Fejezet

 1 1 |       Mit mondtál? - kérdé sötét arccal, rekedten.~- Semmit. Mit
 2 3 |         majd egész komolyra vált arccal úgy folytatá: - Mert úgy
 3 6 |         kérdé az együgyû, jámbor arccal.~- A kék szobától. Hozd
 4 11|      akkor már Tóth Miska rémült arccal ugrott ki s futott lihegve,
 5 11|        vette a dolgot s közömbös arccal tolta vissza a bankjegycsomagot.~-
 6 16| gondolatait nekividámult, szelíd arccal), adok nekik, a szemtelen
 7 16|        visszajöttek, elégedetlen arccal, hogy a püspök lekésett
 8 16|     vakmerõ Wolf a dühtõl sápadt arccal egyenesen az emelvényre
 9 17|     egyik el nem árulni tudni az arccal, hogy milyen »blatt« van
10 17|         lurkó és örömtõl sugárzó arccal lépett ki egypár perc múlva.
11 18|         közé, egykedvû, közömbös arccal, mint egy diplomata; ha
12 18|     kisvártatva visszatért ijedt arccal.~- No, mi baj megint?~-
13 18|      találkoznak - mondá álmatag arccal Mari.~- De még azért sok
14 25|  kérdezte Tóth Mihály szenvtelen arccal, a vállait vonogatva.~-
15 26|    megnyerte - raccsolta ragyogó arccal. - De mégis az a sorja,