Fejezet
1 7 | van Rekettyés község, ahol Tóth Mihálynál vidám vadásztársaság
2 7 | vadásztársaság van.~- Ki az a Tóth Mihály?~- Valami nagyon
3 7 | errõl valamit.~- Hát ennél a Tóth Mihálynál vannak a vadászok
4 9 | moraj hömpölyög végig:~- Tóth Mari.~- Ejha! - hangzik
5 9 | megyeház kapuja felé, míg Tóth Mihály úr még hátramarad
6 9 | virgonc anyóka, aki ismeri Tóth urat (de ki ne ismerné?)
7 9 | Macskásné asszonyom? - kérdi Tóth Mihály, hátrafordulva az
8 9 | fenyegeti meg féltréfásan Tóth uram -, hogy lehet a jó
9 9 | kérdezte kíváncsian a kocsis.~Tóth uram a fülébe súgta:~- Eredj
10 9 | beavatottabb koponya a többinél.~Tóth Mihályt többen körülfogták.
11 9 | egyszerre:~- No, milyen ember?~Tóth Mihály vállat vont.~- Nekem
12 9 | Quijote-ot - felelte kitérõleg Tóth Mihály.~- Inkább hasonlít
13 9 | magyarul - bizonyította Tóth Mihály.~Eközben egyre új
14 9 | színezetével hatott, hogy Tóth Mihály megvette odakünn
15 9 | megindult a kritika.~- Hát már Tóth Mihály is stréberkedik?
16 9 | fiúkkal bíró apák védelmezték Tóth Mihályt. Végre is azt teheti
17 9 | Ide is hírül hozzák, hogy Tóth Mihály megvette az összes
18 9 | fegyvert, a forgalomból.~- Ez a Tóth Mihály derék ember!~- És
19 9 | Noszty elgondolkozva -, mert Tóth Mihály az a bizonyos párizsi
20 9 | melyik a hölgyek közül Tóth kisasszony?~Malinka csak
21 9 | a karzati hölgyek közül Tóth Mari.~- Ott balról az az
22 9 | jóravaló asszony lehet, mert Tóth uram nagyon megbecsüli.
23 9 | osztogatja a kosarakat. Ez Tóth Mari belülrõl tekintve.
24 9 | Homlódyt.~- Nem láttad Ferit?~- Tóth Marit lesi - súgta a fülébe
25 9 | kapujáig kísérte messzirõl Tóth Marit (csakugyan elbûvölõ
26 10 | számára dobta volna le, Tóth kisasszony.~- Ah! Ahol az
27 10 | hogy rokonszenvezem az öreg Tóth Mihállyal.~- Õ szépen is
28 10 | köröskörül Alsó-Rekettyés, a Tóth Mihály úr birtoka, mögötte
29 10 | sakkhúzásoknál szükségünk van. Tóth Mihály maga egy becsületes,
30 10 | tanulok, Máli néni.~- Nos hát Tóth Marinak van egy habókja,
31 10 | stréber, aki a milliomos Tóth Máriát akarja megkaparítani.
32 10 | akarja megkaparítani. A Tóth Máriákra nem így vadásznak.
33 10 | éppen azért rendíti meg Tóth Marit, mert Tóth Mari így
34 10 | rendíti meg Tóth Marit, mert Tóth Mari így fog okoskodni,
35 10 | bálban ott lesz véletlenül Tóth Mari is, akinek be fognak
36 10 | Feri -, hogyan mondhatja Tóth kisasszonyt hiúnak, mikor
37 10 | vezet vissza. Mondjuk, hogy Tóth kisasszony egy napon megszeret
38 11 | életéből. Hogy ti. valami Tóth Mihály nevű legénye van
39 11 | mostani alsó-rekettyési Tóth Mihályunk a Nagy István
40 11 | iszen talált annak helyet Tóth Miska. Bolondja volt a könyveknek,
41 11 | böfögtek. Egy szabómester, Tóth Gáspár uram, ki a nadrágjaikat
42 11 | de már szeretnénk látni.~Tóth Miskának a könyveken kívül
43 11 | szûcsmûhelye egy házban volt a Tóth Máté pékboltjával. Úgyszólván
44 11 | embereket akartak faragni.~Tóth uram prókátornak szánta
45 11 | hogy Velkovics uram vagy Tóth uram fölött konzíliumot
46 11 | lett s ismét együtt lakott Tóth Miskával, a Frühjahrsfeld
47 11 | kétségbeejtette Gyurit, de Tóth Miska megvigasztalta:~-
48 11 | scriptum«-ban.~Megörült Tóth Miska és sietett a kaszárnyába
49 11 | öntött salátával.~Restellték Tóth Mihályék az esetet, de csak
50 11 | Valami szoknya - mosolygott Tóth Miska.~- Hé garçon, pincér -
51 11 | vesztedet érzed, fiú - intette Tóth Miska. - Mi lesz veled,
52 11 | aranyláncot keressen hozzá!~Tóth Miska jónak látta erre egész
53 11 | volna a boltban, akkor már Tóth Miska rémült arccal ugrott
54 11 | festett zsalu bordái közt. Tóth Miska meghallotta a papírsustorgást,
55 11 | megörültél - szólt közbe Tóth Miska, aki elfojtott lélekzettel
56 11 | Nincs rá eset - mondá Tóth Miska eltökélten. - Az ilyen
57 11 | megmarad az a rész, amit Tóth Miskánál hagyott?~Ekképpen
58 11 | tekintettel mérve végig a szelíd Tóth Miskát - és milyen mesterséget
59 11 | érintkezett az ifjakkal, de Tóth Miska a maga szerénységével
60 11 | szemben ültek; egyszer reggel Tóth Miska elhaladván szobájuk
61 11 | Erre aztán csupa láng lett Tóth Miska is, Krisztina is,
62 11 | vethetett árnyékot a kutyabõrre.~Tóth Miskáék még Párizsban maradtak
63 11 | vendégek elé raktak a mr. Tóth csodálatos félholdjaival.
64 11 | nem tréfa! Megérdemli mr. Tóth, hogy az emberiség legnagyobb
65 11 | földet adott a világnak, mr. Tóth több szomjat. A kíváncsiság
66 11 | szalonokba is utat talált, s mr. Tóth erszényébe csodálatos szaporasággal
67 11 | és ismeretlen unokáját, Tóth Marit.~Mire megérkeztek,
68 11 | hányt rögöket láthatták. Tóth Mihály legott vissza akart
69 11 | hagyott a Somlyó-hegyen.~Tóth Miska megint el akart menni,
70 11 | kifejezve nem nagy örökség, ha Tóth Mihályról van szó: mi egy
71 11 | csak azt találta mondani Tóth Miska, aki eddig mindig
72 11 | pedig azt felelték erre Tóth Mihálynak: mi se virágoztunk,
73 11 | addig elég ideje maradt Tóth Mihálynak, hogy a szõlõje
74 11 | egészen másodrendû kérdés. Tóth Mihály egyszer csak elkezdett
75 11 | megjött az elutazás napja, Tóth Mihály így szólt a feleségéhez:~-
76 11 | Tehát mi a szándékod, édes Tóth? - kérdé Krisztina.~- Az
77 11 | élet…~- Hát igen - folytatá Tóth Mihály elgondolkozva -,
78 12 | szőlőben, vagyis most már a Tóth Mihály úréban, egészen más
79 12 | mindenütt behoz egy kis újítást. Tóth Mihály uram ugyanis tanulmányozta
80 12 | szakismeretet honorálja, Tóth úr meghagyja a vincellérnek,
81 12 | rekedtre ugatta magát a Tóth Mihály szõlõjében. Egyszer
82 12 | fölkerekedett erre az egész família, Tóth uram, Tóthné asszonyom,
83 12 | somlyó-hegyi villába. Ezek voltak Tóth Mihálynak a legboldogabb
84 12 | szõlõtulajdonosokat, hogy mégis Tóth uram találja el leginkább
85 12 | talán valamivel?~- Ismeri Tóth Mihályt?~- Tóth Mihályt
86 12 | Ismeri Tóth Mihályt?~- Tóth Mihályt nem ismerem, de
87 12 | Nem tudja, itt van-e már Tóth úr?~- Itt kell neki lenni,
88 12 | elszállítom. Ön talán ismerõse Tóth úrnak? Azt mondják, nagyon
89 12 | befordul a szekér, az lesz a Tóth Mihály szõlõje. Semmi se
90 12 | egyéb se kell, csakhogy Tóth Marit meglássa, habár csak
91 12 | nagyot dobbant. Felismerte Tóth Marit. Felugrott s a kápolna
92 12 | kihajolva nézte õket.~Igen, Tóth Mari volt. De micsoda finom,
93 12 | egyik érdekes példánya volt Tóth Mari azoknak a teljesen
94 12 | belevésõdik az ilyen arc…~Tóth Mari barnafalú foulard-selyemruhát
95 12 | ördög.~- Bligi! - szólt most Tóth Mari kedves, csengõ hangon
96 12 | oly vézna, filigrán, mint Tóth Mari, de jóval kisebb termetû
97 12 | mintha mondaná: »Jöhet.«~Tóth Mari óvatosan nézett körül
98 13 | melyet Máli néni festett meg Tóth Mari jelleméről. Mégse bolondság
99 13 | Biz ez így volt egészen s Tóth Mari e percben valóban ott
100 13 | Régóta állt már a »piacon« Tóth Mari is, mert piac az a
101 13 | félreérthetetlenül feléje int kezével.~Tóth Mari észre sem veszi; a
102 13 | nagy hasznát veszi - évõdik Tóth Mari.~- Ideadja?~Mari vállat
103 13 | kedvetlenítõ nyugtalanság lepte meg Tóth Marit ezalatt, szeretett
104 13 | alig perdített egyet-kettõt Tóth Marin, mikor a selyma Guba
105 13 | Minek azt tudni? - vélte Tóth Mari. - Ne legyen olyan
106 13 | suttogta a vadász mámorosan.~Tóth Mari megrázta a szép fejét
107 13 | során, de sehol sem látta Tóth Marit, hanem ahelyett megpillantotta
108 13 | most már meg is pillantotta Tóth Marit, felismerte az aranyszínû
109 13 | halaványság lepte el. Az, akivel Tóth Mari beszélgetett, Velkovics
110 13 | eredhetne beszélgetésbe éppen Tóth Marival? Annyi véletlen
111 14 | akar ez lenni? - évelõdött Tóth uram a sógorasszonnyal.~-
112 14 | bajotok nincs - szólt közbe Tóth sógor.~- Ugyan, hadd el
113 14 | lábával a semmit nem gyanító Tóth Marira s kiöltött veres
114 14 | Isten, Róza! Te vagy az?~Tóth Mari pici, kedves fejecskéje
115 14 | saját ártatlansága és a Tóth családhoz való ragaszkodása
116 14 | fölcicomázni vele a szüretjét.~Tóth Mariról azonban még jókor
117 14 | muzsikát is túlharsogta, míg Tóth Mari testét lassú reszketegség
118 14 | öregek, a Velkovics-pár és Tóth Mihály uram.~- No, ugyan
119 14 | elmentetek - feddette õket Tóth Mihály -, az egész hegyet
120 14 | sápadt vagy Mari - riadt fel Tóth Mihály -, mi történt veled?~-
121 14 | az bizony megijesztette Tóth Mihály uramat is, de nagyon.~-
122 14 | veszett? - faggatta õket Tóth Mihály.~- Csak úgy gondoltuk,
123 15 | okvetlenül ellátogat ide, lévén a Tóth Mihály nábobi híre nagy
124 15 | nézzük csak - folytatta Tóth Mihály -, mi vár ránk itthon?
125 15 | használatban levõ ezüstöt, Tóth Mihály pedig arra való tekintettel,
126 15 | annak is a végére járt Tóth Mihály, aki bement Pápára
127 15 | lehetett elfogni - jegyezte meg Tóth Mihály nagy flegmával.~-
128 15 | kíváncsiságtokkal - vélte Tóth uram. - Nem volt Patkó,
129 15 | foglalkozva fruskájával - folytatá Tóth uram, míg Mari egészen a
130 15 | elfelejtettél élesztõt hozni!~Mire Tóth úr a homlokára ütött és
131 15 | városba.~Pedig bizony hozott Tóth uram elég élesztõt. Az anyag,
132 15 | mint legfelsõbb fórum, Tóth úr is hozzászólt:~- Rosszul
133 15 | lelkem - pirongatta meg Tóth uram a feleségét, mikor
134 16 | elõtte.~Alsó-Rekettyés. Tóth Mihály demokrata, bolondos
135 17 | kimelegedett a somlyóitól (Tóth Mihály termése - dicsérte
136 17 | is csak most ismerte fel. Tóth Mari volt.~- Nem ütötte
137 17 | Maga is látta? - kérdé Tóth Mari.~- Hogyne! Hiszen nem
138 17 | újságolta a bíró.~- Ah! - mondá Tóth Mari unottan.~- Még pedig
139 17 | nem a tavasz jött, hanem Tóth Mari szaladt be a mamájához,
140 17 | ismert - vette fel a szót Tóth Mari, fojtott, reszketeg
141 17 | vállai közé s látván, hogy Tóth Mari fut el onnan, mint
142 18 | szerkesztõ a vad tósztok során Tóth Mihályt is felköszöntötte,
143 18 | Kinizsiek kora lejárt, éljenek a Tóth Mihályok, akik nem a törököt
144 18 | legöregebb gazdák is bámulják.~Tóth Mihály, aki valamivel lejjebb
145 18 | vettem észre - mosolygott Tóth Mihály.~- A másik pólust -
146 18 | Findzsa asszony, miután már a Tóth Mihály körüli diskurzus
147 18 | fiatalembernek látszik - jegyezte meg Tóth Mihály Nosztyra, a szomszédasszonyhoz
148 18 | tarokkasztalnál gibicnek, a Tóth Mihály háta mögé (ki tudja,
149 18 | volt, megbecsülték s amikor Tóth uram valami nagyobb játékot
150 18 | õ nem mutatkozott, akit Tóth Mari várt. Különös ember!
151 18 | mosolygott rá az öreg Tóth olyan szeretetteljes pillantással,
152 18 | füstbõl - szólt az öreg Tóth -, mondd meg a mamának,
153 18 | Hogyhogy? - kérdezte Tóth úr szórakozottan, a kártyáit
154 18 | bolondos kis fruska! - nevetett Tóth úr, hogy a szemei is belenedvesedtek. -
155 18 | felsõ tízezrekbõl való.~Tóth Mari vállat vont s hanyagul
156 18 | vörös kezekkel - kötekedett Tóth Mari, fitymáló mozdulattal.~-
157 18 | megint csak ott kezdte Tóth Mari.~- Hát igazán kutatott
158 18 | Ma nagyon jó színben van Tóth Mari - mire azzal felelt
159 18 | maga golyhó! - nevetett Tóth Mari. - Még azt se tudja?
160 18 | nagyon kimelegedve? - kérdé Tóth úr.~- Nem.~- Hát akkor menjünk,
161 18 | Ostobaság! - felelte Tóth Mihály - nem kell ahhoz
162 19 | ilyen kürtői csak az egy Tóth Mihálynak vagynak.~Az ám.
163 19 | tudja mi minden. Egyszóval Tóth Mihály nem hiába járta Amerikát,
164 19 | hasznot ő teszi zsebre. Tóth Mihály birtoka öntötte ugyan
165 19 | Talán ez a szempont vezette Tóth urat is? Talán az amerikai
166 19 | kosztnak), s a nép is belátta a Tóth Mihály áldozatkészségét,
167 19 | nagyrabecsülését, úgyhogy Tóth Mihály úr, aki csak azt
168 19 | ez - jegyezte meg egyszer Tóth Mihály.~Pázmár úr nagyon
169 19 | érezhet.~- Hogy én? - dadogta Tóth úr, részben csodálkozva,
170 19 | részben sértõdve.~- Ön, ön, Tóth úr - rikácsolta a doktor
171 19 | Hogy érti ön azt? - kérdé Tóth Mihály tompán.~- Nos, én
172 19 | igazat. Ahogy én önt ismerem, Tóth úr, le fog a szemérõl esni
173 19 | sokat tart.~- Vajon? - szólt Tóth Mihály s kétkedve rázta
174 19 | a gyári orvosa is vagyok Tóth úrnak, én ennélfogva arról
175 19 | feltartóztathatatlanul -, ha Tóth úr beszüntetné egy napon
176 19 | kémények urainak, hahaha.~Tóth Mihály elvörösödött, mint
177 19 | lehet vele bizonyítani.~Tóth Mihály azzal kezet fogott
178 19 | tréfált tegnapelõtt, de bizony Tóth Mihály egészen komolyan
179 19 | kedvencei.~Ilyen ember volt Tóth Mihály. Hirtelen elhatározású,
180 19 | ketten megegyeztek, hogy Tóth Mihálynak az egyik kereke
181 19 | jövedelmeztek eleget (van ám Tóth Mihálynak magához való esze),
182 19 | is, akik azt sugdosták: Tóth Mihály uramnak elfogyott
183 19 | vonaton összetalálkoztak Tóth Mihállyal, s elpanaszolván
184 19 | fényes nekem - mentegetõzött Tóth úr. - Mit keresnék én abban
185 19 | hercegérsek? - mondá az öreg Tóth némi csodálkozással.~De
186 19 | balra hallasz - nevetett Tóth úr.~- Ejnye Mihály, Mihály -
187 19 | elszeressenek tõlem - tréfálózott Tóth úr.~Erre aztán Krisztina
188 19 | mellett, ahova már csak Tóth Mihály kísérte vendégét,
189 19 | észrevételek cseréltettek ki. Tóth Mihály azt mondta: »Szép
190 19 | Mari nem nyilatkozott. Tóth Mihálynak feltûnt és megkérdezte:~-
191 19 | elõkelõ magyar família. Tóth úr semmi nézetet nem nyilvánított,
192 20 | összeszólalkozás következménye. Tóth úr különben, igazságos lévén,
193 20 | lányokat elsütni - feleselt Tóth Mihály kedvetlenül -, ha
194 20 | Pedig nem volt igaza, mert Tóth figyelte azért a dolgokat
195 20 | egy másik gyanús jel, amit Tóth észrevett, hogy a gavallérok
196 20 | Minek törné tehát az eszét Tóth Mihály úr a találgatásban,
197 20 | értekezletre hívta meg a fõispán Tóth urat, már akkor nem egy
198 20 | lesz és egy kis húsunk.~Tóth úr szabódni próbált, hogy
199 20 | kifogást el nem fogadhatok.~Tóth úr most már nem tehetett
200 20 | Igen jó kis ebéd volt, de Tóth úr sohase tudta volna elmondani,
201 20 | a székét.~- Mondja csak, Tóth bácsi, mivel boszorkányozta
202 20 | emberekhez húz - felelte Tóth Mihály egyszerûen.~- Nincs
203 20 | aki ott lakik. Nem igaz?~Tóth Mihály elpirult a távollevõ
204 20 | karbunkulus, hogy el fogja venni Tóth Marit. Uhl Timotheus pertupoharat
205 20 | szemhunyorgatással:~- Az öreg Tóth, úgy látom, nem nézi rossz
206 20 | szeretetreméltóságot tapasztalt, még Tóth Mihály részérõl is, ki a
207 21 | pillantásai hasogatták.~Tóth urat nagy aggódásban találta.~-
208 21 | Az még rosszabb - vélte Tóth -, mert ha felhõszakadás
209 21 | Persze - jegyezte meg Tóth. - Ha az ember mindent elõre
210 21 | hallatszott az udvaron. Tóth felugrott és az ablakhoz
211 21 | mit beszélt a pap stb., Tóth úr úgy irányozta a beszélgetés
212 21 | nem lehet férjhez menni.~Tóth úr bosszús volt Krisztina
213 21 | Tanulókori pajtásom volt - mondá Tóth.~- A fejem fáj - felelte
214 21 | koporsó, olcsó szemfedõ.~Tóth Mihály egypár szót ejtett
215 21 | el egészen nyom nélkül.~Tóth úr fejében megfogamzott
216 21 | még e héten dûlõre viszed Tóth Marival a dolgot.~- Magamnak
217 21 | befordult, szembe látta jönni Tóth Mihályt Pázmár doktorral.
218 21 | tartott maga elé a nap ellen, Tóth pedig puskát vitt a vállán.~
219 21 | Nem biz az - felelte Tóth Mihály nevetve -, hanem
220 21 | utánunk a hajdú egyet - vélte Tóth Mihály. - Csak menjen, Pimpósi,
221 21 | gazdatiszti parkhoz tartozott, de Tóth kiirtatta a közbül esõ részt
222 21 | sérv magától visszament.~Tóth Mihálynak megtetszett az
223 22 | HUSZONKETTEDIK FEJEZET~TÓTH MIHÁLY FÖLSZIPPANT VALAMIT~
224 22 | fiú találna jönni, az öreg Tóth meg is bolondul örömében.
225 22 | medve bõrére elõre inni. Tóth Mihály furcsa ember. De
226 22 | már világosan. Ideadta a Tóth a leányt, vagy nem adta?~-
227 22 | Trencsénbe kellett utaznia Tóth úrnak.~- És miben maradtatok? -
228 22 | látszott kényes lépkedésüket. Tóth még mindig nem jött haza,
229 22 | nagy hõségek beütöttek és Tóth még mindig nem jött. Már
230 22 | semmit se tudott Kopereczky Tóth úr felõl. De hát mire való
231 22 | értesítse, hogy megjött-e már Tóth Mihály vagy sem, ami aztán
232 22 | benne az állomásfõnöktõl: »Tóth Mihály ma sem érkezett meg«,
233 22 | azon meg az volt írva: »Tóth Mihály«.~- Õ maga van itt? -
234 22 | felöltözött s szaladt be Tóth Mihályhoz, kordiálisan belecsapva
235 22 | ebbe a puha karszékbe…~De Tóth Mihály állva maradt; egy
236 22 | Kezdheti, ahol tetszik, kedves Tóth bácsi és nem is olyan különös
237 22 | De hát miért nem ül le, Tóth bácsi?~- Köszönöm, de már
238 22 | volna ebbõl kifolyólag.~Tóth úr mohón kapott ezen a hivatalos
239 22 | nem lesz semmi - mondta Tóth Mihály szelíden, egyszerûen.~-
240 22 | izgatottan.~- Én is - felelte Tóth Mihály. - Nem akarom azt
241 22 | meg van ön veszve, édes Tóth? Hát tudja ön, mit cselekszik?~-
242 22 | szemekkel dobta a padlóra Tóth úr elé:~- Vigyázzon, Tóth,
243 22 | Tóth úr elé:~- Vigyázzon, Tóth, vigyázzon! - rikácsolta. -
244 22 | magyarázatot fog öntõl követelni.~Tóth Mihály szomorúan rázta a
245 22 | is meghallhatta a távozó Tóth.~Bubenyik fölszisszent s
246 22 | forma, hogy ezt voltaképpen Tóth helyett kaptad. Nem bírtam
247 23 | Ferinek magyarázatot kérni Tóth Mihálytól? Mert Feri bizonyos
248 23 | lehetne valamit kihozni. Tóth Mihály ugyanis beleegyezett
249 23 | milyen magyarázatot adhatna Tóth, ha kényszerítenék - ennélfogva
250 23 | kidomborított nézetéhez, ha Tóth Mihály már egyszer tényleg
251 23 | világból, kivételt csak az egy Tóth Mari képezett, aki egy fiatal
252 23 | nem lesz talpon.~Miután Tóth úrnak sem volt ellenvetése,
253 23 | az egyórai uralomhoz, sõt Tóth Mihály annyira ment, mikor
254 23 | megváltja a belépti jegyet.~Tóth mintegy háláját akarta jelezni
255 23 | legfürgébb, ki amellett, hogy Tóth Marit gardírozta, behozta
256 23 | mennie Rekettyésre és ha Tóth Mihály otthon lenne, valahogy
257 23 | folyamán. Át is ment, de Tóth Mihály még nem volt otthon,
258 24 | Bubenyik, hogy jöjjön azonnal, Tóth kisasszony várja künn és
259 24 | hozza el a kulcsot is a Tóth úr szobájától, mert a kisasszony
260 24 | a vidékre való, ugye?~- Tóth úrék óráit igazítottam Rekettyésen.~
261 24 | a kulcsot, melyet egykor Tóth Mihálytól kapott használatba,
262 24 | egy lépés - bent volt a Tóth Mari szobájában.~Meghökkent,
263 25 | belõlük.~Onnan kezdõdik, hogy Tóth Mari nem jött haza éjjelre
264 25 | vége, mint a kiflinek, amit Tóth uram sütött valamikor. Onnan
265 25 | kivirít), továbbá, hogy Tóth Mihály aznap jött haza valami
266 25 | Mit fog csinálni ezek után Tóth Mihály? Mi lesz a szegény
267 25 | Ott éppen vendégek voltak, Tóth Mihálynak jó ismerõsei:
268 25 | Topsich gróf nagyra nézte Tóth Mihályt, hidegeszû, józan
269 25 | eltitkolni, igaz barátja volt a Tóth családnak.~- Nem jár nekem
270 25 | diplomám - szabadkozott Tóth Mihály -, nemes ember se
271 25 | méltóságos uram - kezdte Tóth Mihály, elsimítva szürke
272 25 | komolyan eladni?~- De - felelte Tóth Mihály eltökélten.~- És
273 25 | megragadta és melegen rázta meg a Tóth kezét), de ha a vételrõl
274 25 | jegyezte meg Palojtay.~Tóth Mihály nem bírta eltitkolni
275 25 | mit tehetnék? - kérdezte Tóth Mihály szenvtelen arccal,
276 25 | felelte bánatos mosollyal Tóth. - Gondolkoztam már errõl.
277 25 | higgye meg - mentegetõzött Tóth.~- Hiszem, lelkem, hanem
278 25 | Párizsban - vallotta ki Tóth Mihály röstellkezve.~- Miért
279 25 | ennek örülök. Tudja mit, Tóth úr, legyünk ezentúl pertu.
280 25 | szólt megvetõ mozdulattal Tóth Mihály. - Ez a becsöppenés
281 25 | reparálva? - csodálkozott Tóth.~- Mert nevet ad a leányodnak,
282 25 | mondta sziklaszilárdan Tóth Mihály.~A két derék úr nekirohant
283 25 | elõször megkérte - vélekedett Tóth úr.~- És miért nem? - kérdék
284 25 | nézetek ezek - szörnyûlködött Tóth Mihály és izzadni kezdett
285 25 | kis hülyeség ez, hallod (Tóth Mihály egészen kipirult
286 25 | kanalakkal, nem is szólok, kedves Tóth, mert nagyon sántít. Hogy
287 25 | Nem hülyeség ez, kedves Tóth úr. Van benne bizonyos magasabb
288 25 | urat… egészen a sarokba.~Tóth Mihály a fejét rázta.~-
289 25 | matézisnek engednie kell, kedves Tóth.~- Annak én engedek is,
290 25 | olyan esetek is - érvelt Tóth Mihály -, hogy a leány értékcsökkenése
291 25 | Bocsánatot kérek - mentegetõzött Tóth úr -, ha valami nevetségeset
292 25 | de rossz szokás - felelte Tóth. - Hiúságokra, külsõségekre
293 25 | vacsora idejéig, melyre Tóth Mihályt is marasztották,
294 25 | elõjött, hogy nem ereszti, de Tóth úr a grófnõnek is kosarat
295 26 | Még eddig szóba nem hozta Tóth Mihály az esetet, de amikor
296 26 | szepegve, hogy mi lesz. Tóth Mihály helyet csinált a
297 26 | emlékszel rá?~Ez a kérdés Tóth Mihálynak szólt, de az csak
298 26 | Pillanatig kínos csend állott be, Tóth Mihály behunyta a szemeit,
299 26 | Krisztina - förmedt rá Tóth Mihály haragosan -, ha ilyen
300 26 | Hát lehet azt úgy hagyni, Tóth Mihály úr?~- Nem lehet -
301 26 | úr?~- Nem lehet - felelte Tóth Mihály, és olyan színû lett,
302 26 | lakodalomra Rekettyésre. Tóth Marit veszi feleségül Noszty
303 26 | mellett szokott gondolkozni Tóth Mihály.~Harmadnap azután
304 26 | mégis feltûnt a cselédeknek. Tóth Mihály ellenben csak azt
305 26 | Miféle patkányok? - kérdezte Tóth.~- Azt hallom, hogy a tekintetes
306 26 | Az én feleségem? - kérdé Tóth elhalaványodva.~- Igen,
307 26 | iszen nem is kellett több Tóth Mihálynak, fölkelt és rohant
308 26 | rá tekintetét; a hang a Tóth Mihályé - de Tóth Mihály
309 26 | hang a Tóth Mihályé - de Tóth Mihály nem szokott másképp
310 26 | voltam igazságos - folytatá Tóth úr.~Tóthné letette a kezébõl
311 26 | neked, hogy visszahívtál.~Tóth Mihály nem kérdezte, hogy
312 26 | Különben is kijelentette Tóth úr: »Ami a többit illeti,
313 26 | Ellenkezõleg - szólott Tóth Mihály -, a feleségem a
314 26 | Mindjárt gondoltam - dörmögte Tóth -, a zsivány kétségkívül
315 26 | a rész már nem érdekelte Tóth Mihályt, átszaladt rajta,
316 26 | papiros hullt ki a levélbõl, Tóth Mihály rögtön felismerte
317 26 | három topolynál ráteszi Tóth uram a nagy tenyerét az
318 26 | mirõl gondolkozhatik most Tóth Mari?~Némelyek kiszaladtak
319 26 | sokra vitte dolgát ez a Tóth Mihály - mondogatták. -
320 26 | izgatta finom hallószerveiket.~Tóth Mihály az ambituson fedetlen
321 26 | felé, melynek a legvégén a Tóth úr esztergaszobája is volt -
322 26 | a könyvtárszoba ajtaján Tóth Mihály, négy szivardobozt
323 26 | Feri:~- Hova ment a mama?~Tóth Mihály rápillantott, az
324 26 | tetszik érteni? - felelte Tóth uram csendesen és olyan
325 26 | lát meg egy konceptusban.~Tóth úrnak még csak a szempillája
326 26 | szorult, egyszerre megnémult. Tóth Mihály pedig ezalatt átadta
327 26 | másikba is elhallatszott a Tóth Mihály hangja; most meg
328 26 | akik nadrágot viseltek.~A Tóth Mihály hangja pedig még
329 26 | rajta a vadállati düh), Tóth felé rohant.~- Láttam az
330 26 | háborúra készül - mosolygott Tóth Mihály ingerkedõn -, táborának
331 Uto| felhoznám a Noszty fiú esetét Tóth Marival s mikor a történet
|