Fejezet

 1 1 |      megközelíteni.~- Annál jobb - nevetett Kozsehuba. - Legalább nem
 2 3 |        kifogdostál.~- Ah! Persze - nevetett édesdeden a báró. - Erre
 3 3 |         zálogtárgy akkor a miénk - nevetett Kopereczky. - A zálogtárgy
 4 3 |            aztán Noszty is jóízûen nevetett s bevárván, míg a becsengetett
 5 7 |  elgondolni, mi lehet.~- Hehehe, - nevetett Bubenyik jóízûen és kezeit
 6 10| következhetik.~Homlódyné fölénnyel nevetett, megkapván a Feri fejét,
 7 11|          rátérdepeltél a lelkemre.~Nevetett, hagyta, oda se nézett többé,
 8 11|               Mindjárt gondoltam - nevetett a furfangos kékfestõ -,
 9 14|            Kender Istvánné jóízûen nevetett.~- De iszen macska legyen
10 14|            volt.~- Bohók vagytok - nevetett az öreg úr -, nem minden
11 15|        igaz-e Gyurka?~- Meglehet - nevetett Velkovics -, ti ördöngös
12 16|       arcát.~- Átkozott Ovidius! - nevetett a báró, ki minden tollat
13 17|        Hiszen éppen azért mondom - nevetett Palojtay -, mert Noszty
14 18|         meg abba a méltóságos úr - nevetett a szerkesztõ.~- Ugyan hagyja,
15 18|          te bolondos kis fruska! - nevetett Tóth úr, hogy a szemei is
16 18|           ti. õfelsége. (Édesdeden nevetett hozzá s Ferit is láthatólag
17 18|          vagy nem igaz?~S gúnyosan nevetett a szeme közé.~- Klára! -
18 18|        lakik?~- Oh, maga golyhó! - nevetett Tóth Mari. - Még azt se
19 18|           szél lengetné. És minden nevetett körös-körül. Nevettek a
20 18|      bajusz.~Azon meg aztán Tóthné nevetett édesdeden s óvatos macskaléptekkel
21 19|          Ah, igen, emlékszem már. (Nevetett, mint aki valami jó tréfára
22 19|        mert csak a balra hallasz - nevetett Tóth úr.~- Ejnye Mihály,
23 20|     kérdett kitérõleg.~- Hehehe! - nevetett a fõispán. - Mintha ti nem
24 21|         körül, miközben az erdõ is nevetett, õ pedig egyet perdült,
25 24|            lázas szerelmet.~Noszty nevetett.~- Nem volt az szerelem -
26 25|    almárium üvegajtajába.~- Aha! - nevetett Palojtay - csakugyan hallottuk