Rész

 1 1|            belépett.) Mondja csak, Kutorai, nem tapasztalt ön az utóbbi
 2 1|         Különös dolgot? - tûnõdött Kutorai, egy hiúzszemû, sovány,
 3 1|         tanár úr.~- És mi az, édes Kutorai? - kérdé megfeszült érdeklõdéssel.~-
 4 1|       azért csak folytassa, kedves Kutorai. Meghallgatom önt.~- Másnap
 5 1|       tetszik járni étkezni.~- Ah, Kutorai, Kutorai - kiáltott fel
 6 1|            étkezni.~- Ah, Kutorai, Kutorai - kiáltott fel Druzsba úr
 7 1|         másként... Elmehet, kedves Kutorai!~Druzsba úr ereiben fölpezsdült
 8 2|      Druzsba úr élénken. - Hallja, Kutorai? Ez aztán a szerencse! Megnézzük,
 9 2|            a szerencse! Megnézzük, Kutorai. Lesz mit emlegetnie egész
10 2|          kalapja húsz fontot nyom. Kutorai bámulta, emelgette. Minél
11 2|         elmélkedék errõl:~- Lássa, Kutorai, a közéletet példázza ennek
12 2|     köszönöm szépen. Ejnye, ejnye, Kutorai, nem ösmerte maga azt az
13 2|   összetört.~- Úgy látszik - mondá Kutorai -, hogy az apamályi akol
14 2|         meg! Hová megy?~- Zsámba.~(Kutorai barátom, ha ez nem isten
15 2|           két teríték ott termett, Kutorai azonban szabódott a leülésre
16 2|      könnyekre fakadt, amit látván Kutorai - ki mindenben alkalmazkodni
17 2|          oldalba lökte haragosan: „Kutorai, ez nem illik, ne bõgjön.”
18 2|          ez nem illik, ne bõgjön.” Kutorai hebegett valamit, mentegetõzött,
19 2| veszedelmes titkot tud. Az egyiket Kutorai is tudja és alkalmasint
20 2|           fiatal mérnök várt rá és Kutorai.~- Atyám a bányába ment,
21 2|      oldalára jutottak a bányához; Kutorai egy kissé hátramaradt, a
22 2|        caesurákkal, s midõn odaért Kutorai, haragosan inté le.~- Pszt!
23 2|    szellemi foglalkozás közben!~De Kutorai meg nem állhatta, hogy elõ
24 2|      szerencséje van a szarvakhoz, Kutorai.~Kutorai elszontyolodott
25 2|         van a szarvakhoz, Kutorai.~Kutorai elszontyolodott e szavakra
26 2|        Nemzeti Múzeumnak, ruháimat Kutorai pedellusnak, jegyzeteimet
27 2|               Most pedig elválunk, Kutorai. Ön itt marad, én pedig
28 2|           Isten tudja, mi vár rám, Kutorai. Fegyvert nem viszek magammal,
29 2|            nem a kíváncsiság visz, Kutorai, de a kötelesség. Ön itten
30 2|            az esetben isten önnel, Kutorai, viselje magát jól és legyen
31 2|           ruhámat magának hagytam, Kutorai.~- Köszönöm - mondta a pedellus
32 2|     cickóróval fölvert gyalogúton.~Kutorai visszatartotta.~- Tekintetes
33 2|               Ne legyen szemtelen, Kutorai, hogy ebben a végzetes pillanatban
34 2|       valóra a bokrok mögül kilépõ Kutorai, ki némi kedvetlenséggel
35 2|            pedellus vállára.~- Oh, Kutorai, bár látna engem inkább
36 2|          látna engem inkább halva.~Kutorai (késõbbi vallomása szerint)