Fejezet

 1 1 |           nyúlánk, magas termetével, finom fehér arcával, melyen valami
 2 3 |           figyelemmel igyekezett egy finom selyem szálat átbújtatni
 3 5 |             mennyezeti hálójából egy finom szálon, azután tompa, sötét
 4 6 |          sárga arcához, úgy, hogy az finom orrával kiérezte a szájából
 5 8 | népszerűtlenségtől nálunk csupán egy finom hártya választja el egymástól.
 6 9 |             az előülésről ugrott le, finom, csupa csipke ruhájában,
 7 9 |   csináltatta a beszédeit. De milyen finom alakba önti gúnyolódását!…
 8 11|         kibontakozó nemes idomait, a finom vonalakat, a karcsú nyakat
 9 12|           Tóth Mari volt. De micsoda finom, törékeny termet, milyen
10 12|          foulard-selyemruhát viselt, finom vonalú fehér patkókkal mintázva
11 13|      kérdezte a vendéglõs, a fegyver finom damaszt csövét vizsgálgatva.~-
12 13|             a kackiás Szüts Mihályné finom habvállára pottyant és megszurkálta. (
13 13|          valami nagy gyöngédség vagy finom modor. De hát kinek mi köze
14 13|          sorban, meg se látszott kis finom arca a sok mindenféle gurgulyafej
15 13|           között. Két dióbarna szem, finom, vékony bajusz fölött. Megint
16 13|              lehetõvé tették volna a finom tánc elsajátítását.~A rendezõk
17 13|         álltak is egészen jó lábon a finom elõkelõ tónussal, de a magyar
18 16|           világot húzgál az õ elméje finom cérnaszálain s lehet, elkormányozná
19 17|               Hiába no, sokat tesz a finom nevelés!~Még Tóthné is odajött,
20 18|          kezöket és egy-egy könnyed, finom fordulatot lejt mindenikkel,
21 20|       bántóan hatottak az õ gyöngéd, finom lelkületére. Nem jól érezte
22 24|              mintha megnémult volna. Finom orrcimpái remegtek, homlokán
23 26|            sercegések hangja izgatta finom hallószerveiket.~Tóth Mihály