Fejezet

 1 3 |              Vilma, édes Vilma! - kiáltá Kopereczky elérzékenyülten
 2 5 |       elõcsarnokba. »Bubenyik!« - kiáltá dühösen.~De csak Malinka
 3 6 |        elhallgattak.~- Például? - kiáltá mind a két nõ egyszerre.~-
 4 7 |        Várjanak csak egy kicsit - kiáltá feléjök messzirõl. - Húzzanak
 5 7 |         táskájával.~- Ide, ide! - kiáltá eléje kappan-hangján Bubenyik.~
 6 11|          le a péket:~- Micsoda? - kiáltá és a félszemével a feleségére
 7 11|           forintom.~- Összesen? - kiáltá Gyuri szinte szemrehányón,
 8 11|              Én téged elítéllek - kiáltá Miska ünnepélyesen. - Távozz
 9 11|      Pipametszõ voltam.~- Pfuj! - kiáltá megvetõleg. - Hisz az nem
10 12|           véleményem.~- Brozik! - kiáltá most egy harsány hang a
11 14|       fehér vagy, mint a kréta! - kiáltá ijedten Rozália.~- Semmi,
12 16|     támadt.~- A jogunkat akarom - kiáltá fulladozó hangon. - Tessék
13 17|        Szervusz, öcsém, agyagos - kiáltá erre kitörõ lelkesedéssel,
14 19|          az én múltkori gibicem - kiáltá vidáman s megrázta a jöttnek
15 21| Megnyertem az egy mázsa bonbont - kiáltá ez vissza.~- Komolyan?~-
16 23|      csapott be.~- Itt a pandúr - kiáltá már az ajtóból. - Megyünk!~-
17 23|              Hopp a tarisznyám! - kiáltá most Bubenyik s még az istállóba
18 23|        pillanatban egy durva hang kiáltá:~- Megállj! Egy tapodtat
19 24|      általuk.~- Távozzék innen! - kiáltá váratlanul, élesen s almavirágszín
20 24|           a kilincsre.~- Ne, ne - kiáltá ágyában felülve és a karjait
21 25|         leányom kezét.~- Brávó! - kiáltá Topsich.~- Hisz akkor minden
22 26|     ütõdött össze.~- Egzekució! - kiáltá. - Hol az egy mázsa bonbon?~-
23 26|    vidékre vissza.~- Mi ez, mi? - kiáltá közbe Kopereczky, és be
24 26|   vasvillás, fütykösös béreseit - kiáltá -, de én nem ijedek meg