Fejezet
1 1 | hangosan.~- Úgyszólván semmit - folytatá halkan. - Hisz az egész
2 3 | komolyra vált arccal úgy folytatá: - Mert úgy nézz meg engem,
3 4 | ki az a te jelölted? - folytatá élénken. - Add elõ, Pál
4 5 | hosszabbodott meg az arca és így folytatá:~- De ha te ilyen ravasz
5 7 | A közgyûlési teremben - folytatá Malinka - már jelentékeny
6 9 | a hûvös hangulat által, folytatá fennhéjázó testtartásával
7 9 | eresztette a hangját és így folytatá:~- Különleges az önök helyzete,
8 10| úgynevezett apróhirdetést - folytatá Homlódyné -, aminõkkel tele
9 11| ellen. - Egy fogadásom van - folytatá a kedélyes kékfestõ -, hogy
10 11| boldogság az élet…~- Hát igen - folytatá Tóth Mihály elgondolkozva -,
11 12| Ez a kisebbik, a Tinka - folytatá -, a másik, aki most nyilván
12 15| foglalkozva fruskájával - folytatá Tóth uram, míg Mari egészen
13 16| mondani, tisztelt közgyûlés - folytatá fennhéjázó hangon, némi
14 16| az apádnak ígértem meg - folytatá. - Egy Kopereczky pedig
15 17| csak egy orvoslata vagyon - folytatá az öreg úr -, ha az illetõ
16 17| bensõségesen megrázva. - Hja, hja - folytatá ezután elábrándozva és a
17 18| hallani?~- Én is mondhatnám - folytatá Feri -, most azt gondolja,
18 18| följegyezve a történelemben - folytatá a szónok.~- Egyetlenegy
19 18| Mihály.~- A másik pólust - folytatá Feri -, a munka emberét
20 19| csóválva.~- No, már most - folytatá a doktor feltartóztathatatlanul -,
21 19| testem és szibilla-könyv - folytatá szokott modorában, mindig
22 22| ördögnek tartoztam egy úttal - folytatá Kopereczky s az arcok még
23 24| mármost mitévõ legyek - folytatá Feri keserûen, miközben
24 25| Hol is hagytuk el? - folytatá a gróf. - Igen, tudom már.
25 25| lett minden.~- De jól van - folytatá Topsich, annyira belemelegedve
26 26| Nem voltam igazságos - folytatá Tóth úr.~Tóthné letette
|