Fejezet

 1 1 | vállvonogatva fonta össze mellén a kezeit.~- Nem mondtam én, hogy
 2 1 |   föltételt - felelte ártatlanul a kezeit dörzsölve, mintha mosná.~-
 3 3 |           s bágyadtan leeresztette kezeit, mint a meglõtt bagoly a
 4 6 |         Nem igen érek rá, csókolom kezeit, mert megjött ma az úr és
 5 6 |           lesz velem? - tördelte a kezeit Mutnyánszky Marcella.~A
 6 6 |           tudok semmit. Csókolom a kezeit, méltóságos asszonyka!~Kopereczky
 7 7 |       nevetett Bubenyik jóízûen és kezeit dörzsölte.~Majd lóhalálában
 8 8 |       futotta el erre s felrakta a kezeit a csípõre.~- Hát te meg,
 9 11|             ijedten csapta össze a kezeit és megrázta a diákot.~-
10 11|           idegesen járt föl s alá, kezeit tördelve: »Miért tette azt,
11 11|          szépen kérlek…~Összetette kezeit s meglágyította a hangját,
12 13|      szokás és elment a sor elõtt, kezeit hátra téve. Így ment el
13 14|             mikor együtt jöttek (a kezeit tördelte). Csak egy hajszál
14 15|         Szemrehányólag tekintett a kezeit tördelő Velkovicsnéra.)
15 17|        Tóthné mégis megrémült és a kezeit kezdte tördelni.~- Mit tudod
16 18|           álmos.~Mari leeresztette kezeit, arca megnyúlt, elkomorodott,
17 22|   természetes - szólt Kopereczky a kezeit dörzsölve.~- Meg akartam
18 23|         mit csináljunk? - tördelte kezeit Mari kétségbeesve.~- Nem
19 24|         nem adott nekem több erõt.~Kezeit összetette mellén és úgy
20 26|            Palojtayéknál.~Tóthné a kezeit csapta össze.~- Miket beszélsz,
21 26|     pattant fel, és csípõire rakta kezeit. - A te neved az én nevem
22 26|           hozta.« Azok megrázták a kezeit, megölelték, kedves bátyámuramnak