Fejezet

 1 3 |         még a fiatal hadnagy, aki künn az utcán fel s alá járva
 2 4 |        Megbolondultál?)~Hanem ott künn aztán felvilágosította Feri.~-
 3 7 |   kisietett a friss levegõre.~Ott künn akkor kelt a nap, szelíd
 4 9 |    messzebb is van innen.~Az órák künn a tornyokon a tizenkettõt
 5 11|        belülrõl, amint megáll ott künn a robogó bérkocsi, majd
 6 11|        útjaink elváltak örökre.~A künn levõ fiatalember felkacagott
 7 12|    odahajt a szükség. Ön eszerint künn a hegyen lesz?~A korcsmáros
 8 14|          De nini, hol van Mari?~- Künn sétál valahol a szobaleánnyal -
 9 14|          estefelé, amint szokták, künn lesznek a szõlõben és lehetetlen
10 14|         öltöznek át, ha az öregek künn találnak lenni a szõlõben.
11 15|        jólesett, mert megindulván künn az esõ, a szoba levegõje
12 16|       amikor vagy tíz tót szavazó künn van, a szavazás kimondása
13 17|    szegény kis lélek.~Feri inkább künn maradt az asszonyok közt,
14 18|        redõzetét, de annyit mégis künn hagyott az apró lábaiból,
15 19|       belemarkolhasson, mivelhogy künn csipogva gyûl köréje, ha
16 19|         mintha hájjal kenegetnék.~Künn az ambituson az úgynevezett
17 21|         leányom, reszeltess hamar künn a konyhában. Ez bizonyosan
18 21|            Mikor fölébred reggel, künn az elõszobájában türelmetlenül
19 21|           betakarodtak a lyukba - künn hagyván a nyúllábat, amely,
20 21|           szép kis lába ne legyen künn. Éppen ez a szoknya volt.
21 22| Kopereczky hatalmas tenyere, hogy künn az elõszobában is meghallhatta
22 24|    azonnal, Tóth kisasszony várja künn és méltóságos Noszty Ferenc
23 24|          szobájával a világot is. Künn az ajtónál lövöm fõbe magamat (
24 24|       Mari kisasszony! - hangzott künn újból.~- Kérdezze meg, ki
25 26|       hébe-hóba elcsöppen belõle.~Künn a gazdaságban gyakran veszi
26 26|    nyilvánult. Majd az egész falu künn volt az utcán, sorfalat