Fejezet

 1 3 |      lábait lassú reszketegség fogta el, szemei elhomályosultak,
 2 3 |    zálogot.~Noszty Pál tréfára fogta a dolgot.~- Te is mindig
 3 5 | elfoglalva.~Kopereczky a hasát fogta nevettében, minden baját
 4 7 |     éjszakába. Mérhetetlen düh fogta el, szeretné megfojtani
 5 9 |      fölvette a mentét. Kezébe fogta a kócsagos kalpagot, megnézte
 6 10|       és különös szempontokból fogta fel az anyatermészetet.
 7 11|    Gyurit csodálatos szomjúság fogta el.~- Mihálykám, fiacskám,
 8 11|      ahelyett inkább görcsösen fogta a kilincset, mert érezte,
 9 14|      testét lassú reszketegség fogta el, szemei kitágultak és
10 14|  elindulhattak, Róza a kezénél fogta:~- Menjünk mármost haza,
11 16| magasba. Valóságos diadalmámor fogta el a magyarokat, tobzódtak
12 18|    öreg karszék szerecsenfejét fogta meg, hogy el ne essék, mert
13 18|        is.~Ideges nyugtalanság fogta el, de nem a kellemetlen,
14 18|      tudta és mégis a szédület fogta el, mikor most, mint kétségbevonhatlan
15 20|        inkább a Noszty pártját fogta:~- Õ volt a sértett, nem
16 21|       öreg rókát.~Mari remegve fogta meg a karját.~- Ne, ne;
17 22|       hercegnõ pedig éppen úgy fogta fel a dolgot, hogy a szülék
18 22| egyetlen Noszty sem produkált. Fogta magát, az elsõ állomáson
19 23|   balról, valóságos ostrom alá fogta. »Oh, a szemtelenek!« gondolta
20 24|       s elájult. Pázmár doktor fogta át, különben összeesett