Fejezet

 1 5 |      fácska korukban! A Vág pedig nyilván még most is úgy zúg, mint
 2 7 |      bárónét, a tükör elõtt, mely nyilván neki is megmutatta alakomat
 3 8 |           el, ahol te verekedtél. Nyilván ott esett ki, mert kétségbeesésemben
 4 12|     folytatá -, a másik, aki most nyilván a konyhában van, még ennél
 5 13|       szakácsné, akinek az úrnõje nyilván nincsen otthon, minélfogva
 6 13|     tetszettél neki, az bizonyos, nyilván beléd szeretne, ha volna
 7 14|    bordáit kis kezével, ami annak nyilván jól esett, mert egyre jobban
 8 14|         se figyelt, ráhagyta, ami nyilván rosszul esett Rózának, felhúzta
 9 14|         legszebbnek.) Itt azonban nyilván olyan valakit pillantott
10 15|     megjegyzésekre is, amelyekbõl nyilván harag lett volna, ha a nagy
11 15|         Isten tudja, hova.~Mindez nyilván megint bõ tápot adott a
12 15|        nyitját, hogy a kisasszony nyilván megijedt valamely látománytól
13 17| korcsolyázó gavallér termett ott, nyilván bizalmas emberei. Az egyik
14 17|           úrnak.~- Csakhogy ahhoz nyilván még hozzászólt volna a Labikán
15 18|      bizonyosan tudja, mert õtõle nyilván elbúcsúzott, de Isten ments
16 23|       reményleni kezdett. (Ez már nyilván a Homlódyné életelixírje.)
17 23|          kivilágítva véges-végig. Nyilván mind összejöttek már a szereplõk