | valamit akarnak, segíti, de többnyire csak egy kicsinyt;
490 12 | hogy csak egy darabig, de ameddig segíti, nagyon segíti.~
491 12 | õket.~Igen, Tóth Mari volt. De micsoda finom, törékeny
492 12 | mindenkinek tetszettek, de ha egyszer tetszenek, nem
493 12 | különbségen túlteszi magát a szem, de a szabálytalan szépségek
494 12 | megemlítendõ a hirdetésben. Ejnye, de jó volna, ha a nevén szólítaná -
495 12 | ceruzáját s felírta a nevét. De a Bligi csak nem akart tágítani
496 12 | filigrán, mint Tóth Mari, de jóval kisebb termetû s egyébként
497 12 | van szüksége, mert éhes, de amikor meglátja a vadat,
498 12 | magában e nevetséges érzelmet. De nem tehetett ellene, noha
499 12 | ilyenkor szakadnak a fonalak, de a leselkedõ pók egy iramodással
500 12 | Bravó, Mari kisasszony!«~De vajon hova mennek? - töprengett
1-500 | 501-1000 | 1001-1086 |