Fejezet

 1 3  |        a téli rezidenciája. (Az ám ni, most is ott vánszorog
 2 4  |        sok kiadásom lesz«.~- Az ám, fõispán lettél. Ebédek,
 3 5  |   vagyok most, ha kellek.~- Úgy ám, de a vendég táskáját nekem
 4 5  |         mondá félvállról.~- Nem ám - felelte a báró csendesebben,
 5 5  |       tíz forintot vet.« - »Úgy ám, de az a tíz forint legalább
 6 5  | kimerítettem a hitelemet.~- Úgy ám, de fölfrissült azóta.~-
 7 6  |        magától eláll a tervtől.~Ám ha el nem állna, ott van
 8 6  | egyenesen kriminális ügy.~- Úgy ám, de az emberek halandók,
 9 7  |        kedves asszony. Az tudna ám magával beszélgetni, ha
10 9  | megmaradt gyöngyöt is, ez lenne ám most nagy effektus a melledzõben.~-
11 9  |    effektus a melledzõben.~- Az ám.~- Pedig talán ide is adták
12 11 |      Legfeljebb mint most. Igen ám, de hol találjam én meg
13 13 |    Tudod mit, te Mari, ez volna ám jó alkalom, hogy a marcangoló
14 13 |       táncoltak a szüreten.~Úgy ám, négyest, de ki tud négyest
15 14 |    bolond grófodat kísérted? Az ám, vajon mi lett aztán belõle?
16 16 |  haszonleső? Tûz és víz együtt. Ám a gyakorlatban elférnek.~
17 16 |         támadt erre zaj, de nem ám a fõispáni szék recsegésébõl,
18 17 |  megfeszítették a zsidók.~- Úgy ám, de urambátyámnak ez nem
19 17 |   Noszty Pál különb legény volt ám akkor, mint te.~- Ritka
20 18 |       te kiáltottál közbe.~- Az ám. Hiszen akartam én. De ráismert
21 18 |       Csakhogy azoknak is volna ám eszük.~- Rá nem jönnének,
22 19 |      Tóth Mihálynak vagynak.~Az ám. A rekettyési uradalom tele
23 19 |       jövedelmeztek eleget (van ám Tóth Mihálynak magához való
24 25 |         allûrjeivel:~- Nem kell ám a fegyvertõl félni, az ebugatta.
25 Uto|        kivasalt ruha szebb. Úgy ám, de az élõ ember idomait