Fejezet

 1 1 |        Ne beszélj, kérlek, olyan hangosan.~- Úgyszólván semmit - folytatá
 2 3 |    nézegetni. A néma idõközökben hangosan ketyegett a fali óra, mint
 3 9 |      Izrael, legalább ne beszélj hangosan. Lakatossal akarod a távirat
 4 9 |          aki az elsõ sorban ült, hangosan panaszkodott:~- Micsoda
 5 11|  megszínesedett apránkint, szíve hangosan dobogott az örömtõl, aztán
 6 12|        volt a megdöbbenése, hogy hangosan kiáltott fel:~- Hopp! Álljunk
 7 13|          fejezte be a gondolatát hangosan.~- Hogy nem a magáé? - csodálkozott
 8 14|        itt, Klárika fiam - mondá hangosan -, és tartsa addig a kalapomat.~
 9 14| találgatásoknak közepette, olyan hangosan, hogy Mari is meghallotta:~-
10 17|  merényletet.~Feje zúgott, szíve hangosan dobogott, amíg egyre hajtogatta
11 18|  elhomályosodtak a szemei, szíve hangosan dobogott, és olyan ügyetlennek
12 18|        egyik Krackner kisasszony hangosan mondá a háta mögött valakinek:
13 20|  találgatásban, mikor úgyis elég hangosan beszélnek a jelek?~Azaz
14 21|    hajának illatát, a Mari szíve hangosan vert - de persze nem a róka
15 24|         a bárányén.~Noszty szíve hangosan vert. Hallotta a mélységes
16 24|       többé magát visszatartani, hangosan fölsírt s a jóságnak ez
17 24|    felelt rá, mibõl kisült, hogy hangosan mondta:~- Lehet-e az még
18 25|     igazi filisztergondolkozás«, hangosan pedig jóakaratúlag jegyzé
19 26|        Csak nem beszéltem megint hangosan? (És ijedten csapott a szájára.)~-
20 26|          a szájára.)~- De bizony hangosan beszéltél, bomolj meg. Hát
21 26|   elvegyülvén a vendégek között, hangosan gondolkozik:~- Az esze tisztul