Fejezet

 1 3 | méltatlankodott Kozsehuba.~- Vigyázzon fiatalember, tûrtõztesse a nyelvét -
 2 4 |                való, ahhoz egy »buzgó« fiatalember kell. Hanem ha valami jót
 3 4 |             szép, délceg, magas, szõke fiatalember, be-bekukkantott a konyhába,
 4 4 |           másnap s a csinos, jóformájú fiatalember megtetszett Kopereczkynek,
 5 11|          mintegy célzásul a tökéletlen fiatalember kívánságaira:~- Hozzon nekem
 6 11|           elváltak örökre.~A künn levõ fiatalember felkacagott erre vidoran,
 7 12|                a szélhámos világban.~A fiatalember szobát kért, megvacsorált,
 8 12|               szólt:~- Az ilyen csinos fiatalember, uram, mint ön, nem vesz
 9 12|              nevét kiáltó hang felé.~A fiatalember pedig fizetett ezek után
10 13|            honnan olyan ismerõs neki a fiatalember. S e végbõl ismét fölkereste
11 15|                igen csinos, kellemetes fiatalember volt…~- Hát aztán mit tud
12 17|            érje õket; de a jött csinos fiatalember megelõzte õket, hirtelen
13 17|           pajkos dévánsággal az urát a fiatalember elõl.~- Eredj, te hóhér!
14 17|                nem vendég?~- Egy zsidó fiatalember.~- Micsoda? - ugrott fel
15 17|             Birtokát még jóformán mint fiatalember vitalitiumba adta s azóta
16 17|              tudja azt maga? - kérdé a fiatalember fojtott, tompa hangon. Olyan
17 17|         elsápadva várták a kitörést. A fiatalember melle hullámosan emelkedni
18 17|     tapintatlanság az öregtõl. Szegény fiatalember, hogy háborog, hogy küzd
19 17|         Szellemesen felelt meg! Kedves fiatalember. Egy püspök se felelhetett
20 17|               volt akkoriban, mikor én fiatalember voltam. Felmegyek a megyeházára
21 18|               is.~- Ki vette el?~- Egy fiatalember. És ez se volna még semmi,
22 19|               Mihály azt mondta: »Szép fiatalember, meg kell adni.«~Tóthné
23 24|            meggyónom õszintén, de hány fiatalember keveredik ilyesmibe, akibõl
24 24|                megvallom, ahogy minden fiatalember megteszi, de mindez csak