Fejezet

 1 1 |   Most már a boltomban vagy - gondolta magában Kozsehuba.)~S valóban,
 2 2 |   birtokok erősen megfogytak, gondolta rá magát a legutolsónak
 3 3 |   mindjárt kezdõdik a vihar - gondolta Kozsehuba.)~De az ezredes
 4 3 |       No, hogy dagadjon meg - gondolta magában a hadnagy elszomorodva.~
 5 3 |      és renoválta a kastélyt. Gondolta magában, utat egyenget Vilmának,
 6 6 |      már nem volt otthon. Hm, gondolta Bubenyik, a két pecsérke
 7 6 |   boldog velök! (Pukkadj meg, gondolta titkon.) Íme, a másik, az
 8 7 |       az ablakot (rossz jel - gondolta boldogtalan szívszorongással);
 9 9 |       kell semmilyen beszéd - gondolta Poltáry -, itt nem lehet
10 9 |      a szónoki nimbusza? Ejh, gondolta magában, vágjunk neki! Elmondom
11 11|     ki a nadrágjaikat varrta, gondolta el magában, hogy az ő kötelessége
12 11| komiszkodik. Egy nagy gyerek, gondolta Miska, szeszélyes, de ártatlan.~-
13 11|        Milyen bolond voltam - gondolta -, nem akartam elfogadni
14 11|      a kirakatba helyezve el, gondolta, tódulni fognak hozzá az
15 14|    nem minden szepegés nélkül gondolta, hogy tán könnyelmûség volt
16 14|    legény volt - hanem hát ki gondolta volna azt akkor?~A vargák
17 19|       elterül; milyen szépnek gondolta õ azt (pedig milyen rút
18 20| Noszty Feri természetesen azt gondolta, hogy az bizony nem lenne
19 21|    kerítéseket ugrottam át« - gondolta magában, mialatt a hölgyek
20 21|       úgy megy, nesztelenül - gondolta magában Noszty -, holott
21 21|         Jó róka lesz belõle«, gondolta, de talán meg is mondta
22 23|     karikák (a sok sírástól - gondolta a fõispánné és érezni kezdte,
23 23|   fogta. »Oh, a szemtelenek!« gondolta Mari és úgy fájt, de úgy
24 24|      önkénytelen, vagyis csak gondolta, maga restellte legjobban,
25 25|    minden küllõje, kereke. Ki gondolta volna arról az angyalképû