Fejezet

 1 3 |      Istennek! De akkor most már menjünk! Egy percet se szabad veszteni.~
 2 3 |   csodálkozással néztek össze.~- Menjünk - szólt az öreg -, itt többé
 3 6 |        mosollyal a kapitányné. - Menjünk, essünk át rajta!~Ezzel
 4 7 |          tudatlan fráter vagyok; menjünk tovább.~- Hogy inkább a
 5 9 |         vedd hát fel a mentét és menjünk. A táviratot hagyjuk délutánra.~
 6 9 |       hallatszik ki.~- Akkor hát menjünk Isten nevében - mondá a
 7 9 |          bátyámuram.~- Szívesen. Menjünk hát fel hozzájuk.~- Az anyja
 8 9 |       Homlódyt.~- Azt hiszem, ne menjünk fel - mondá váratlanul.~-
 9 9 |        vállat vonva -, akkor hát menjünk vissza a politikához. Mit
10 10|     mindenféle kulcsra. No, most menjünk át »õrá«. Te Feri! Te elpirultál!…~-
11 11|       virágát már leszakítottuk, menjünk hát haza.~Vidáman, virágos
12 11|     honvágy, s váltig nyafogott: Menjünk már haza! Micsoda unalmas
13 12|          tehetem meg, hogy el ne menjünk, mert az egyik fiam székálló
14 12| jutottunk - mondá -, de talán ne menjünk gyalog.~Odaszólt az inasnak:~-
15 14|          Róza a kezénél fogta:~- Menjünk mármost haza, kedveském
16 16|  fecsegés hiábavaló. Azért tehát menjünk tovább, tisztelt közgyûlés.
17 18|      Tóth úr.~- Nem.~- Hát akkor menjünk, fiam; készülõdj, búcsúzz,
18 19|        Örülök a szerencsének. De menjünk talán a szalonba, mert itt
19 21|         lankasztó, édes csend.~- Menjünk - mondá Mari ábrándosan. -