Fejezet

 1 3 |          Nosztyék méltatlankodnak, amiért nem találták otthon.~Egy
 2 5 | községeknek és épülõ templomoknak, amiért a mennyországba reménylünk
 3 6 |            haragját mindenért. Ma, amiért a kos, mely mindig ott settenkedik
 4 9 |             meg a ritmikus járása, amiért én dicsérem. Látnád csak
 5 13|          fölébredni. Okolta magát, amiért elriasztotta a táncosát,
 6 17|            mintha bosszankodnának, amiért fölemelte, mintha valami
 7 18|           egy kis méla szomorúság, amiért nem õ.~- Mit? Maga akarja
 8 18|    brúderkám, hogy huncut a német. Amiért viszont én elismerem, hogy
 9 18|           szeme elé.~- És miért?~- Amiért, azt mondja, én kiáltottam
10 19|           se adott egy grislit se (amiért aztán rossz hazafinak tartották),
11 19|    templomok és papi dolgok iránt (amiért kijárt neki a »pogány kutya«
12 19|        nekik, én keresem fel õket, amiért aztán jól érzik magukat
13 24|           hozzá szíve, ítéljen el, amiért olyan nagyon szerettem,
14 25|     Tudja-e, hogy igen szép öntõl, amiért meglátogatott, valahára,