Fejezet

 1 10|         leánya, valami Kohlbrunn Krisztina, hiú, rangvágyó, kapaszkodni
 2 11|        kedélyes kékfestõ -, hogy Krisztina elõtt egyetlen leányomat
 3 11|          tetszik, várja meg, míg Krisztina férjhez megy, vagy pedig
 4 11|         láng lett Tóth Miska is, Krisztina is, s az elõbbi fojtott,
 5 11|       még utoljára látni kívánta Krisztina leányát és ismeretlen unokáját,
 6 11|       így szólt a feleségéhez:~- Krisztina lelkem, sokat gondolkoztam
 7 11|    szándékod, édes Tóth? - kérdé Krisztina.~- Az a szándékom, Krisztina,
 8 11|     Krisztina.~- Az a szándékom, Krisztina, hogy én most visszamegyek
 9 11|    sohase menjek el innen többé.~Krisztina a nyakába borult erre a
10 14|           Nem igaz! - erõsködött Krisztina asszony s el sem hitte addig,
11 15|          tárgyalták ezt a témát, Krisztina asszony pompás puncsot készített,
12 15|      nevettek rajta, hanem azért Krisztina asszony mégis eltûnt egy
13 18|       még nem akarsz? Hallod ezt Krisztina, a fruska még nem akar hazamenni?
14 18|            Ennek valami oka van, Krisztina. Ez nagy változás. Nem vettél
15 19|      Mihály.~- A bal füled lesz, Krisztina… mert csak a balra hallasz -
16 19|  tréfálózott Tóth úr.~Erre aztán Krisztina asszony is elmosolyodott
17 19|         nem kapja meg - dohogott Krisztina asszony.) A Gyengõ Józsi
18 20|        szegül.~Váltig pirongatta Krisztina asszony evégett:~- Te semmit
19 20| elmondani, mi minden volt, pedig Krisztina asszony otthon hetekig fogja
20 21|      menni.~Tóth úr bosszús volt Krisztina asszonyra, hogy a sok szóbeszéddel
21 26|    Tóthné.~- Nem, te még maradj, Krisztina…~Mari eltávozása után a
22 26|   fordult:~- Arra akarlak kérni, Krisztina, szoktasd hozzá Marit apródonként,
23 26|   gyalázatban.~- Nem segíthetek, Krisztina. Nem tudok olyan gonosz,
24 26|           Ne kívánj tõlem ilyet, Krisztina, csupán azért, mert az ilyen
25 26|          a szokásos eligazítása. Krisztina, kedves öreg feleségem -
26 26|        Mari sógora, a fõispán…~- Krisztina - förmedt rá Tóth Mihály
27 26|      volt…~- Nem, nem emlékszem, Krisztina, és ne is bántsd most a
28 26|      engem. Eredj most lefeküdni Krisztina. Nekem ezen gondolkoznom
29 26|       kell. Nem gondoltam volna, Krisztina, hogy valami megingathatna.
30 26|           Azért hát nyugodj meg, Krisztina… Jól tudom, hogy tegnap
31 26|          felesége színe elõtt.~- Krisztina - szólítá meg szelíden -,
32 26|          szemét.~- Elhatároztam, Krisztina, hogy a kettõnk akarata