Fejezet

 1 3 | Felbiggyesztette ajkait, gúnyosan mosolygott, miközben három szemvesztõ
 2 4 |         Majd talán meggyógyítom - mosolygott rejtelmesen az úrfi. - Mondja
 3 6 |          Adok, már hogyne adnék - mosolygott a kapitányné -, Bubenyiknek
 4 6 |         kék ég egyenesen fölülrõl mosolygott be ide, de a lapos, rovátkos
 5 7 |       asszony.~A titkár szomorúan mosolygott.~- Talán nem hiszi? - förmedt
 6 9 | érzékenyebb orrokhoz. Sok üde arc mosolygott le onnan a különbözõ virágos
 7 9 | düllesztette ki mellét s ravaszul mosolygott.) Te Bubenyik! A mi tótjainkat
 8 10|             Jó tettért jót várj - mosolygott Homlódyné. - Kész a terv.
 9 11|             Aha! Valami szoknya - mosolygott Tóth Miska.~- Hé garçon,
10 11|        Velkovics Gyuri hamiskásan mosolygott.~- Mert próbára akartalak
11 11|          elõtt, teljes pompájában mosolygott a csinos ingatlan új gazdájára.~
12 11|          a szõlõmet is.~Velkovics mosolygott; elgondolta, milyen furcsa
13 14|        semmi - mondá bágyadtan és mosolygott.~- Mi történt veled, édesem?
14 16|           Kabynak, csak a főispán mosolygott rejtélyesen.~- Nono, hátha
15 16|        Majdnem egyhangúlag ment - mosolygott a fõispán, megrázva a sógor
16 17|      voltam?~Palojtay furfangosan mosolygott.~- Nem érted te a csíziót,
17 18|      vagyok.~- Azt vettem észre - mosolygott Tóth Mihály.~- A másik pólust -
18 18|       takarva.~- Engem keresel? - mosolygott rá az öreg Tóth olyan szeretetteljes
19 20|         annak valami egyéb oka? - mosolygott a fõispánné.~- Isten tudja -
20 21|          bûneimet.~- Ugyan apa! - mosolygott Mari.~- Egyébiránt attól
21 23|   ellentmondani? Malinka keserûen mosolygott. Noszty Feri Marinak intett
22 24|      kicsinyt magához jött és még mosolygott is. Mikor pedig Noszty megsürgette
23 26|        Hja, aki háborúra készül - mosolygott Tóth Mihály ingerkedõn -,