Fejezet

 1 1 |         levélre megdobban otthon az apa szíve. Mikor indul a legközelebbi
 2 3 |         mondta rá, hogy õ írta alá.~Apa és fiú mély csodálkozással
 3 3 |        Nagyon úriember - felelte az apa egész közömbös hangon. (
 4 4 |         Krapecre s most már nemcsak apa lett Krapec ura, de egyszersmind
 5 4 |        kérdenem?~- Köszönöm, kedves apa - szólt ellágyulva -, de
 6 9 |       voltak. Csak a két Noszty, az apa és fiú arcában volt valami
 7 9 |            közöny nem jól takart.~- Apa - szólt Feri -, közölje
 8 10|         érzéseit.~- Nono, ne menjen apa! Ugyan apa! Legyen hát esze.
 9 10|          Nono, ne menjen apa! Ugyan apa! Legyen hát esze. Szereti
10 18|             Az lehetetlen!~- Miért, apa?~- Mert két ultimó van rajtam
11 18|         hogy indulnak-e vagy nem.~- Apa még nem akar menni - jelentette
12 19|           ijedt képpel, szelesen.~- Apa, apa - lihegi -, vendég
13 19|            képpel, szelesen.~- Apa, apa - lihegi -, vendég érkezett.~-
14 21| leimádkozhassam a bûneimet.~- Ugyan apa! - mosolygott Mari.~- Egyébiránt
15 21|           apjának.~- Vannak dolgok, apa, amelyekhez te nem értesz.
16 21|             szétnézett.~- De hol az apa és az orvos?~- Azok elmentek
17 26|             édes leányom - mondá az apa szelíden, szinte megkönnyebbülve,