Fejezet
1 3 | asztalbontást, míg végre okos szót válthat az apjával.~-
2 4 | Trencsénbõl vegyenek kölcsön okos embert olyan híres megye
3 4 | vallani, ne félj! Hanem egy okos ember okvetlenül kellene
4 5 | veséjébe hatolni. Hol nagyon okos embernek látszott, hol félbolondnak.
5 5 | tudod, hogy megy az ilyen, okos ember vagy (már mi szerintünk),
6 8 | pipázik az ambituson; ez igen okos úr, érzületére nézve konzervatív,
7 8 | nem tud ellenni nélküle, okos, higgadt egyébként, sóhajtozik
8 8 | azt mondja például: »Hej, okos egy ember, de sokat pisszegtem
9 8 | főtitkárok s jegyzők. Nagyon okos dolog volt, mert szerep
10 8 | beszéd nem nagy munka olyan okos embernek, mint Poltáry,
11 9 | hanem a kíváncsiság. Nem az okos embert várták, nem is az
12 11| Annyira meguntam már az okos embereket az egyetemen,
13 11| vigyorogsz, mert az így van.) Az okos tõkepénzes sohase teszi
14 11| komolyan tartani lehetett. Az okos, higgadt Miska nem találta
15 13| nem szükség magát eladnia, okos ember kéri, Kata is okos,
16 13| okos ember kéri, Kata is okos, hanem igen is, ha valami
17 14| és alákuporodott, nagy, okos szemeivel hálásan pislogva
18 16| Bubenyikkal szemben a ravasz, okos embert, aki mindenbõl hasznot
19 16| megfeneklik, kétségtelenül van, de okos kormányzás, mely okvetlenül
20 16| pedig az eltalálás ritkán az okos emberek hivatása; az okos
21 16| okos emberek hivatása; az okos emberek nem találgatnak,
22 16| minden becsületes kormányt az okos fõispánoktól. Untig elég
23 16| köztük és gondolj ki valami okos fortélyt, csábíts el egy
24 17| hogy én valami különös okos vagy szeretetre méltó férfiú
25 18| igaz, mi? Apellálok minden okos emberre. Lám a méhek a legmunkásabb
26 19| akó sör, közönségesen két okos ember szokott esténként
27 19| egy rögeszméje. Az egyik okos ember, dr. Pázmár Anzelmus
28 19| Magyarországot. A másik okos embernek, Holics József
29 19| amit a birtok hozott, okos bőkezűséggel szórta szét
30 19| magát.~- A doktor is lehet okos ember a privát óráiban.~-
31 25| részletek is mind, mind, okos emberek, leleményes eszû
32 25| beszélhet úgy egy olyan nagyon okos ember, mint méltóságod,
33 26| ábrándos ködöt; jóravaló okos ember azonban nem nevet,
|