Fejezet

 1 4 |    akarok csinálni Feribõl, nagy urat.~- Akkor hát szoknya?~-
 2 4 |     Nagyon is értem a méltóságos urat. Méltóztassék benne megnyugodni,
 3 6 |         megbiztatta a méltóságos urat: »Minden jól megy, minden
 4 7 | komornája a szoba padlózatán, az urat is nyomban fellármázták,
 5 7 |          hívassa ki a méltóságos urat és mondja meg neki, hogy
 6 7 |             Noszty úr az alispán urat, Poltáry Györgyöt kérte
 7 9 |          anyóka, aki ismeri Tóth urat (de ki ne ismerné?) vidáman
 8 9 |         féleszûnek hirdetett tót urat.~- Halljuk, halljuk!~- A
 9 9 |     Hiszen váltig szidta Malinka urat, mikor tanulgatta, hogy
10 10| látszottak.~Végig hallgatván Pál urat, kicsiny fekete szemei ugráltak
11 10|       állandó sebészt, Skultényi urat, aki az asztal végén ült
12 12|        színésznõ se jobban. Feri urat kacagásra ingerli ez a kis
13 16|      hogy ezt a derék tekintetes urat megmentsük egy vérszopó
14 16|         és költöttek benne.~Feri urat meglehetõsen lehangolta
15 19|          a szempont vezette Tóth urat is? Talán az amerikai nábobok
16 20|         hívta meg a fõispán Tóth urat, már akkor nem egy kedélyes
17 21|     pillantásai hasogatták.~Tóth urat nagy aggódásban találta.~-
18 24|          elkészítem a méltóságos urat, hogy még az édesanyja se
19 24|   minthogy ismerem Pázmár doktor urat…~Ettõl még jobban megenyhült
20 24|           Hiszen én a szolgabíró urat Voglányban hagytam. No,
21 25|         hozta Isten a tekintetes urat - sietett eleibe kezet szorítani.~
22 25|         szorítottam ezt a makacs urat… egészen a sarokba.~Tóth
23 25|        ennyire mérlegelem Noszty urat, de annyi sincs), közbejön