Fejezet

 1 5 |      csakugyan király a félszemû; soha még épület nem hatott annyira
 2 6 |           disznók a rozsban? Nem. Soha!~- De nézze a báróné, a
 3 6 |         semmivel.~- Mindegy, csak soha ne nézzünk bele a ládába.
 4 6 |           lesz a nyugodalom, mert soha többé nem fog minket zaklatni.
 5 6 |         méltóságos asszonynak, de soha senkinek se tessék megmondani
 6 11|          az anyja ellene szólt:~- Soha. Nem adom a fiamat olyan
 7 11| elszakadni. Nem is szakadok én el soha, csak egy kicsit elmegyek
 8 14|           meg, mert azt ugyan még soha senki sem állította, amit
 9 14|      leánykára, kit még nem értek soha viharok. Répásinénak nagy
10 15|        Hogyan? Hát nem fogták el? Soha ilyen gyámoltalanságot! -
11 15|      tehát nem hitted Patkónak?~- Soha! - felelte elhirtelenkedve. -
12 17|            mert mindent kímélt és soha semmit se változtatott.
13 19|    bohókás kis gyermeknek.~- Nem, soha - mondá és egész lelkével
14 23|          olyasmi nem történt vele soha; még Noszty Pál sem cselekedte
15 23|    elindulna úgy a világnak, hogy soha a hírét se hallanák.~Egy
16 24|          De maga úgy tett, mintha soha semmi se történt volna köztünk.
17 24|   Beismerem, megtörtént velem, de soha nyilvánosságra nem jutott,
18 24|         az szerelem - nem volt az soha komoly dolog, legyeskedtem
19 24|   sipogóvá lett) ami itt történt, soha, soha, de most távozzék…
20 24|            ami itt történt, soha, soha, de most távozzék… távozzék
21 25|        Miért nem szóltál te nekem soha errõl? - csodálkozott Palojtay.~-