Fejezet

 1 1 |    fölvillanyozta a bárót, hogy egész vidáman fölkiáltott:~- Hopp no!
 2 5 |           szólt közbe a báró mohón és vidáman. - És mit nézeget, te Ancsura?~-
 3 9 |              urat (de ki ne ismerné?) vidáman kínálja, inkább csak tréfából,
 4 9 |             itt van ni - kiáltott fel vidáman Kopereczky -, milyen jó
 5 11|      leszakítottuk, menjünk hát haza.~Vidáman, virágos kedvvel hajtattak
 6 11|           talál majd lenni.~Velkovics vidáman vont vállat.~- Eb gondol
 7 12|             egyik legfontosabb része.~Vidáman fütyürészve indult meg aztán
 8 12| apprehendálnak meg.~Mialatt a foglyok vidáman sercegtek és szemmelláthatólag
 9 13|           lehet - jegyezte meg Noszty vidáman -, csak nem valami apáca
10 17|       kettõjüket a szolgálattételtõl.~Vidáman mosolyogtak az évelõdésre,
11 19|             múltkori gibicem - kiáltá vidáman s megrázta a jöttnek mind
12 19|              Én bizony meg se néztem.~Vidáman, szelesen, valami dalt dúdolva
13 22|         fõispán.~- Õ maga!~Kopereczky vidáman ugrott ki ágyából.~- Vezesd
14 23|             valamely forrásából ered.~Vidáman toppant be azzal a szóval,
15 24|            megreparálom.~S ezen aztán vidáman nevetgéltek mind a ketten.~
16 24|              Pázmár doktor - hangzott vidáman. - Jó reggelt kívánok. Itt