Fejezet

 1 1 |   egész vidáman fölkiáltott:~- Hopp no! Most már meghalsz, kucséber!
 2 6 |  lelkemet is kitenném. És hát, hopp (a feltalálók hirtelen örömével
 3 12|       hangosan kiáltott fel:~- Hopp! Álljunk meg csak!~A szobaleány
 4 12|    nagyobb, mint a szobaleány. Hopp, álljunk meg csak, hogy
 5 13|      annak is akad ismerõse.~- Hopp, hopp! Itt vagyok! - kiált
 6 13|      is akad ismerõse.~- Hopp, hopp! Itt vagyok! - kiált feléje
 7 13| tekintete. Oh, csakis evégbõl. Hopp, megvan, eszébe villant.
 8 13|        Hát mi a baj, haj, haj, hopp?~- Nem akar a rózsám szeretni -
 9 17|      van adva tizenkét évre.~- Hopp! Tisztelt lovak! - kiáltott
10 21| kiáltani akart Tóthékra, hogy »Hopp, hopp, ott szalad a róka«,
11 21|    akart Tóthékra, hogy »Hopp, hopp, ott szalad a róka«, midõn
12 23|     megkopott gránitköveket.~- Hopp a tarisznyám! - kiáltá most
13 24|      tessék énrám támaszkodni. Hopp, itt vagyunk. A szolgabíró
14 25|        eddig senki sem tudja.«~Hopp, milyen új perspektíva megint!
15 26|        bosszankodni kezdett.~- Hopp, Julcsa lelkem, tedd le