Fejezet

 1 1 | Bámulatosan melegítõ, rokonszenves hangja volt.~- Ugyan? - csodálkozott
 2 4 |        velem valamit?~Olyan volt a hangja, mintha a sírból jönne.~-
 3 8 |            várakozó férfiút a neje hangja -, elvesztettem a gyémánttûmet.~
 4 9 |     kettéhasadt s haragos, bömbölõ hangja minden zsivajt túlharsogott.~-
 5 9 |          egyébiránt a Liszy ügyvéd hangja.~- Ohó, ohó!~Az ezredes
 6 9 |        György híres, ezüstcsengésû hangja:~Méltóságos báró úr!~Szeretve
 7 16|         fekvõ tótság vezérszónoka. Hangja lágy tud lenni, mint a fuvola;
 8 16|            a dr. Motika sajátszerû hangja.~- Hát én nem beszéltem
 9 17|            uralgott a Fruzina mama hangja; sertést forráztak, távolabb
10 17|      szinte ugráltak az örömtõl, a hangja csengett-bongott az elevenségtõl
11 18|          megszólaláson túl, mert a hangja is hasonlított.~- Jaj, de
12 18|            volnék a somlyói leány?~Hangja reszketett és mereven nézett
13 21|           és újra elrejtõzött. Még hangja sincs, csak úgy megy, nesztelenül -
14 21|           az örvény. A szerelmesek hangja az - habár most csak a rókák
15 24|       Noszty és olyan tompa volt a hangja, mintha a föld alól jönne. -
16 26|         erõs férfinak reszketett a hangja, és a melle úgy járt, mint
17 26|          jéghideg kifejezés ült. A hangja is megváltozott, nem volt
18 26|      levegõt, s bûbájos sercegések hangja izgatta finom hallószerveiket.~
19 26|        elhallatszott a Tóth Mihály hangja; most meg már olyan volt,
20 26|            viseltek.~A Tóth Mihály hangja pedig még csak jobban viharzott,