Fejezet

 1 1 |            sírdogál a kisasszony. Jaj, meghalok itthon a nagy
 2 4 |          minden vár ott engem. Oh jaj, már csak átestem volna
 3 6 |       Gyurit, engem, engem hínak…~Jaj, meghalok, anyám!…~Mindez
 4 6 |           is, Marcelka asszony!~- Jaj, eressz el, Izrael, jaj
 5 6 |           Jaj, eressz el, Izrael, jaj minden csontomat összetöröd.
 6 8 |    kapkodtam. Te vagy az oka. Oh, jaj nekem. Milyen nehezen jutottam
 7 9 |       hallja, nem tud felõle. Oh, jaj, Demosthenes óta nem történt
 8 11|         keserves sírásra fakadt: »Jaj nekem, százszor jaj, kígyót
 9 11|      fakadt: »Jaj nekem, százszor jaj, kígyót neveltem a tejemen.«~
10 11|          tiltakozott az ellene:~- Jaj, meg ne fojts! Huh, minden
11 12|  szabálytalan szépségek unikumok, jaj annak örökre, akibe mélyen
12 13| lóbálódzik hajában a sárga rózsa… jaj, már le is esett.~Lehajlik
13 13|         nagy patália lesz belõle… Jaj, Istenem, csak meg ne tudnák!
14 13|     lihegte a leány ábrándosan. - Jaj, agyonszorít!~Legott elbocsátotta
15 13|        fáklya a fáklyától gyúlik, jaj, dehogy nézne oda, hanem
16 13|         ott van a balszeme alatt. Jaj, csak valahogy meg ne látta
17 14|     élénken. - Hogy jössz te ide? Jaj, hogy rám ijesztettél!~De
18 15|       aztán azzal a dörmögéssel: »Jaj, kedves húgocskám, ha téged
19 15|           szûz leány ujján volt. (Jaj, lelkem - pirongatta meg
20 16|   keresztül verte magát egy éles »Jaj!« kiáltás s minden figyelem
21 16|      hátbaütötte a sógorát.~- Oh, jaj, te golyhó! Miféle bolondságokon
22 17|             Mit tudod te azt? Oh, jaj, hogy is küldhettelek egyedül?
23 18|           szempillái lecsukódtak. Jaj Istenem, mit fog hallani?~-
24 18|          hangja is hasonlított.~- Jaj, de szeretném ismerni -
25 21|           meg a karját.~- Ne, ne; jaj, ne bántsa a szegény kicsikék
26 21|         föl a maga jószántából?~- Jaj, csak a csókot ne kívánja,
27 23|         Igyék egy kis konyakot!~- Jaj, ha volna!~- Van nekem,
28 23|        melyik a Göncöl szekere.~- Jaj nekem! Mindjárt meghalok -
29 24|     mondanak, ha majd megnyílnak? Jaj, azok a szemek!~És Noszty
30 26|            A pékné kívánta úgy. Ó jaj, minek köhög a légy, mikor
31 26|         óráját és sóhajtott:~- Ó, jaj, még egész negyedóra.~Klementy,
32 26|           Alul van a soványabbja. Jaj, hisz a lelkemet is odaadnám.~