Fejezet

1001 25 |             aztán csendes lett minden.~- De jól van - folytatá Topsich,
1002 25 |           megtaláltad a konyakot?~- Meg, de…~- Szent Isten, mi történt
1003 25 |      kompromittálta. Ez van. Ez úgy van. De hogy állunk a reparálás
1004 25 |                  számára már azelõtt is. De hátha nem volt megfelelõ,
1005 25 |             meggyalázója oltárhoz viszi, de ez ritkán történik, mert
1006 25 |                 hirtelen argumentumot.~- De lehetnek olyan esetek is -
1007 25 |                  mérlegelem Noszty urat, de annyi sincs), közbejön és
1008 25 |             értékben, leszáll harmincra, de a Tíz nem emelkedik azért,
1009 25 |                 ittuk még meg a brúdert, de mindegy. Elõlegzem neked.
1010 25 |                Neked persze nem tetszik. De nem is csodálkozom. Az én
1011 25 |             szokás és punktum.~- Szokás, de rossz szokás - felelte Tóth. -
1012 25 |                  Istennek akart áldozni, de az olyan szülék, aminõt
1013 25 |                 törõdik a dzsentrivel.~- De az arisztokrácia is azt
1014 25 |               elõjött, hogy nem ereszti, de Tóth úr a grófnõnek is kosarat
1015 26 |                  csak hazamegy az ember, de hova lett az otthona? Hol
1016 26 |        tik-takjait a nyugalmas csendben…~De hol van ez mind? Pokollá
1017 26 |             hozta Tóth Mihály az esetet, de amikor a bálingi kastélyból
1018 26 |             kérdés Tóth Mihálynak szólt, de az csak ránézett szigorúan,
1019 26 |               arcát gyönge pír vonta be, de csak átfutón, mint a késpengét
1020 26 |                  érintené elhatározásom, de apródonként hozzászokik.~-
1021 26 |             Hiszen megkérte.~- Megkérte, de nem adom.~- Mihály, Mihály,
1022 26 |               leányod még talán kibírja, de én nem bírom ki ezt a gyalázatot.
1023 26 |                  nem bírom ki, Mihály.~- De mondtam már neked, hogy
1024 26 |                 módon hálót vont körüle, de ennek még utána kell járni.«
1025 26 |             viszünk elõle a másvilágra.« De a Noszty-féle házasságból
1026 26 |            Elbizakodol a saját eszedben. De vannak náladnál okosabb
1027 26 |           kapaszkodtunk a nagyurak után, de azok nem vettek fel a szekerükre…
1028 26 |                 vállára tette a kezét -, de az emberek vagy hisznek
1029 26 |             megvetettem minden oldalról, de nem lehet. Lehetne, ha mi
1030 26 |              nevet, mely leányomé lenne, de ezt még lenyelném. Világosan
1031 26 |                asszony megtöltött téged, de a dologból nem lesz semmi.~-
1032 26 |            szemmel járt-kelt a lakásban, de ha valaki figyelte volna,
1033 26 |                Tett, vett, foglalkozott, de az is olybá tûnt fel, mintha
1034 26 |               vették ugyan szentírásnak, de mégis feltûnt a cselédeknek.
1035 26 |                 neheztel rá, az látszik, de nem baj, csak hadd fújja
1036 26 |         alkalmasint meg akar nevettetni, de félek ez most alig sikerül.~-
1037 26 |                 A patkányokat említette, de a dúlt tekintetébõl, zavarából
1038 26 |              másra gondol.~- Ó, Istenem, de csak nem adott neki?~- Természetesen
1039 26 |                 Természetesen nem adtam, de azért tessék vigyázni, mert
1040 26 |                  a hang a Tóth Mihályé - de Tóth Mihály nem szokott
1041 26 |           imakönyvet, amelybõl olvasott, de semmit se felelt, még mindig
1042 26 |              Tóthné kinyitotta a szemét, de már nem az elõbbi szemek
1043 26 |             szeretett volna szóvá tenni, de minthogy nagy volt a feszesség,
1044 26 |                nem sokat lehet megtudni, de a béresem, aki a hordókat
1045 26 |               bele is lõtt egy sólyomba, de nem találta, és sehol se
1046 26 |             szelet, aki bár csinos volt, de mégiscsak szolgáló volt.~
1047 26 |                 talált, amit megkezdett, de el nem küldött, mert talán
1048 26 |                   Eddig tartott a levél, de éppen elég volt Tóthnak;
1049 26 |          kedélyes, nyugodt és elégedett. De leginkább feltûnt mindenkinek
1050 26 |                 hüvelyük vagyon köztünk, de az eszük valahol a Holdban
1051 26 |            ijedten csapott a szájára.)~- De bizony hangosan beszéltél,
1052 26 |              drasztikus.~- Olyan is van, de enyhébb is. Ha a gyengébbik
1053 26 |            rendkívül kombináló talentum, de semmit sem bírtak kisütni,
1054 26 |                 kócsagtoll lengett (hej, de szép király lenne belõle),
1055 26 |        országában volnának elvarázsolva. De ki gyõzné mind elszámlálni
1056 26 |              raccsolta ragyogó arccal. - De mégis az a sorja, hogy elõbb
1057 26 |              senki. Egyik-másik kereste. De aztán magától is rájöttek,
1058 26 |               volna látni és megbírálni, de senki se volt, aki megmutassa
1059 26 |            mindenki türelmetlen. »Ejnye, de sokáig öltözik.« De legtürelmetlenebb
1060 26 |               Ejnye, de sokáig öltözik.« De legtürelmetlenebb a võlegény.
1061 26 |           mennyire van már a kisasszony, de csak vállat vontak, hogy
1062 26 |               várjuk.~Fiam Klára elment, de többé vissza nem került.
1063 26 |               hogy még fel nem öltözött. De itt legyen az egyik lábad!~
1064 26 |          szobáján megnyomta a kilincset, de be volt zárva (a Mari leányszobájába
1065 26 |               lehetett jutni). Kopogott, de semmi életjel. Megfoghatatlan!~
1066 26 |       könyvtárszoba melletti benyílóban.~De mikor a harmadik szobába
1067 26 |                  elõrelépett az ajtótól, de nem abban az igénytelen,
1068 26 |              mint egy kilõtt parittyakõ.~De talált is, Feri megtántorodott.~-
1069 26 |               ebbe a szobába iparkodott, de a másikba is elhallatszott
1070 26 |              volt, mint a mennydörgés.~- De bizony elutazott még az
1071 26 |              harmadik szobába furakodni, de lehetetlen volt. Rágányosné
1072 26 |                hamar. (Az bizony megvan, de valahol Bontóváron.) Homlódyné
1073 26 |                kellett õket fárasztanom, de legalább attól a szégyentõl
1074 26 |           fütykösös béreseit - kiáltá -, de én nem ijedek meg azoktól.~-
1075 26 |                újra kiszaladtak bámulni. De most még jobban bámultak.
1076 26 |                  jobban bámultak. Ejnye, de rövid lagzi volt Tóthéknál!
1077 26 |               összeesve ült egy darabig, de a tavaszi napsugár, mely
1078 Uto|                 életbõl meríti tárgyait. De még nem egészen. Még mindig
1079 Uto|                 õ óhajt, hogy történjék. De nem kell-e egyszer ennek
1080 Uto|                 rossz hasonlattal éljek (de talán nem is rossz), ha
1081 Uto|             kivasalt ruha szebb. Úgy ám, de az élõ ember idomait jobban
1082 Uto|            csapások és szerencsék érnek.~De ha a mesébõl lett a regény
1083 Uto|                 mindig megy elõre. Megy, de hová?~Én úgy gondolom, hogy
1084 Uto|            valahol megtalálni a tökélyt. De persze épp úgy nemesítse
1085 Uto|                érdekes vagy nem érdekes, de ezzel többé nem összefüggõ
1086 Uto|            vagyis megtenni a kísérletet, de mindjárt azzal az engesztelõ