Fejezet

 1 1 |          Hohó! Hiszen ez Noszty! - kiáltott fel a báró kitörõ örömmel
 2 3 |         hogy nem az ezredes úré! - kiáltott fel élénken Kozsehuba.~-
 3 5 |          úgy segéljen, igaza van - kiáltott fel élénken Kopereczky,
 4 6 |         poharat egészen. - Héha! - kiáltott fel, jeléül, hogy nagyszerű
 5 6 |        kapitánynéra.~- Bubenyik! - kiáltott fel vibráló hangon a kapitányné. -
 6 7 |           kiküldeni.~- Bubenyik! - kiáltott rá - beszélsz te németül?~
 7 9 |   templomokban.~- Hát itt van ni - kiáltott fel vidáman Kopereczky -,
 8 10|            Egyszer-másszor élénken kiáltott fel:~- De jó volna itt szalonnát
 9 10|          vagy.~- Bravó, tantika! - kiáltott fel az exhadnagy lelkesülten,
10 11|       durrant a dugó, Gyuri hurrát kiáltott hozzá, aztán összeütötték
11 11| határozatot.~- Ember vagy, Miska - kiáltott fel és vadul rázta a barátja
12 12|        megdöbbenése, hogy hangosan kiáltott fel:~- Hopp! Álljunk meg
13 14|        kezét.~- Bligi, te cudar! - kiáltott fel élénken. - Hogy jössz
14 15|          ilyen gyámoltalanságot! - kiáltott fel Velkovics.~- Nem lehetett
15 16|     alkalmasint becsípett Bubenyik kiáltott közbe:~- To mi lepsje wjeme.
16 16|           ez? Mi baja történt? Mit kiáltott rá a fõispán komornyikja?
17 17|       Isten hozott, kedves öcsém - kiáltott fel élénken a gazda -, de
18 17|       kacagott fel: »Das ist gut - kiáltott fel - sehr gelungen« - és
19 17|           Hahó, van egy ötletem! - kiáltott fel a báró. - Várjanak egy
20 17|            Hopp! Tisztelt lovak! - kiáltott fel most Mari élénken. -
21 21|           olyan kegyetlen lenni! - kiáltott fel fájdalmasan Kopereczkyné.
22 21|        szerelem és állhatatosság - kiáltott fel gunyoros kacagással
23 21|        felesége.~- Oh, kis bohó! - kiáltott fel Noszty örömittasan. -
24 23|         hozom haza a báránykámat - kiáltott ki a hintóból Homlódyné -,
25 24|           No, nézd a vén kutyát! - kiáltott fel az asszony, hirtelen
26 26|            kedves öreg feleségem - kiáltott fel -, bízzál bennem!~Közelebb