1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1866
Rész
1001 2 | azokat a sebeket, melyekbõl a haza teste vérzik, a nemzetiségi
1002 2 | melyekbõl a haza teste vérzik, a nemzetiségi mozgalmakat,
1003 2 | nemzetiségi mozgalmakat, a szoldateszka túlkapásait,
1004 2 | szoldateszka túlkapásait, a zsidók izmosodását. Mikor
1005 2 | izmosodását. Mikor Türr Pista a lakodalmát tartotta Párizsban
1006 2 | egy Bonaparte leánnyal, a lakomán jelen volt egy elõkelõ
1007 2 | beszéltek, hogy el kellene bánni a zsidókkal, mire megszólalt
1008 2 | zsidókkal, mire megszólalt a bankár, aki igen szellemes
1009 2 | Egyszóval, sietni kellene, de a kormány velök tart. Hisz
1010 2 | velök tart. Hisz újabban már a szent koronát is úgy ábrázolják,
1011 2 | fordulattal ebbõl meríti a reményt jövendõ fennmaradásunkra
1012 2 | nézve, mivel - úgymond - a hitelezõk nem hagyják megsemmisülni
1013 2 | megsemmisülni az országot, nehogy a pénzük odavesszen.~Võneki
1014 2 | megölni Kuthen királyt.~A jó öreg kun még ott tartott
1015 2 | öreg kun még ott tartott a gravamenekben, hogy a magyarok
1016 2 | tartott a gravamenekben, hogy a magyarok gonoszul bántak
1017 2 | magyarok gonoszul bántak el a kun királlyal.~Alighogy
1018 2 | Alighogy kicseréltettek a haza sorsára vonatkozó eszmék,
1019 2 | eszmék, Druzsba úr átvitte a beszélgetést hivatalos kötelességére
1020 2 | hivatalos kötelességére s a hagyaték iránt sietett beszerezni
1021 2 | beszerezni az információkat.~- A birtok mintegy ötszáz hold,
1022 2 | krumpli megterem benne. A földek egyre-másra megérnek
1023 2 | szörnyen kevés.~- Úgy, de van a hagyatékhoz egy szép kastély
1024 2 | valóságos kis vár - tette hozzá a tiszteletes -, egy mesebeli
1025 2 | mindenesetre van - bizonyítá a báró -, de éppen nem ijesztõ,
1026 2 | Salitiusra.~Pedig inkább a fiát figyelte volna, aki
1027 2 | aki fülig pirult ennél a témánál.~- Én már nem vagyok
1028 2 | kísértetlátó - mentegetõzött a pap -, én már csak vén vagyok.~-
1029 2 | már csak vén vagyok.~- Ej, a vén kos is emlékszik a sóra,
1030 2 | a vén kos is emlékszik a sóra, kivált ha maga is
1031 2 | maga is sós (Salitius).~A csibukok füstje kék felhõkbe
1032 2 | füstje kék felhõkbe burkolta a társaságot, e kékségbõl
1033 2 | e kékségbõl szárnya nõtt a jókedvnek, s e szárnyakból
1034 2 | incselkedések.~- Messze van innen a kastély? - kérdé Druzsba
1035 2 | kilométernyire innen, közel a mi bányánkhoz.~- Lakik benne
1036 2 | lakik benne, szép, mint a tündér.~- Tehát be is van
1037 2 | tündér.~- Tehát be is van a kastély bútorozva?~- Fényesen,
1038 2 | úr csodálkozott, letette a csibukot.~- És milyen címen
1039 2 | lakik ott?~- Hisz éppen ez a titokzatos - folytatá a
1040 2 | a titokzatos - folytatá a bányadirektor -, a kastélyt
1041 2 | folytatá a bányadirektor -, a kastélyt egy öregúr bérelte
1042 2 | kastélyt egy öregúr bérelte ki a megboldogult Kopáltól. Hogy
1043 2 | excellenciás úrnak szólította a vele jött férfi, nyilván
1044 2 | férfi, nyilván komornyikja. A haszonbéri szerzõdés évekre
1045 2 | szóval csekélység, mert a kastély el volt hanyagolva,
1046 2 | hanyagolva, baglyok lakták. A bérlõ renováltatta nagy
1047 2 | pompával, fél évig dolgoztak a kõmûvesek, díszítõk, kárpitosok.
1048 2 | százezer forintba. Az embernek a szíve szorul el ilyen pazarlás
1049 2 | szakállát.~- Mikor elkészült a kastély, hetekig hordták
1050 2 | hordták társzekerek Bécsbõl a bútorokat, szõnyegeket,
1051 2 | bársonybélésû talyigát. A holt tárgyak után jött az
1052 2 | excellenciás úr is, elhozta a kastély kis úrnõjét, szép,
1053 2 | Érdekes - lihegte Druzsba és a verejték csurgott homlokáról.~-
1054 2 | hogy õ maga nincs benne a hagyatékban. Jó volna a
1055 2 | a hagyatékban. Jó volna a gimnáziumnak, - tréfálkozott
1056 2 | tréfálkozott Wildungen -, a diákok verseket írnának
1057 2 | napig s nagy hódolattal bánt a kicsikével, mint valami
1058 2 | Mikor jön, egy sípot fúj meg a kapu elõtt, mire a kastély
1059 2 | fúj meg a kapu elõtt, mire a kastély tornyáról kürtszó
1060 2 | akkor megnyílik dübörögve a kapu. Más halandó elõtt
1061 2 | semmi se vonz úgy, mint a tilalmas és titokzatos,
1062 2 | vendégnek, de nem lehet; a kastély néma marad, minden
1063 2 | kérésre, dörömbölésre, mint a sír.~Druzsba úr elszomorodott.~-
1064 2 | kimerítõ jelentést tegyek a hagyatékról, különösen a
1065 2 | a hagyatékról, különösen a lakóházról, tekintettel
1066 2 | Különös egy eset! - szólt a tanár gondolataiba merülve. -
1067 2 | merülve. - Egy ilyen romantika a XIX. század végén! És mit
1068 2 | mit gondol, báró úr, mi az a személy és miért tartják
1069 2 | környék, hogy politika van a dologban. Nem is lehet más.
1070 2 | dologban. Nem is lehet más. A kicsike valami trónkövetelõ
1071 2 | valami ilyenféle. Ide dugják, a világ egy elhagyatott zugába,
1072 2 | európai cselszövény készül és a machinációban benne van
1073 2 | machinációban benne van a bécsi udvar keze is. Egyébiránt
1074 2 | ezeket ne tessék valahogy a jelentésbe fölvenni, mert
1075 2 | komplikáció lehetne, s még a fejéért sem állnék jót...~-
1076 2 | mások ki nem kaparják nekünk a jobb idõket, mert élhetetlen
1077 2 | idõket, mert élhetetlen a magyar. Locsog a szabadságról,
1078 2 | élhetetlen a magyar. Locsog a szabadságról, de azt se
1079 2 | mi fán terem. Azt hiszi, a szabadság azt jelenti, hogy
1080 2 | pihenni akar, szabadságot kér. A pihenést nevezi szabadságnak.
1081 2 | pihenést nevezi szabadságnak. A kocsisom szabadságot kér,
1082 2 | szabadságot kér, vagyis inni megy a kocsmába, az írnokom szabadságot
1083 2 | anyjához és két hétig alszik a méhesben. Ez nekik a szabadság.
1084 2 | alszik a méhesben. Ez nekik a szabadság. És ez így megy
1085 2 | És ez így megy föl egész a miniszterig, az is szabadságot
1086 2 | szabadsággal elpusztul aztán a nemzet, és sehol egy vezetõ
1087 2 | Kuthen királyt.~- Ej, menjen a pokolba! Azóta már úgyis
1088 2 | meghalt volna magától.~- De a famíliája most is élne.~-
1089 2 | el az este, körömig égtek a gyertyák, a bakter éjfélt
1090 2 | körömig égtek a gyertyák, a bakter éjfélt kiáltott,
1091 2 | úgy aludt reggelig, mint a bunda.~Már a szûzies hegyvidéki
1092 2 | reggelig, mint a bunda.~Már a szûzies hegyvidéki napfény
1093 2 | napfény javában besütött a zsalunyílásokon, mikor fölébredt.
1094 2 | délelõtt megtekinthesse a hagyatékot s délután hazaindulhasson.
1095 2 | Ablaka alatt az ambituson a két Wildungen leányka reggelizett.
1096 2 | reggelizett. Druzsba úr a következõ párbeszédet hallotta.~-
1097 2 | az idegen bácsi óraláncán a disznót, Micike?~- Láttam.
1098 2 | Szeretném - selypíté a kisebbik leány.~- Én is
1099 2 | Én is szeretném - mondta a nagyobbik -, és ha nekem
1100 2 | megmondanám neki, miképpen juthat a kastélyba.~- Ha tudnád! -
1101 2 | kastélyba.~- Ha tudnád! - szólt a kicsike gúnyosan.~Druzsba
1102 2 | Druzsba úr figyelmes lett. A gyermekek néha igazat mondanak.
1103 2 | igazat mondanak. Abbahagyta a mosakodást, hogy a víz pocsogása
1104 2 | Abbahagyta a mosakodást, hogy a víz pocsogása ne fogja el
1105 2 | víz pocsogása ne fogja el a hangokat.~- Én tudom, Micike.
1106 2 | Micike. Mikor tegnapelõtt a bányához mentem Gyurival,
1107 2 | hozott, hogy olyan volt, mint a te fejed, sohase láttál
1108 2 | gondolta Druzsba úr.)~- A liliomot odaadta Gyurinak. „
1109 2 | úr.” Gyuri pedig elvitte a bányába. Azt gondoltam,
1110 2 | nekem adja és én viszem a mamának. De ha nekem akarta
1111 2 | adni, akkor miért vitte a bányába, ahol belepi a kõszénpor?
1112 2 | vitte a bányába, ahol belepi a kõszénpor? Talán elfelejtette,
1113 2 | kijön, lepkéket fogdostam a környéken, el is aludtam
1114 2 | fa alatt, újra elmentem a bányához, megkérdeztem,
1115 2 | megkérdeztem, bent van-e még a bátyám. Mondták, hogy még
1116 2 | mire végre haza indultam a virág nélkül s amint az
1117 2 | felelte Micike.~- Hát a kastélybeli kisasszony jött
1118 2 | kastélybeli kisasszony jött ki a kastélyból a pónikocsiján,
1119 2 | kisasszony jött ki a kastélyból a pónikocsiján, a szerecsen
1120 2 | kastélyból a pónikocsiján, a szerecsen hajtotta a picike
1121 2 | pónikocsiján, a szerecsen hajtotta a picike lovakat, a kisasszony
1122 2 | hajtotta a picike lovakat, a kisasszony bent ült a selyem
1123 2 | lovakat, a kisasszony bent ült a selyem baldachin alatt,
1124 2 | amint elrobogott mellettem a kis kocsi, õ rám nevetett
1125 2 | nevetett és hát mit tartott a kezében, képzeld el, no,
1126 2 | Rózsika, nem tudom...~- Hát a roppant nagy liliomot tartotta,
1127 2 | tartotta, amit Gyuri bevitt a bányába.~- És aztán, aztán? -
1128 2 | Aztán az, hogy „nagy csacsi a Micike, az õ esze picike”.
1129 2 | ebbõl azt okoskodja ki a maga testvérkéje, Róza kisasszony,
1130 2 | Gyuri úr azon idõ alatt a kastélyban volt és minthogy
1131 2 | kastélyban volt és minthogy a bányából azon idõ alatt
1132 2 | alatt ki nem jött, tehát a bányán keresztül volt a
1133 2 | a bányán keresztül volt a kastélyban egy olyan titkos
1134 2 | aminõrõl az apa mesélt a törökök idejébõl.~- De hátha
1135 2 | mert Gyuri nem hozta ki a bányából a magáét, s mikor
1136 2 | nem hozta ki a bányából a magáét, s mikor megkérdeztem,
1137 2 | már ezért is leüthetik a fejét. Most meg itt van
1138 2 | fejét. Most meg itt van a másik, amelyikért szintén
1139 2 | megreggelizett az ebédlõben, ahol a fiatal mérnök várt rá és
1140 2 | várt rá és Kutorai.~- Atyám a bányába ment, de rám bízta,
1141 2 | hogy önnek megmutogassam a Kopál-féle fekvõséget -
1142 2 | Kopál-féle fekvõséget - szólt a fiatal Wildungen udvariasan.~-
1143 2 | báró úr, menjünk.~Elhagyták a telepet és a kis falut,
1144 2 | Elhagyták a telepet és a kis falut, mely alig állt
1145 2 | tárult egy fekete világ. A kõszénpor belepte a földeket,
1146 2 | világ. A kõszénpor belepte a földeket, a növények és
1147 2 | kõszénpor belepte a földeket, a növények és fák leveleit,
1148 2 | közepén csillogott ki kedvesen a ragyogó napfényben a kastély
1149 2 | kedvesen a ragyogó napfényben a kastély veres fedele, meg
1150 2 | kastély veres fedele, meg a tornyocska pléh orma.~-
1151 2 | tornyocska pléh orma.~- Ott a kastélyuk, uram!~Druzsba
1152 2 | Druzsba úr fölfalni látszott a szemeivel.~- Oda is el kell
1153 2 | ajka zord és keserû volt.~A falu szélén egy malom kelepelt,
1154 2 | keskeny patak hajtotta a kövét, és annak a vize is
1155 2 | hajtotta a kövét, és annak a vize is olyan fekete volt,
1156 2 | olyan fekete volt, mint a tinta.~Kiértek a mezõre.
1157 2 | volt, mint a tinta.~Kiértek a mezõre. Wildungen megmutatta
1158 2 | mezõre. Wildungen megmutatta a Kopál-tagját, árkos, szakadékos
1159 2 | keresztül lehetne húzni a pipaszáron; arra csakugyan
1160 2 | Ami nincs bevetve, azon a borzag nõ az õ fekete bogyóival,
1161 2 | õ fekete bogyóival, meg a boróka lepi el, az is a
1162 2 | a boróka lepi el, az is a fekete bogyóival.~Jó nagy
1163 2 | alakjában elterjedt egész a fenyõerdõig, ahol a kastély
1164 2 | egész a fenyõerdõig, ahol a kastély állt, magas, imponáló
1165 2 | úr pedáns ember, fölásta a talajt és pontosan bejegyezte
1166 2 | talajt és pontosan bejegyezte a noteszébe, hogy vörös agyag,
1167 2 | vörös agyag, lerajzolta a figuráját, megjelölte az
1168 2 | az árkokat és kikérdezte a mérnököt.~- Nincsen-e itt
1169 2 | Nincsen-e itt is kõszén a föld gyomrában?~- Fúrtam,
1170 2 | ott már semmi, csak még a pokol.~Eközben megkerülték
1171 2 | pokol.~Eközben megkerülték a fenyõerdõt és egy nagy ívet
1172 2 | egy nagy ívet járván be, a falu túlsó oldalára jutottak
1173 2 | túlsó oldalára jutottak a bányához; Kutorai egy kissé
1174 2 | Kutorai egy kissé hátramaradt, a professzor szalasztá el
1175 2 | pirosló növényért, mely a hegyszakadék túlsó végérõl
1176 2 | hegyszakadék túlsó végérõl lóbázta a virágát.~- Báró úr - szólt
1177 2 | vezessen el engem most a kastélyba.~A fiatalember
1178 2 | engem most a kastélyba.~A fiatalember elmosolyodott.~-
1179 2 | hogy nekem szárnyam van és a levegõben tudok szállni?~-
1180 2 | éspedig nem az angyaloké, a kék, hanem amolyan rózsaszínû,
1181 2 | tud vele szállni is, ha a levegõben nem, hát a föld
1182 2 | ha a levegõben nem, hát a föld alatt. Vezessen el
1183 2 | alatt. Vezessen el engem a föld alatti úton.~A fiatal
1184 2 | engem a föld alatti úton.~A fiatal Wildungen elsápadt.~-
1185 2 | hangon.~Wildungen arcán a halványságot égõ pirosság
1186 2 | Isten engem úgy segéljen!~A fiatal mérnök meghajtotta
1187 2 | meghajtotta magát, annak a jeléül, hogy kész engedelmeskedni
1188 2 | kész engedelmeskedni ebben a kényszerhelyzetben.~- Meg
1189 2 | kísérelni, uram. Várjon rám a nyírfák alatt, egy óra múlva
1190 2 | egy óra múlva itt leszek a válasszal, úgy lehet.~-
1191 2 | amit tehetek, megteszem.~A fiatal mérnök sietve ment
1192 2 | fiatal mérnök sietve ment le a bányába, Druzsba úr a fák
1193 2 | le a bányába, Druzsba úr a fák árnyéka alá húzódott,
1194 2 | fák árnyéka alá húzódott, a szénpajták háta mögé, leült
1195 2 | szénpajták háta mögé, leült a fák alá s rágyújtván egy
1196 2 | kassai kubára, hallgatta a talicskák csikorgását; egy
1197 2 | gyerek voltam, az asszonyok a kemencére híttak maguk mellé,~
1198 2 | szólunk egymáshoz,~Csak a talicskámat biztatgatom:~
1199 2 | szövegbe, kínosan viaskodék a rímekkel és caesurákkal,
1200 2 | mit találtam.~- Hol?~- A szakadékban.~- Hm - veté
1201 2 | magának nagy szerencséje van a szarvakhoz, Kutorai.~Kutorai
1202 2 | mély töprengésbe merült a fához támaszkodva, mint
1203 2 | Druzsba pedig tovább építé a bohókás dalocskát, miközben
1204 2 | egyszerre csak ott toppant a kis mérnök s rejtélyesen
1205 2 | Druzsbának, hogy kövesse.~A mérnök bevezette a deszkabódéba,
1206 2 | kövesse.~A mérnök bevezette a deszkabódéba, amit irodának
1207 2 | volt ott, aki számba vette a kiaknázott és az elszállított
1208 2 | Wildungen egyszerûen kiküldte a hivatalnokot.~- Magam akarok
1209 2 | úr.~Bihács úr eltávozott, a füle mellett lúdpennával,
1210 2 | pedig körülnézett, hogy a deszkanyílásokon nem néz-e
1211 2 | mindenekelõtt üljön le ide a székre és egy szelet papirkára
1212 2 | szelet papirkára írja fel azt a néhány szót, amit diktálok,
1213 2 | diktálta:~- „Egy úr érkezik ma a kastélyba, mutassák meg
1214 2 | meg neki az épületet és a kertet.”~- Megvan.~Ekkor
1215 2 | kertet.”~- Megvan.~Ekkor a báró zubbonya alá nyúlt,
1216 2 | serétszerû szemét Druzsba úrra. A báró rákötötte keskeny selyempántlikával
1217 2 | Druzsbának, mondván:~- Rejtse a kabátja alá a galambot,
1218 2 | Rejtse a kabátja alá a galambot, aztán ha olyan
1219 2 | csodálkozék Druzsba úr.~- Nos, hát a galamb elszáll a kastélyba,
1220 2 | Nos, hát a galamb elszáll a kastélyba, ott a major domus
1221 2 | elszáll a kastélyba, ott a major domus megkapja a levelet
1222 2 | ott a major domus megkapja a levelet és azt hiszi, hogy
1223 2 | levelet és azt hiszi, hogy a parancs onnan jön, ahonnan
1224 2 | értem.~- Pedig egyszerû. A kastélyba se nem írnak,
1225 2 | soha postán levelet. Ezt a galambok teljesítik.~- De
1226 2 | mindig habozott.~- De hátha a galamb ahelyett, hogy a
1227 2 | a galamb ahelyett, hogy a kastélyba röpülne, a levéllel
1228 2 | hogy a kastélyba röpülne, a levéllel egyenest ahhoz
1229 2 | levéllel egyenest ahhoz a titokzatos nagy úrhoz száll
1230 2 | mit tudom én...~- Dehogy. A galamb azokból való, amelyek
1231 2 | üzeneteket, vagyis...~- A galambjának galambja - segítette
1232 2 | Druzsba úr.~Azzal átvette a madarat, elrejtvén a tubákszínû
1233 2 | átvette a madarat, elrejtvén a tubákszínû kabátja alá,
1234 2 | emberi szem, fölhajította a madarat a levegõbe.~A galamb
1235 2 | fölhajította a madarat a levegõbe.~A galamb kifeszíté
1236 2 | fölhajította a madarat a levegõbe.~A galamb kifeszíté szép hófehér
1237 2 | gyorsan emelkedett föl, föl a magasba, ott egy darabig
1238 2 | tájékoztatná magát, aztán mint a kilõtt nyíl, mint a szent
1239 2 | mint a kilõtt nyíl, mint a szent lélek szállt, szállt
1240 2 | szent lélek szállt, szállt a kastély felé...~Míg a fehér
1241 2 | szállt a kastély felé...~Míg a fehér galamb elvégzi a dolgát,
1242 2 | Míg a fehér galamb elvégzi a dolgát, addig Druzsba úr
1243 2 | gondterhelten tért vissza a faluba a direktorhoz, ahol
1244 2 | gondterhelten tért vissza a faluba a direktorhoz, ahol még ebéd
1245 2 | tintát kért:~- Vezesd el a bácsit az írószobába, Micike!~
1246 2 | úr lecsatolta óraláncáról a kis ezüstmalacot és odaajándékozta
1247 2 | ezüstmalacot és odaajándékozta a leánykának, aki szépen meghajlott
1248 2 | és egy pacsit adott érte a Druzsba úr nagy tenyerére.~-
1249 2 | Nem tud röfögni? - kérdé a leányka s próbálta nyomogatni.~-
1250 2 | nem tud járni? - faggatta a gyermek.~De már erre Druzsba
1251 2 | Remegõ kézzel fogta meg a lúdtollat (itt még olyannal
1252 2 | itt még olyannal írtak) s a következõket vetette papírra:~„
1253 2 | papírra:~„Ha meghaltam, a kötelesség és pontosság
1254 2 | Jahodovsky Józsefné asszonynak, a „Páva’’ vendéglõsnõjének,
1255 2 | Tivadar~Ui. Növényeimet hagyom a Nemzeti Múzeumnak, ruháimat
1256 2 | pedellusnak, jegyzeteimet a Tudományos Akadémiának,
1257 2 | Akadémiának, hatágú penecilusomat a házmesterném kisfiának,
1258 2 | Egy könnycsepp esett le a papírra, mely elmosta és
1259 2 | kis bátorságot ivott, de a feketekávát már nem várta
1260 2 | Kutorainak és elindultak a kastélyba, hiába tartóztatta
1261 2 | tartozik egy úttal.~Közeledvén a kastélyhoz, a fenyves szélén
1262 2 | Közeledvén a kastélyhoz, a fenyves szélén egyszerre
1263 2 | merném elsütni, megyek azzal a tiszta szándékkal, hogy
1264 2 | hogy amit elvállaltam, a hagyaték részletes megtekintését,
1265 2 | vagyok teljesíteni. Mert nem a kíváncsiság visz, Kutorai,
1266 2 | kíváncsiság visz, Kutorai, de a kötelesség. Ön itten megvár
1267 2 | ott jelentse az esetet a fõispánnak és a katonai
1268 2 | az esetet a fõispánnak és a katonai parancsnokságnak
1269 2 | egy könnycsepp gurult le a Druzsba arcán) akkor, akkor...
1270 2 | jól és legyen tisztelettel a tanári kar iránt és akkor...
1271 2 | azt az írást, amit adok, a budai járásbíróságnak, ebben
1272 2 | járásbíróságnak, ebben van a végrendeletem. Mondja el
1273 2 | Druzsba Tivadar ember volt a talpán, elõre tudta a halált
1274 2 | volt a talpán, elõre tudta a halált és mindent elrendezett.
1275 2 | Kutorai.~- Köszönöm - mondta a pedellus a helyzethez illõ
1276 2 | Köszönöm - mondta a pedellus a helyzethez illõ sóhajjal
1277 2 | kabátja és mellénye van a tanár úrnak, aztán kisvártatva
1278 2 | kisvártatva hozzátette:~- A bundát is?~- Azt is.~Ezzel
1279 2 | zsebébõl tárcáját, aranyóráját, a bepecsételt iratot, s átadta
1280 2 | átadta Kutorinak és megindult a kastély kapujához vezetõ,
1281 2 | hogy nagy szerencsém van a szarvakhoz?~Druzsba tanár
1282 2 | szemtelen, Kutorai, hogy ebben a végzetes pillanatban ilyen
1283 2 | is csak magammal vihetek a másvilágra... No, nézze
1284 2 | Meg sem állt többé, csak a kapunál. Egy miatyánkot
1285 2 | rázogatni napközben, az a természete.~Kutorainak feltûnt,
1286 2 | óta sokkal havasabb lenne a feje.~Végre fölemelte esernyõje
1287 2 | végzõdött és megkopogtatta vele a kastély szögekkel kivert
1288 2 | belépett, szíve hangosan vert.~A kapu bezáródott utána, s
1289 2 | fölágaskodott, fölemelte a két elsõ lábát, mintha parolázni
1290 2 | félni - szólalt meg, de nem a medve, hanem egy oldalt
1291 2 | már öreg, nincsenek meg a fogai, és istenhez tért,
1292 2 | szelídülve. Bligi, eredj be a odúba! (Bligi morogva távozott
1293 2 | kandikált ki.) És mos térjünk a dologra, uram, megkaptam
1294 2 | dologra, uram, megkaptam a parancsot és mindent készségesen
1295 2 | úr, még mindig zsibbadtan a kiállott izgalomtól.~Fölséges
1296 2 | természet nevetett, szikrázott a verõfényben. Egy csöpp szellõ
1297 2 | Egy csöpp szellõ se fújt, a fák levelei nem mozdultak,
1298 2 | fák levelei nem mozdultak, a virágoknak, melyekkel tele
1299 2 | illata lent terjengett, a mozdulatlan levegõ föl nem
1300 2 | vagy elátkozva lenne.~Csak a méhek és a darazsak éltek,
1301 2 | elátkozva lenne.~Csak a méhek és a darazsak éltek, döngtek,
1302 2 | szerelemtõl részegen fetrengtek a rózsák kelyheiben.~Druzsba
1303 2 | Druzsba urat végigvezette a kert egy részén, melyben
1304 2 | egy lépcsõzethez, mely a verandára szolgált. Két
1305 2 | szolgált. Két nagy cövek volt a veranda két oldalához verve
1306 2 | veranda két oldalához verve s a cövekhez egy-egy véreb láncolva.
1307 2 | egy-egy véreb láncolva. A vérebek egyszerre ugrottak
1308 2 | szólt az öregúr, nevetve a Druzsba úr megrökönyödésén -,
1309 2 | Tessék, kérem, felsétálni. Ez a feljárat. Másutt két kõoroszlán
1310 2 | szokta helyettesíteni ezeket a falánk fenevadakat, vagy
1311 2 | szebbek, nem igaz? Nézze a kinyújtott piros nyelveiket,
1312 2 | kutyát, bal lábával belépett a buja növényzetbe, egyszerre
1313 2 | egyszerre valaki elköhögte magát a lába alatt, körülnézett,
1314 2 | összerázkódva - ki köhintett?~- A növény - felelte a major
1315 2 | köhintett?~- A növény - felelte a major domus, akinek a kiejtésén
1316 2 | felelte a major domus, akinek a kiejtésén meg lehetett ösmerni
1317 2 | kiejtésén meg lehetett ösmerni a lengyelt, hangján és kiégett
1318 2 | hangján és kiégett tekintetén a korhelyt, tartásán a kiszolgált
1319 2 | tekintetén a korhelyt, tartásán a kiszolgált katonatisztet. -
1320 2 | köhécsel. Tetszik tudni, a klíma. Hahaha, a klíma.
1321 2 | tudni, a klíma. Hahaha, a klíma. Köhögnek a növényeink.~
1322 2 | Hahaha, a klíma. Köhögnek a növényeink.~Druzsba úr csodálkozva
1323 2 | Druzsba úr csodálkozva nézett a major domusra, mint egy
1324 2 | jóízû bonhomia ült annak a barázdás arcán, a tokáján,
1325 2 | annak a barázdás arcán, a tokáján, a szeme körül,
1326 2 | barázdás arcán, a tokáján, a szeme körül, hogy éppen
1327 2 | kiáltott fel Druzsba úr és a homlokára ütött. - Olvastam
1328 2 | ütött. - Olvastam errõl a növényrõl valamit. Ez a
1329 2 | a növényrõl valamit. Ez a tussiens eutada, a köhögõ
1330 2 | valamit. Ez a tussiens eutada, a köhögõ sás.~És haragudott
1331 2 | megijedt egy növénytõl. Õ, a nagy botanikus. Tehát mégis
1332 2 | van felül az emberben és a tudós alul.~A major domust (
1333 2 | emberben és a tudós alul.~A major domust (mert annak
1334 2 | sõt bosszantotta, hogy a látogató még a latin nevét
1335 2 | bosszantotta, hogy a látogató még a latin nevét is tudja a növénynek,
1336 2 | még a latin nevét is tudja a növénynek, s fürkészõ tekintettel
1337 2 | óvatosan lépegetett fel a márványlépcsõkön a verandára.~-
1338 2 | lépegetett fel a márványlépcsõkön a verandára.~- No, most nézzük
1339 2 | verandára.~- No, most nézzük meg a szobákat. Csinos kis fészek,
1340 2 | Teringette, nagyon kedélyes.~A verandáról egy nagy szalon
1341 2 | vastag brokát-függönyökkel. A mennyezeten gazdag színpompájú
1342 2 | gazdag színpompájú freskókép a magdeburgi asszonyokat ábrázolta,
1343 2 | asszonyokat ábrázolta, akik a hátukon viszik ki férjeiket.~
1344 2 | hátukon viszik ki férjeiket.~A némileg magához tért Druzsba
1345 2 | magához tért Druzsba urat a kép kötötte le.~- Ki festette
1346 2 | kérdé.~- Ohó! - szólt a major domus. - Elfelejtettem
1347 2 | megmondani, hogy semmi kérdés. Ez a szabály ellen van. Amit
1348 2 | baja van? - csodálkozott a major domus, rettentõ komoly
1349 2 | indulván, keresztülmentek a kék selyemmel kárpitozott
1350 2 | enyhe félhomállyá tompítva a nap szemvakító ragyogását.~
1351 2 | nyílt szárnyas ajtókkal a délnek fekvõ oszlopos tornácra.
1352 2 | szekrények, gót stílû székek, a falak kemény fával burkolva
1353 2 | egyszerre csak megszólal, mintha a falból jönne, egy síri hang:~„
1354 2 | hallaná. Ráemelte szemeit a major domusra, tekintetében
1355 2 | nincs itt senki - felelte a major domus csodálkozva -,
1356 2 | csak egyetlen szobában ült a karszékben a tükör elõtt
1357 2 | szobában ült a karszékben a tükör elõtt egy csimpánzmajom
1358 2 | csimpánzmajom és borotválkozott.~A majom felriadt az idegen
1359 2 | felriadt az idegen láttára és a villogó borotvával ide-oda
1360 2 | borotvával ide-oda hadonászva, a Druzsba úr hóna alatt, annak
1361 2 | Druzsba úr hóna alatt, annak a karját érintve rút fejével,
1362 2 | karját érintve rút fejével, a nyitott ablakhoz rohant
1363 2 | szörnyülködés is hozzájárult, a major domust azonban mindez
1364 2 | felette mulattatta.~- Ni, a Brok. Az akasztófára való
1365 2 | Brok. Hol keríthette azt a borotvát? Nem bírom leszoktatni
1366 2 | leszoktatni róla. Bécsben vettem a Brokot egy borbélytól, ahol
1367 2 | borbélytól, ahol annyira belejött a dolgokba, hogy tyúkszemeket
1368 2 | nagyon kedélyes? Hát még a következõ benyíló, a toilette-szoba.
1369 2 | még a következõ benyíló, a toilette-szoba. Ezt tessék
1370 2 | kápráztató, tündéri látvány. A Pompadour asszony híres
1371 2 | üveggolyók voltak rászúrva. A golyók kivájt alja teljesen
1372 2 | kivájt alja teljesen beillett a fogakba. Ide csak a poéta
1373 2 | beillett a fogakba. Ide csak a poéta lépjen be, aki a velencei
1374 2 | csak a poéta lépjen be, aki a velencei tükörhöz és a rózsaszín
1375 2 | aki a velencei tükörhöz és a rózsaszín selyemmel bevont
1376 2 | is, aki itt fésülködik. A szoba egyik falán le voltak
1377 2 | egyik falán le voltak szedve a golyók, minélfogva olyan
1378 2 | Druzsba úr az elõbbi undorból a legnagyobb extázisba esett.~-
1379 2 | smaragdzöld, amott közbül a hét fehérnek egy sárga (
1380 2 | gondolom, mandolaolaj), mintha a hét együtt egy margarétavirág
1381 2 | mégsem okos lény. Nos, ez a tapétaajtó egy intim szobához
1382 2 | érteni...~- Ah, igen, értem, a fenség hálószobája.~- Mi?
1383 2 | Mi? Hogy? Kié? - kapkodta a fejét ide-oda a major domus,
1384 2 | kapkodta a fejét ide-oda a major domus, kivicsorítva
1385 2 | major domus, kivicsorítva a két árván maradt fekete
1386 2 | mefisztói gúny villogott ki.~- A szobát dicsértem, hogy fenséges -
1387 2 | No, jó - fecsegett tovább a major domus -, hát menjünk
1388 2 | domus -, hát menjünk át a folyosóra és fussunk át
1389 2 | legkevésbé se érdekesek, a komornák lakószobái, az
1390 2 | barlangom is arra van, meg a biliárdozószoba is.~A folyosóra
1391 2 | meg a biliárdozószoba is.~A folyosóra jutván, ott mérges
1392 2 | whiskyt, egy korty whiskyt”, a zöld amazonpapagáj ráfelelte: „
1393 2 | ráfelelte: „Te lump, te lump”, a harmadik, egy kékbe játszó
1394 2 | immár túlságosan sok történt a mai napon, egyszersmind
1395 2 | mélyebb bepillantást engedett a papagájok múltjába. A jákó
1396 2 | engedett a papagájok múltjába. A jákó nyilván angol hajón
1397 2 | angol hajón jött Európába s a matróz, aki gondozta, sokszor
1398 2 | gondozta, sokszor emlegethette a whiskyt, a zöld amazon valami
1399 2 | emlegethette a whiskyt, a zöld amazon valami áspis
1400 2 | ellen oktatta kedvencét, míg a kék szárnyú ara egy tyúkól
1401 2 | Hogy még nagyobb legyen a zaj és csatara, a majom
1402 2 | legyen a zaj és csatara, a majom is ott száguldozott
1403 2 | száguldozott nyitott borotvájával a folyosón, mint aki halálra
1404 2 | aki halálra keres valakit. A folyosó egyik kiugrójában
1405 2 | tarka szoknyát, pufók arcán a legnagyobb elégedettség
1406 2 | mert alkalmasint úgy áll a dolog, hogy incselkedett
1407 2 | dolog, hogy incselkedett a majommal, mire az megkergette
1408 2 | majommal, mire az megkergette a borotvával, s õ a majom
1409 2 | megkergette a borotvával, s õ a majom elõl nagy szorultságában
1410 2 | nagy szorultságában éppen a majom házába menekült s
1411 2 | menekült s magára reteszelvén a házikó ajtaját belülrõl,
1412 2 | házikó ajtaját belülrõl, a teljes immunitást élvezte,
1413 2 | borzasztón kihozta Brokot a sodrából, de méltán. Mert
1414 2 | házából hány neki fittyet a fiú.~Talán így volt, talán
1415 2 | bizonyos, hogy Druzsba úr a megkonfundált fejével, mely
1416 2 | egyszerûen csak észrevette a kalitkába zárt gyereket.~-
1417 2 | gyermek - figyelmezteté a major domust. - Istenem,
1418 2 | Hízlaljuk - felelte kurtán a major domus.~- Mi végbõl? -
1419 2 | természetes egyszerûséggel. - A kisasszony igen szereti
1420 2 | kisasszony igen szereti a fehér gyerekhúst. De jó
1421 2 | étvágygerjesztõen csettentett a szájával.)~- Ön tréfál -
1422 2 | kifejezõ pillantást vetett a major domusra, ki a neheztelés
1423 2 | vetett a major domusra, ki a neheztelés bizonyos árnyalatával
1424 2 | önnek tetszik. Én azzal a nyíltsággal beszélek, ami
1425 2 | szemben, kit urunk ideküld, a többi az ön dolga. Menjünk,
1426 2 | ön dolga. Menjünk, uram!~A gyermek rájuk bámult és
1427 2 | bámult és egyre hasogatta a tökmagokat, a fehér héjaikat
1428 2 | hasogatta a tökmagokat, a fehér héjaikat kihajigálván
1429 2 | fehér héjaikat kihajigálván a rácsozaton.~A major domus
1430 2 | kihajigálván a rácsozaton.~A major domus sietve ment
1431 2 | major domus sietve ment elöl a folyosó keleti végébe, ahol
1432 2 | ajtót nyitott ki:~- Íme, ez a biliárdterem. Parancsol
1433 2 | már sok volt idegzetének. A biliárdteremben, szemben
1434 2 | az ajtóval, megpillantá a falon életnagyságban Jahodovskát.~
1435 2 | volt. Szakasztott abban a fehérvirágos, cimetszínû
1436 2 | múlt vasárnap látta, az a csipkés nyakkendõ a gránáttûvel
1437 2 | az a csipkés nyakkendõ a gránáttûvel leszorítva,
1438 2 | gránáttûvel leszorítva, a kackiás fõkötõ a fején,
1439 2 | leszorítva, a kackiás fõkötõ a fején, éppen ahogy vasárnap
1440 2 | s egyszerre csak kezdett a Jahodovska körüle forogni
1441 2 | Behunyván káprázó szemeit, a major domus felé nyújtá
1442 2 | reszketõ kezét, mohón, mint a vízbe fúló.~- Rosszul vagyok,
1443 2 | szédülök. Kérem... vezessen ki a szabadba... levegõre.~A
1444 2 | a szabadba... levegõre.~A major domus úgyszólván vonszolta
1445 2 | vonszolta egy oldalajtón a parknak abba a részébe,
1446 2 | oldalajtón a parknak abba a részébe, hol a tó volt.~
1447 2 | parknak abba a részébe, hol a tó volt.~Két õs platán állt
1448 2 | volt.~Két õs platán állt a kijáratnál egymás mellett,
1449 2 | Üljön le ide - mondá a major domus és elkergette
1450 2 | major domus és elkergette a macskát. - Én majd elszaladok
1451 2 | Druzsba úr lankadtan roskadt a székbe. Egyedül maradt.
1452 2 | székbe. Egyedül maradt. Azaz a macska se ment el, leguggolt
1453 2 | lassan-lassan magához tért, de hogy a macska ránéz, tûrhetlenül
1454 2 | Bár az okosabb alkalmasint a macska volt, ebben az esetben
1455 2 | odább támolygott, abban a hitben, hogy a közelben
1456 2 | támolygott, abban a hitben, hogy a közelben másik padot talál;
1457 2 | elõre s kitárult elõtte a tó, mint egy nagy ezüstkarika.
1458 2 | nagy ezüstkarika. Jobbról a versailles-i park mintájára
1459 2 | gyertyánfalak fedték el a kilátást, balról érdekes
1460 2 | csoportokra oszolva szépíték a pázsitos területet.~A tó
1461 2 | szépíték a pázsitos területet.~A tó csendes volt, sima volt,
1462 2 | turbánjaikat, akinek mije van.~A tó egy hegyi patakból nyerte
1463 2 | pályafutásra kényszeríttetett a parkban, csak azért, hogy
1464 2 | alakították át, míg végre befolyt a ház melletti nagyobb tóba,
1465 2 | melynek fölöslegét levezették a kastélyt kerítõ bástyafal
1466 2 | bástyafal alatti csatornán a szabadba. A kis pisztrángok
1467 2 | alatti csatornán a szabadba. A kis pisztrángok a kisebb
1468 2 | szabadba. A kis pisztrángok a kisebb tavakban növekedtek
1469 2 | is fokozatosan jutottak a kicsi vízbõl egyre tovább,
1470 2 | egyre tovább, míg végre a nagy tóban találták magukat (
1471 2 | se volt nagy) és itt ért a pálya véget. Innen már csak
1472 2 | már csak egy stáció van: a rost vagy a pecsenyéstál.~
1473 2 | stáció van: a rost vagy a pecsenyéstál.~A tó partján
1474 2 | rost vagy a pecsenyéstál.~A tó partján elég pad kínálkozott.
1475 2 | hajtva, midõn megkondult a kastély tornyában a harang.
1476 2 | megkondult a kastély tornyában a harang. Kongott-bongott
1477 2 | harang. Kongott-bongott a néma csöndben, mélyen, szûziesen,
1478 2 | szûziesen, kísértetiesen, mintha a túlvilág szózata lenne.~
1479 2 | emberi beszéd nesze rezgett a levegõben. A kastély felõl
1480 2 | nesze rezgett a levegõben. A kastély felõl egy öreg huszárféle
1481 2 | fadeszkán húshulladékokat hozva. A gyertyánfalak mögül pedig,
1482 2 | pirosbársony vánkost hozott a hóna alatt.~Követte egy
1483 2 | ki zsámolyszéket lógatott a kezében.~Utána ismét két
1484 2 | Druzsba úr. Egyik szebb, mint a másik. Járásuk, tartásuk
1485 2 | zene volna. Valahol messze a fák közt harkály kalapácsol.
1486 2 | mit zavarja az embert - a nézésben.~Az egyik ernyõt
1487 2 | hátrakiáltott - alkalmasint a visszamaradottakhoz:~- Hölgyeim
1488 2 | képzelt uraim, siessenek! A pisztrángok szépen kérik,
1489 2 | mórikálva elõkeringõzött a gyertyánfák mögül az ötödik
1490 2 | mögül az ötödik leány, kinek a nyakában hosszan leeresztett,
1491 2 | ide ugrott, oda ugrott, a csintalan legyezõ a bokáit
1492 2 | ugrott, a csintalan legyezõ a bokáit verdeste.~Az elsõ
1493 2 | az útról s végiglépdelve a pázsiton, egyenesen a tónak
1494 2 | végiglépdelve a pázsiton, egyenesen a tónak tartott. Nem messze
1495 2 | tónak tartott. Nem messze a padtól, ahol Druzsba úr
1496 2 | vánkosát rátette.~Azután a másik érkezett meg és a
1497 2 | a másik érkezett meg és a pad alá helyezte a zsámolyt.~
1498 2 | meg és a pad alá helyezte a zsámolyt.~Az ernyõt vivõ
1499 2 | ernyõt vivõ leányok leszúrták a pad mögé az ernyõ kétágú
1500 2 | Az ötödik megnézte magát a tóban, megigazította ruháját
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1866 |