Fejezet

 1 1 |   okvetlenül a bárónál.~- Nono - felelt félálmosan az öreg Noszty. -
 2 3 |      dolgot, amire szórakozottan felelt Kopereczky; ügyetlen, elfogult
 3 3 |     hideg futott végig.~- És mit felelt? - motyogta tompán, szinte
 4 3 |       háta mögé menekült s onnan felelt fel, mint valami bástya
 5 7 |      mohón. - Hol?~- Ott ül ni - felelt Koleszár Mária, egy nyitott
 6 9 |        rosszra, mi?«~Malinka nem felelt, nem is hallotta, forgott
 7 11| mindenesetre.~- Hiszen értelek - felelt Gyuri -, tudom méltányolni
 8 11|       pihen, minélfogva ekképpen felelt Velkovicsnak:~- Örömmel
 9 13|         neki a levelet.~Mari nem felelt, de Noszty örömét találta
10 16|         a kapzsisági hajlamainak felelt meg. Klementyvel szemben
11 16|    iparkodott.~- Nem gondolnám - felelt rá Petrovay Tamás, a Kaby
12 17|       úgy dicsérték. Szellemesen felelt meg! Kedves fiatalember.
13 18|      csend következett. Senki se felelt.~- Egy német van köztünk -
14 18|       van Tóth Mari - mire azzal felelt az a valaki: »Olyan, mint
15 20|        élõ ember volt a gépben - felelt kitérõleg és gunyorosan -,
16 23|         Ferit.~Mari egy szót sem felelt, mintha megzsibbadt volna
17 23|         Máli néni?~Máli néni nem felelt, csak nyöszörgött.~- Nem
18 23|         De Homlódyné egy szót se felelt, csak jajgatott, nyöszörgött
19 23|         tíznek se nézek oda.~Nem felelt, valami imádságot mormogott.~
20 24|      nekem.~Az pedig egy szót se felelt. Ajkai mozogtak, látszott
21 24|         Mari lelkét, egy szót se felelt, csak sóhajtott: hiszen
22 24|        javára.~Mari egy szót sem felelt, gondolataiba merült. Olyanba
23 24|    restellte legjobban, mikor az felelt rá, mibõl kisült, hogy hangosan
24 26|  amelybõl olvasott, de semmit se felelt, még mindig kételkedett.~-