Fejezet

 1 2 |        szopik.~Nőttek csöndesen, lassan az Izrael Izsákok, s már
 2 3 |   Kopereczky felállt és elkezdte lassan felhúzogatni a kesztyûit.~-
 3 3 |     fokán.~- Azt mondtam - szólt lassan, vontatottan, miközben ásított
 4 7 |         a dolgok?~- Hát csak úgy lassan - felelte a titkár a vállát
 5 9 | Kopereczky még egyszer elolvasta lassan a sürgönyt, miközben tudva
 6 11|          Ugyancsak szidták, hogy lassan cammog. Már este volt, mikor
 7 11|       rózsaszínû köd ereszkedett lassan az agyukra, a fölséges panoráma
 8 12| megtartható a szüret, de ha csak lassan, alig észrevétlenül nyomódik
 9 12|       közt elsuhanó szellõ.~Noha lassan mozdul a kálvinista ember,
10 13|         ment el Mari mellett is, lassan, gondolatokba mélyedve,
11 16|         a fõispán szakadozottan, lassan -, tegnap tótul tárgyaltam
12 17|          õ is a nyolcvanon. Nagy lassan elõkullogott, ásítozva.~-
13 17|       csúsztatta maga elõtt, hol lassan, hol sebesen, amint parancsolva
14 21|          misztérium, de a hajlam lassan érik, akár a dinnye, melyet
15 23|       susogott leheletszerûen és lassan, szelíden visszahúzta a
16 24|    rorátéra fognak harangozni?~- Lassan vánszorogtam az úton és
17 26|       rendes köznapi szürkesége. Lassan, vontatva, édeskésen beszélt,