Fejezet

 1 1 |       pallosjoga volt. A pallos megvan még, de most kukoricát morzsolnak
 2 4 |       Az.~- Kinéztél valakit?~- Megvan s neked és Vilmának kell
 3 6 |   család, színvalóság. A főkötő megvan a mai napig is, még pedig
 4 6 |  szerszámával, kriksz-kraksz és megvan a nyílás, úgy hogy egy emberi
 5 9 |   Kopereczkynek.~- Itt a kulcs, megvan a kulcs!~- Ez az? - nézegette
 6 10|         kenyérbe ültök és ha az megvan, asszonyt hoztok rá, gyermekeitek
 7 11|       ismét fölbukkant. Ej, hát megvan még? S milyen furcsa helyeken
 8 13|       Oh, csakis evégbõl. Hopp, megvan, eszébe villant. A Vörösmarty »
 9 17| lehetett - erõsítette Tóthné -, megvan az arcképe, gondolom, abból
10 21|    szeretete hiszen mindenkiben megvan, de ennél erõsebb érzés
11 24|      gondoljak rá, tudjam, hogy megvan valahol, de mért tetted
12 25|            Ez a becsöppenés már megvan. (S ezzel egy levelet húzott
13 25|         leány becsülete, de még megvan a fiatalsága, szépsége,
14 26|        hozzák hamar. (Az bizony megvan, de valahol Bontóváron.)