Fejezet

 1 5 |        fel Kopereczky és újonnan oly dühbe hozta magát, hogy
 2 6 |    dehogy - hebegte a kapitányné oly zavartan, hogy csak megerõsítette
 3 6 |      meghatottsággal -, de mivel oly szívesek voltak hozzám,
 4 7 |   megvetett ággyal várni fogjuk. Oly egyszerû az egész, mint
 5 9 | elkövetkezik, de a többi már nem oly nagy. Szemet szúr azonban,
 6 9 |       Talán acélból vannak, hogy oly nyugodt tud maradni egy
 7 10|       bájos ismeretlen«, aki rám oly mély benyomást tett. Minek
 8 11|         szemed láttára elégetem, oly igazán, amint Velkovics
 9 11|        évben volt új találmány.)~Oly határozott mozdulattal nyúlt
10 11|          hogy Kohlbrunn úr talán oly jó lenne és õt, a járatlant
11 11| keménymaggal behintve a tetejét, oly pompásan tudott készíteni,
12 12|    szinte fiatal leány volt, épp oly vézna, filigrán, mint Tóth
13 12|    esetlen fejtartását veszi fel oly híven, hogy egy vérbeli
14 14| nyárfalevél.~- Istenem, mi lelt? Oly fehér vagy, mint a kréta! -
15 15|     senki se figyelt Marira, aki oly piros lett, mint a láng,
16 16|        Semmi, még a pénz se fogy oly villámgyorsan, mint a tisztelet
17 17|  bosszúságot, hogy a Nosztyakról oly félvállról szólott.~- Ferenc?
18 17|    kezdett, orrcimpái lüktettek. Oly csend lett, mint a kriptában,
19 18|          ellenkezõleg, kár, mert oly szórakozottan játszott és
20 18|        leány, én szegény ördög s oly messze volna tõlem, mint
21 18|       Lehetséges-e vagy álmodom?~Oly természetesen adta a meglepetést,
22 19|        Az udvarlók iránt se volt oly érdes többé, nem bújt el
23 21|        Mari.~S már ez a suttogás oly ingerlõ, oly csalogató volt,
24 21|          a suttogás oly ingerlõ, oly csalogató volt, mint az
25 24|      Noszty.~- Micsoda, maga azt oly csekélybe veszi, hogy egy