Fejezet

 1 4 |     sógorodat teszed úrrá.~- Mármint Ferit? Hm, az nehéz sor.~- Meg
 2 9 | megszólította Homlódyt.~- Nem láttad Ferit?~- Tóth Marit lesi - súgta
 3 10|             és lásd be, hogy mielőtt Ferit valami állásba tennők, előbb
 4 10|    szétnézvén a teremben, odaintette Ferit, aki valami albumokban lapozgatott. -
 5 10|              négy lova röpíté Noszty Ferit Voglány felé az országúton,
 6 17|             miatt.~S ezzel megölelte Ferit és egy atyafiságos csókot
 7 17|           hely) sem védte meg Noszty Ferit.~- Eredj ki, öcsém. Jégre
 8 17|            egy gyûrûben vették körül Ferit az öregasszonyok, magyarázva
 9 18|           Édesdeden nevetett hozzá s Ferit is láthatólag gyönyörködtette
10 20|            azt az én öcsémet, Noszty Ferit, hogy az most felém se néz,
11 21|          figyelmét a Noszty zavara s Ferit is bosszantotta, hogy olyan
12 21|        fölzavarta a család kedélyét, Ferit maga elé idézte a fõispán,
13 21|      semmiségekrõl, beleszõve Noszty Ferit is, amennyire a szükség
14 22|         látták izmosan kibontakozni. Ferit valóságosan ünnepelték,
15 22|         võlegénynek tekinthetõ. Csak Ferit nyomta az a gondolat, hogy
16 23|           könnyen úgy tüntetheti fel Ferit a csõcselék szemében, mintha
17 23|             leginkább amiatt szidták Ferit, hogy a gyûrûket itthon
18 23|        Homlódyné célozgatásait üres, Ferit vigasztaló szóbeszédnek
19 23|              Majd ide hívom a Noszty Ferit.~Mari egy szót sem felelt,
20 23|      kíséretünkben - a másik kocsin.~Ferit könnyû volt megtalálni,
21 24|       szoktak. Bubenyik ide vonta be Ferit.~- Itt majd elkészítem a
22 24|      szigorúan ítélték meg a szegény Ferit? Bizony nem volt szép tõle (
23 26|           nem állhatod azt a szegény Ferit, hát ne adjuk ki a leányt