Fejezet

 1 1 |       megyünk, leányom!~Noszty Pál és Vilma leánya 9-ikén estefelé
 2 3 |    vártál be. Édesapám, Noszty Pál országgyûlési képviselõ. (
 3 3 |        erdõben, az mind Noszty Pál címére megy a fõvárosba.~
 4 3 |      elhozta a zálogot.~Noszty Pál tréfára fogta a dolgot.~-
 5 4 |   folytatá élénken. - Add elõ, Pál úr, de hamar, mert engem
 6 4 |        volna be a gõgös Noszty Pál szalonjába, Ferenc úr közvetítette
 7 5 |    egyet Bontóvárról, a Noszty Pál írásával. Ez érdekelte legjobban.~»
 8 7 |     kiadta Malinkának a Noszty Pál részére járó összeget, aztán
 9 8 |   esendő (mert az anyja Noszty Pál testvére), mikor egyszer,
10 8 | kamarások. Ez alól csak Noszty Pál képezett kivételt, akit
11 9 |      szobáiban. Ott van Noszty Pál és még vagy öt Noszty (a
12 9 |       érzése elröppent.~Noszty Pál a hasát simogatta kezeivel.
13 10|           szisszent fel Noszty Pál és fölemelte fejét magasra,
14 10|   ugyanis nõvére volt a Noszty Pál megboldogult nejének, Feri
15 10|   látszottak.~Végig hallgatván Pál urat, kicsiny fekete szemei
16 10|        után felerészben Noszty Pál örökölt, felerészben Homlódyé.
17 16|   türelemre környezetét Noszty Pál -, ne szóljatok közbe, hamarabb
18 17|     öreggel Palojtay -, Noszty Pál különb legény volt ám akkor,
19 17|      beszéltünk, hogy a Noszty Pál arcképe melyik szobánkban
20 23|  történt vele soha; még Noszty Pál sem cselekedte volna meg,
21 26|    idegesen rángatózik. Noszty Pál unatkozva csórikálja markában