Fejezet

 1 3 |          megpróbálom kiegyengetni az utat.~Így mesélik ennek a leánykérésnek
 2 3 |          kastélyt. Gondolta magában, utat egyenget Vilmának, hogy
 3 9 |         tömeg tiszteletteljesen nyit utat Tóthnénak, aki elöl megy
 4 9 |         Kharübdiszek között kivezetõ utat, mert a honszeretet, a méltányosság
 5 9 |      Kharübdiszek közt is a kivezetõ utat, mert a honszeretet, a méltányosság
 6 9 |          volt, megelõzve a hivatalos utat, magánúton is sietve értesítlek.
 7 10|        kedvébe.~- Megmutatja erre az utat, barátocskám, a mi fölséges
 8 10|         krapeci kocsisa nem tudta az utat, Feri úr se, mert gyermekkora
 9 10|              több kérõnek adta ki az utat. Kétségtelen, hogy erre
10 11|             lehetne venni.~A párizsi utat nem ejtették azért el, csakhogy
11 11|          szarvas még a szalonokba is utat talált, s mr. Tóth erszényébe
12 15|          elöl, köd hátul, elzárni az utat a vadász elõl, hogy közeledhessék?
13 21| felhõszakadás lesz, a Gyík elönti az utat. Jobb, ha ott maradnak éjszakára.~-
14 23|         Nosztynak röviden kiadták az utat. És ha már ebbõl az ügyletbõl,
15 23|         kátyú volt. (Kár volt ezt az utat olyan nagyon becézni szolgabíró
16 26|      megnézem én magam.~Nagy nehezen utat hasított magának az ebédlõben