Fejezet

 1 11|      akkorra már az öreg kékfestõ csendesen pihent a szép pozsonyi temetõben,
 2 13|        szára - ellenkezik a leány csendesen.~- Hiszen éppen azért, mert
 3 13|        gondoltam volna - mormogta csendesen.~A leány kíváncsisága föl
 4 14|         lett volna a leánysorban. Csendesen kuksolt a két hórihorgas
 5 16| egykönnyen csukódik be.~A fõispán csendesen bóbiskolt az emelvényen,
 6 18|       mesterember.~- Nono - szólt csendesen s igyekezett mindjobban
 7 18|         felelte Noszty szomorúan, csendesen, mintegy önmagához beszélve.~-
 8 18|        meg.~- Isten ments - mondá csendesen.~S ez láthatólag lehangolta
 9 21| megfigyelésekre alkalmas tárgyat, csendesen dünnyögte a bajsza alatt:
10 21|         szégyenletemben - dadogta csendesen, szép fejét féloldalra hajtva,
11 23|       magának.~Homlódyné ivott és csendesen, szótlanul szuszogott egy
12 23|     megnyugtatta Marit, visszaült csendesen a helyére.~- Nos, meg van
13 24|            legjobb, ha visszaoson csendesen, de egy tekintet azokra
14 25|          okoskodott tovább, hanem csendesen, észrevétlenül kiosont megkeresni
15 26|        Nem mennék hozzá - rebegte csendesen, elhalón, összetörve.~-
16 26|       érteni? - felelte Tóth uram csendesen és olyan nyugodtan, mint