Fejezet

 1 6 |   milyen is lehet hát az a »más hang«, mikor már ez sincsen selyembõl
 2 6 |   Meggyõzõdvén, hogy nem emberi hang, egész közel hajolt a kapitányné
 3 7 |        Fuss innen - szólott egy hang -, te betörõ! Mit akarsz
 4 9 |      bölcsességét (Egy reszelõs hang: Ne hazudj, Gyurka!), mellyel
 5 9 |         különös pohánkakása ízû hang - mosolyodott el Klementy
 6 11|         Miska, eressz be!~Semmi hang belülrõl.~- Ne tettesd magad,
 7 12|         kiáltá most egy harsány hang a törzsasztal mellõl, mire
 8 12| vendégét, rohant a nevét kiáltó hang felé.~A fiatalember pedig
 9 16|     keresztelték…~Egy rikácsoló hang, mint az olló, most egyszerre
10 16|         metszette a beszédet. A hang a karzatról jött. Mindenki
11 16|         kieresztem is, csak egy hang.~- A fõ az, kérlek alássan,
12 17|        a somlyói vadászra. És a hang is, csodálatos, mintha a
13 17|        is, csodálatos, mintha a hang is az lenne. Meglehet, képzelõdés,
14 18|         valahonnan egy gúnyoros hang.~Feri szemeiben, ki eddig
15 23|         E pillanatban egy durva hang kiáltá:~- Megállj! Egy tapodtat
16 24|   üressé?~A dallamos, behízelgõ hang megrezegtette a Mari lelkét,
17 24|          csendült meg kívül egy hang.~- Bátorság, kedves Marim -
18 25|       sikoltoznának.~- Asszonyi hang - jegyezte meg Palojtay. -
19 26|         emelte rá tekintetét; a hang a Tóth Mihályé - de Tóth