Fejezet

501 25 |                Majd mindjárt megokolom én, miért kell a leányt odaadni
502 25 |             kell, kedves Tóth.~- Annak én engedek is, mert az nagy
503 25 |            olyan, mint a matézis, amit én mondtam.~- Hiszen valamennyit
504 25 |          mondtam.~- Hiszen valamennyit én is elismerek belõle - felelte
505 25 |               most tegyük föl, hogy az én leányom a hatvanas számon
506 25 |              De nem is csodálkozom. Az én praxisomban sem fordult
507 25 |            kosarat adott.~- Nem vagyok én grófi asztalhoz való ember -
508 26 |           baziliskus kígyó, aki még az én Argus-szemeimet is ki tudtad
509 26 |               és az ajtóra mutatott.~- Én is menjek? - kérdé Tóthné.~-
510 26 |          leányod még talán kibírja, de én nem bírom ki ezt a gyalázatot.
511 26 |               emberek szeme elé menni. Én nem bírom ki, Mihály.~-
512 26 |            ezredes nevére.~- Nem bánom én, akármit csinált is. Itt
513 26 |                kezeit. - A te neved az én nevem is, forgós teremtette (
514 26 |        szikráztak), a te becsületed az én becsületem is. Olvastad
515 26 |                a szavaim szerint. Mert én elõre megmondom, hogy kísérteni
516 26 |                ez most alig sikerül.~- Én meg attól félek, hogy meg
517 26 |                mérget kért tõlem.~- Az én feleségem? - kérdé Tóth
518 26 |                 hagyta rá a fõispán. - Én veszem a kezembe, én leszek
519 26 |                   Én veszem a kezembe, én leszek a násznagy is.~Egyszeribe
520 26 |                fráter lehetett. (Ez az én véleményem, hangsúlyozza
521 26 |            lóheréket és szegfûket, hát én most ide mellékelem, hátha
522 26 |         foglaltatik benne, amely ellen én protestálok.«~Elnyûtt, elsárgult
523 26 |         ekképpen véli eltalálni: Ez az én bolond gazdám, alighanem
524 26 |              nem a lakodalomnak örülök én úgy, hanem valami egyébnek.~
525 26 |           mégis az a sorja, hogy elõbb én jussak a cukromhoz.~- Ahhoz
526 26 |         Kopereczkyhez:~- Majd megnézem én magam.~Nagy nehezen utat
527 26 |                béreseit - kiáltá -, de én nem ijedek meg azoktól.~-
528 Uto|             megy elõre. Megy, de hová?~Én úgy gondolom, hogy a hírlapírói
529 Uto|                s a disputa folyamán az én igazaim mellett felhoznám