Fejezet

 1 7 | elküldte a titkárját, õ tudja hova, valamelyik tanácsoshoz,
 2 7 |   Óvatos leszek.~- Az nem jó. Hova gondolsz? A fõispán semmi
 3 9 |    valami zöldséget, de akkor hova lenne a szónoki nimbusza?
 4 9 |    mellette. Megfordult, hogy hova lett; hát az bizony visszament
 5 11| történhetett vele? Nem tudta, hova írjon neki, hiszen örökké
 6 12|    Mari kisasszony!«~De vajon hova mennek? - töprengett magában
 7 13|       de csinos fiú! De ugyan hova tette a szemét? Az irigység
 8 14|       bezzeg találgatás, hogy hova, miféle szüretre mentek
 9 14|     csodálkozni kezdett, hogy hova mehetett Mari ilyen messzire
10 14|  Marira:~- Hát a maga táncosa hova lett?~- Nem tudom - felelte
11 15|     égen úszó felhõket, vajon hova mennek, minek mennek, ki
12 15|     harmadnapra, Isten tudja, hova.~Mindez nyilván megint bõ
13 18|     megrészegszik.~- Hát hogy hova lett a kamélia, kérdi? Biz
14 19|      elõtt állott, érdekelte, hova billen a Párkák orsója.
15 21|        szólt és reszketett. - Hova gondol? Legyen esze.~- Lássuk
16 23|   réteket átszelõ dûlõútra.~- Hova megyünk? - kérdezte a leány
17 26|    csak hazamegy az ember, de hova lett az otthona? Hol van
18 26|      s mondogassák egymásnak: Hova mennek? Hát lakodalomra
19 26|   ámbár nem tudható, kinek és hova szólt, és ámbár egy gyalázatos
20 26|  mohón kiáltja eleibe Feri:~- Hova ment a mama?~Tóth Mihály