Fejezet

 1 1 |        meg magát, megüvegesedett szemeit babonásan emeli a mennyezet
 2 3 |         de a hadnagy vérbenforgó szemeit látva, megenyhítette), mint
 3 3 |         reményteljesen függeszté szemeit Vilmára, mint a mesékben
 4 3 |           szinte elhalón s még a szemeit is behunyta, mint egy halálra
 5 5 |        Klincsók úr égre emelte a szemeit.~- Isten tud. Én azt gondolok,
 6 5 |          a jászolnál.«~Elfutotta szemeit a vér. Az ajtóhoz rohant,
 7 6 |          az kétkedõn mereszté rá szemeit.~- Nem hiszek a csodákban,
 8 6 |          Ejh, hát mi van abban? (Szemeit, melyek nem voltak éppen
 9 6 |           miközben behunyta apró szemeit és felhajtotta a poharat
10 9 |          Az isten tudja! - szólt szemeit égnek fordítva.~- Te csináltad?~-
11 9 |        ösztönszerûleg behunyta a szemeit, mert íme elérkezett a rettenet
12 11|       hozzá a fejét, dörzsölte a szemeit, nem álmodik-e, elimádkozott
13 11|       ekképpen szólott, vasvilla szemeit rám szegezve: »Hohó, uracskám.
14 11|          és pompás sárga haja. A szemeit gyakran rajtafelejtette
15 12|       rakott szõlõkön legeltetve szemeit. Egyik-másikról, különösen,
16 13|       vette s inkább lesütötte a szemeit, semhogy bele mert volna
17 13|          Rávetette búzavirágszín szemeit, csak egy villanásra találkozott
18 14|    fogdos. Hiába mereszti a nagy szemeit. Olyan az, mint a szentírás,
19 14|          csak azt látta, mikor a szemeit felnyitotta, hogy Rozália
20 14|         visszatérni az életszín: szemeit újólag fölnyitván, megpillantá
21 16|         az alispánra meresztette szemeit, várva, hogy õ nyilatkozzék.~-
22 17|    csináljon.~Lopva indította el szemeit megkeresni a fiatal szolgabírót,
23 18|          szóló.~A leány ráemelte szemeit, hogy hol van rajta az a
24 18|         visszaült a székébe és a szemeit lehunyta.~- Mert amikor
25 20|         úr.~Nyugodtan ráemelte a szemeit Noszty:~- Én pedig megtanítom
26 21|      ráemelte az ibolyaszín szép szemeit, melyek a varrására voltak
27 24|      mikor az álom betapasztotta szemeit, a szép, szomorú szemeket.
28 24|        újra lecsukta nyugodtan a szemeit. Azt hitte, álmában látja
29 24|          volna, Pázmár maga is a szemeit dörzsölte. A tarka Zebedusát,
30 24| kompromittálva vagyok.~Az öregúr szemeit elöntötte a vér, keze ökölbe
31 26|           Tóth Mihály behunyta a szemeit, mintha maga elé idézné