1-500 | 501-551
Rész
1 1 | mikor fák alatt szeret az ember vacsorálni. Pestnek
2 1 | kedélyes korcsmái. S minthogy az országban több korhely van,
3 1 | a budaiak már egyszer (az Anjou-korban) letették Lajos
4 1 | civilizáció istennyila. Jaj az olyan helynek, ahol már
5 1 | kapu előtt. Fuss el onnan. Az már csak „volt”.~A „Diófa”
6 1 | mindig volt libapecsenye az étlapon), mind el voltak
7 1 | senkinek se szóltok. Még az idesapátoknak se. Egy új
8 1 | barátom! Megfoghatatlan az, miért jobbak a rostélyosok
9 1 | fejti azt nekem meg?~(Mindig az ilyen epikuri problémákon
10 1 | problémákon törte a fejét.)~- Az onnan van - feleltem -,
11 1 | mészárosok, s a rostélyos csak az öreg tehenek húsából jó.~
12 1 | Rácváros egyik kis utcájában, az udvaron egypár öreg fa tartott
13 1 | nyitott. Egészen jól értette az üzletet, maga is korcsmáros
14 1 | velök. Budán megkívánják az ilyesmit. Bár már a délutánban
15 1 | karika, és éppen nem kellett az embernek félre nézni, ha
16 1 | volt), futkosott ide-oda az asztalokhoz, most étellel,
17 1 | bizonytalanságot. Jahodovska beérte az õ törzsvendégeivel, számon
18 1 | másikat a „póttartalékból”, az idegenek közül.~Azért aztán
19 1 | Hja, a törzsvendégek az elsõk - mondá vállat vonva.~-
20 1 | rendes asztalt?~- Várjanak az urak, míg üresedik - szólt
21 1 | mosoly jelent meg ajkán.~- Az én vendégeim nem szoktak
22 1 | egyik-másik gyakran fordult meg az özvegynél, sipsiricának
23 1 | világához. Õ bent üldögélt az utcára nézõ lakószobában,
24 1 | ne lett volna unokanõvére az illetõ, azt csak a rossz
25 1 | mind egyformák. Elrontják az ilyen bárányokat.~Hanem,
26 1 | bárányokat.~Hanem, mint általában az asszonyok, nem volt állhatatos
27 1 | Megfoghatatlan, mi volt rajta, ami az embert megbûvölte, de volt
28 1 | valami. A homloka szûk volt, az ajka egy kicsit vastag,
29 1 | féloldalt tartotta, mintha az egyik válla lejjebb lenne.
30 1 | üde szellõcske jött vele az õ perkálszoknyáiban, ami
31 1 | azt tartja Druzsba, hogy az ivási kedvet is emelte.~
32 1 | kis sipsirica, ide is!~Az öregebb vendégek, akik még
33 1 | osztályba jár, sipsirica?~- Az utolsó évben vagyok.~- Hát
34 1 | mintha nem is tudná, mi az az udvarló.~- Még eddig
35 1 | mintha nem is tudná, mi az az udvarló.~- Még eddig nem
36 1 | Kérdezem tõle: tudja-e, mi az udvarló? S õ azt feleli,
37 1 | szõlõt. Át kell élvezni az örömöket, melyeket az évadok
38 1 | élvezni az örömöket, melyeket az évadok nyújtanak. Ez volna
39 1 | sipsirica. Maga elvonja õt az élvezetektõl. Igaz-e vagy
40 1 | mosolyogva állt meg a háttérben s az anya kevélysége csillogott
41 1 | elgondolkozott egy kicsit, fölnézve az eperfára. - A legnagyobb
42 1 | személybõl állt rajtunk kívül. Az egyik asztalnál Druzsba
43 1 | hogy negyven év óta, mióta az orvosi praxist ûzi, egyetlen
44 1 | volna. A harmadik perszóna az asztalnál Mliniczky Pál
45 1 | helyekre, hogy itt a nábobot és az oligarchát játszhassa. Egy
46 1 | nevezett Tibuly Gáspár üldögélt az éneklõ kanonokkal. Tömzsi,
47 1 | gutaütésre hajló ember volt az éneklõ kanonok, és az volt
48 1 | volt az éneklõ kanonok, és az volt a különös, hogyha a
49 1 | õ sohasem. No, köszönöm az ilyen éneklõ kanonokot.~
50 1 | jó idõket, mikor ezekbõl az alacsony viskókból jobban
51 1 | rablók és gyilkosok idejében. Az a statutum volt ugyanis,
52 1 | statutum volt ugyanis, hogy az elfogott rablót vagy gyilkost
53 1 | kártyával egész nyáron. Az osztás közötti intermezzókban
54 1 | türelmetlenül áhítozva bukásukra. Az ember azt hihette volna,
55 1 | változtatják a kártyát.~De ki az ördög gyõzné elszámlálni
56 1 | ördög gyõzné elszámlálni az összes törzsvendégeket.
57 1 | mondogatták a törzsvendégek. - Az ördögbe is, míg itt a messzely
58 1 | kérdezgette, ki lehet, pedig az öreg ficsúr gyakran beszélgetett
59 1 | jönnék idáig, megpumpolnának az emberek útközben. Takarékosságból
60 1 | elhomályosítani kezdte úri voltát az idegen.~- Nem gavallér az
61 1 | az idegen.~- Nem gavallér az olyan ember, aki így kijátssza
62 1 | kijátssza a szegényeket. Hát úr az ilyen? Szökik a szegények
63 1 | Engemet látnának, mikor az utcán megyek. Elõlem a szegények
64 1 | néhány efféle csavargókat.~Az ismeretlen olyan pontosan
65 1 | minden csütörtökön, mint az óra, és egy külön asztalhoz
66 1 | gomolygott köztünk ennek az elõkelõ úrnak a csütörtöki
67 1 | Ehhez a rejtélyhez (mert az események mindég csõstõl
68 1 | hozott, néha szegfût, amit az özvegy rendesen a keblére
69 1 | többször volt alkalma kijönni az udvarra, hogy a papagájával
70 1 | dédelgetése.~Minthogy pedig az elõkelõ öregúr csak egyszer
71 1 | féltékeny szemmel nézte az új alakulásokat, nem volt
72 1 | papagáj... hm, a papagáj, az már szamárság, az pénzbe
73 1 | papagáj, az már szamárság, az pénzbe kerül. De mindegy,
74 1 | míg ilyen téren mozgott az ismeretség, de amint késõbb
75 1 | asszony! Mit akarja azzal az emberrel? Szemlátomást nagyobb
76 1 | visz neki, mint nekünk. Az a Góliát mindent föleszik
77 1 | tiszta asztalkendõt kapott az ételekhez, a többi törzsvendégek
78 1 | petróleumlámpát megint Herkules kapta az asztalára, nekünk csak kerti
79 1 | fröccsét rendesen úgy hozta az özvegy, hogy egy darabka
80 1 | volna Mliniczky úr (bár az epe már forrt benne), ha
81 1 | ha elõ nem adja magát az a szerencsétlen eset, hogy
82 1 | legyet, vagy hajszálat talált az ételben.~- Jaj, tekintetes
83 1 | szalvétájával haragosan csapkodta az asztalt.~- Hát azért, mert
84 1 | nem küldte õtet múzeumba az én barátocskámnak, a Pulszkynak,
85 1 | magát a szakácsnéra, hogy az követte el a hibát, aztán
86 1 | pénzemért, nem kedvezményt. Az nem kell nekem. Száz fácányt
87 1 | egy koronát utasít vissza. Az effajta dolgok emelték õt
88 1 | Herkules ellen.~Ki lehet ez az ember? És mit akar vele
89 1 | ilyet gondolni!~- No, csak az kellene még - vélte Mliniczky
90 1 | izgatottan dobolt ujjaival az asztalon. Hm, csakugyan.
91 1 | asztalon. Hm, csakugyan. Az ördög nem alszik. Pedig
92 1 | ördög nem alszik. Pedig hej, az õ tervei közt is ilyen valami
93 1 | leány férjhez megy és míg az asszony egy kis pénzecskét
94 1 | egy kis pénzecskét gyûjt az üzletbõl, s aztán azt mondani
95 1 | már, én is öreg vagyok, de az ördög bennünk még fiatal.
96 1 | korcsmáját, és ami még hátravan az õszi verõfénybõl, élvezzük
97 1 | élvezzük ki, kart karba fonva; az én Jahodovsky komám örömmel
98 1 | komám örömmel fogja nézni az égbõl.” De addig is, míg
99 1 | addig is, míg Jahodovsky az égbõl nézné a dolgot, Druzsba
100 1 | kívánatos asszonyt, hogy az egyszer majd az övé lesz,
101 1 | asszonyt, hogy az egyszer majd az övé lesz, és íme most...
102 1 | Merõn szeme közé nézett az özvegynek, aki könnyedén
103 1 | hirtelen egy kakast vett észre az eperfán, amely az érettebb
104 1 | észre az eperfán, amely az érettebb eprek közt dúskálódott.~-
105 1 | lekergetni. - Nézze meg az ember, hova veszi be magát?~-
106 1 | és a szemrehányásnak. - Az egyik kakas csínyjeit nem
107 1 | eltakarni. Maradjunk csak az elsõ kakasnál, a burgzsandárnál,
108 1 | Miféle tyúkról? - kérdé az asszony váratlanul erõs
109 1 | bársonyossá teszi, olyanná, mint az érett barack. Druzsba úr
110 1 | persze, csak azt lesse! Az igaz, hogy meg se kért,
111 1 | gondolja azt, Druzsba úr? Az isten szerelméért, mit képzel?
112 1 | megsértettem. Igen, a gyermek az elsõ, s ha õt boldoggá tesszük,
113 1 | s maga hozta ki magának az ételt vagy a fröccsöt, némelykor
114 1 | játszott a sipsiricával az udvaron. Az elõkelõ öregúr
115 1 | sipsiricával az udvaron. Az elõkelõ öregúr is rendesen
116 1 | szürcsölgette, felváltva mulattatták az özvegy és a sipsirica. Egy
117 1 | Kugler-cukorkát hozott ilyenkor, de az mindig a kocsin maradt,
118 1 | és csak akkor hozta be az özvegy a köténye alatt,
119 1 | elmenõben kocsijához kísérte az öreget.~Egyetlen figyelemre
120 1 | de a „Páva” verebeinek az is elég volt. Egyszer az
121 1 | az is elég volt. Egyszer az öregúr ott felejtette az
122 1 | az öregúr ott felejtette az asztalon zsebkendõjét, mellyel
123 1 | felejteni a zsebkendõjét.~Az összerezzent, megtapogatta
124 1 | magát.)~- Kuvik? - kérdé az minden gúny nélkül, csupán
125 1 | levelek kezdtek lehullni az eperfákról és a beállott
126 1 | beállott csípõs idõk miatt az asztalok vándoroltak be
127 1 | asztalok vándoroltak be az úgynevezett étkezõbe, mely
128 1 | is felére fogynak, mert az eperfák vonzereje megszûnik.~
129 1 | visszaült megint, bevárta az istentisztelet végét és
130 1 | céduláról.~- Lehetséges az? - kérdé Druzsba úr elképedve.~-
131 1 | környékezte.~- Milyen volt az asszony? - dadogta.~- Egy
132 1 | gondolkozott, aztán fölnézett az égre, hol éppen akkor barna
133 1 | találkozott.~- Tudja-e, mi az újság? Most hirdették ki
134 1 | Hiszen nem vehette el az éneklõ kanonok.~Egyik törzsvendég
135 1 | pocsék idõnek. Ott volt az egész had. Csak Druzsba
136 1 | kereste, figyelte ma este. Az vidám, eleven volt, mint
137 1 | szurkálták-csiklandozták.~Bejárta sorba az asztalokat és maga hozta
138 1 | De hát én nem mozdulhatok az üzletbõl, hacsak nincsen
139 1 | Meg kellett hoznom ezt az áldozatot a Johankáért.
140 1 | ha kell. Hadd legyek én az áldozat. Hiszen én csak
141 1 | végén, szüret után, abban az évben, amikor utoljára termett
142 1 | hazafi.” Jó hatást tett az az újítás is, hogy a „pettyegtetett
143 1 | hazafi.” Jó hatást tett az az újítás is, hogy a „pettyegtetett
144 1 | következõ nyár együtt találta az egész tavalyi frekvenciát
145 1 | egész tavalyi frekvenciát az eperfák alatt, kivévén Druzsba
146 1 | sorba öntögette kancsóból az érdemesek poharába. De iszen
147 1 | volt Manusek. Látszik, hogy az udvarnál volt. Budai szokás
148 1 | a cigányt is odahozatta az „Arany Szarvas”-ból a kis
149 1 | szolgáló, Kati által, aki ezért az útjáért egy ezüsthatost
150 1 | Manusektõl és egy pofont az asszonytól, a „Manusovká”-
151 1 | okoskodj - csillapította az asszony -, eleget ittál,
152 1 | adok többet. Aludni akarok az éjjel, Vince!~- Míg tele
153 1 | úgy, mint más - s kivágott az asztalra egy szép zöldhasú
154 1 | mi is úgy tennénk, mint az egyszeri korcsmárosék. Ha
155 1 | lelkiismeretünk, hogy csak az üzletet támogatjuk.~Szóval,
156 1 | harmatos maradt. Lássa meg az ember, mi lesz a kis gubóból!
157 1 | ide-oda igazított valamit az utolsó hat-nyolc hónap -
158 1 | hat-nyolc hónap - nagy piktor az idõ -, s a kecses, takaros
159 1 | Nem mehetett el anélkül az emberek közt, hogy minden
160 1 | Druzsba professzor úr ezekben az idõkben csodálatos járványt
161 1 | a nyolcadik osztályban. Az egész klasszison kiütött
162 1 | címek alatt. No, hát semmi az, mosolygott a tanár úr szomorúan.
163 1 | mosolygott a tanár úr szomorúan. Az vessen követ rájok, aki
164 1 | többé gondolni. Hanem ezek az átkozott versek! Olvasta,
165 1 | tana-Johanna”, „rohanna-Johanna”.~- Az ördögbe is! - kiáltott fel
166 1 | Kutorai, nem tapasztalt ön az utóbbi idõben valami különös
167 1 | igenis, tanár úr.~- És mi az, édes Kutorai? - kérdé megfeszült
168 1 | minap otthon a lakásomon az éjjeliszekrényen. Kérdezem
169 1 | tanár úr felkiált: „Nini, az én cvikkerem!” Hát nem tudom
170 1 | tanár urat keresik, vagy az engedelmébõl mennek oda,
171 1 | Sokszor bosszankodom az anyja fösvénységén, hogy
172 1 | csak csütörtökön. De mi az ördög jut eszembe? (Mliniczky
173 1 | Druzsbának, aki elbúcsúzván az ügyvédtõl, egyenest befordult
174 1 | címzett patikánál, ahol az utca megtörik, meglassítá
175 1 | megalázkodást lásson benne az asszony, nehogy a szerelem
176 1 | akik kacagva tárgyalták az esetet. Talán mégsem szerencsétlenség -
177 1 | nagy kõ esett le szívérõl. Az asszonyok között az egyik
178 1 | szívérõl. Az asszonyok között az egyik köszönt is.~- Dicsértessék
179 1 | történik. A Páváné kihajigálja az urát az utcára.~Druzsba
180 1 | Páváné kihajigálja az urát az utcára.~Druzsba úr megdermedt
181 1 | még egyszer.~- Elkergeti az urát. Hát mi van abban?
182 1 | urát. Hát mi van abban? Az övé a ház, meg az üzlet.
183 1 | abban? Az övé a ház, meg az üzlet. Asszony az a talpán.~
184 1 | ház, meg az üzlet. Asszony az a talpán.~A tudós férfiúnak
185 1 | volt lepetve.~- És hát mi az oka, nem tudja?~- Hogy mi
186 1 | oka, nem tudja?~- Hogy mi az oka? - kérdé Kutorainé csintalanul,
187 1 | tekintetes tanár úr, mi szokott az ilyennek oka lenni? Õk ugyan
188 1 | mindenfélét kiabálnak egymásra, de az igazi oka csak az lehet,
189 1 | egymásra, de az igazi oka csak az lehet, hogy vagy az úr unta
190 1 | csak az lehet, hogy vagy az úr unta meg az asszonyt,
191 1 | hogy vagy az úr unta meg az asszonyt, vagy az asszony
192 1 | unta meg az asszonyt, vagy az asszony unta meg az urát.~-
193 1 | vagy az asszony unta meg az urát.~- Köszönöm, asszonyság,
194 1 | tereltek errefelé. Csattogtak az ostorokkal, az állatok bõgtek
195 1 | Csattogtak az ostorokkal, az állatok bõgtek és rendetlenül
196 1 | egyszerû gyávaság volt, elég az hozzá, megváltoztatta útja
197 1 | irányát, megfordult újra és az utca túlsó oldalára lépegetett
198 1 | Pénzen vett szerelemnek ecet az alja.~- Kutya egy asszony!~-
199 1 | zsandár!~- Hát mi történt?~- Az Isten tudja. Nyilván a kis
200 1 | zsandár okozta.~- Azazhogy az asszony okozta, aki észrevett
201 1 | nyilván fölfordult odabent az udvaron a borítókosár, s
202 1 | Mária szent szûzecske... az asztalok, székek mind egy
203 1 | egy rakásra voltak hordva az udvaron, mögöttük a Herkules,
204 1 | alkudozott. A két szakácsné, az egyik piszkafával, a másik
205 1 | Eközben meg-megmutatkozott az ajtóban a Páváné alakja,
206 1 | egy nadrágot hajított ki az udvarra, majd egy inget,
207 1 | Mars ki a házamból, mars ki az udvaromból! Üssétek a kutyát,
208 1 | alkudozásokat folytatott az asszonyával.~- Adj haladékot,
209 1 | nem most szégyenszemre, az összeszaladt népek elõtt.
210 1 | összeszaladt népek elõtt. Elmegyek az est sötétjében, Franciska,
211 1 | élhetünk együtt, de várd meg az estét, Franciska!~- Egy
212 1 | egy percig se - lihegte az asszony és újra beszaladt,
213 1 | és forgott vele, nemcsak az egész udvar, a künn álló
214 1 | Látod, hogy bánik velem az anyád - szólt hozzá panaszkodva. -
215 1 | fejét és haragosan csapta be az ablakot s azután elkezdett
216 1 | már ennek fele se tréfa. Az ács a szomszédház fedelérõl
217 1 | pillanatban ért a „Pává”-hoz az ökörcsorda, és a publikum,
218 1 | gazdasszonyának, hogy beteg, és azzal az üzenettel küldte el a direktorhoz,
219 1 | tegnap, a verebek csiripeltek az ágak közt, a „Páva” asztalai
220 1 | bulletinek jelennének meg az ilyen háborúkról, akkor
221 1 | a nyakát és utána dobta az akkor már menekülõ Manuseknek
222 1 | már menekülõ Manuseknek az utcára. Az utcai gyerekek
223 1 | menekülõ Manuseknek az utcára. Az utcai gyerekek megtalálták
224 1 | közléseket:~- Kiadtam neki az obsitot. Fel is út, alá
225 1 | ember - vette föl a szót az asszony. - Hiszen én is
226 1 | Szívemnek minden lüktetése az övé, a sipsiricáé. Engem
227 1 | szalmaszálat nem tett keresztbe. Az a csöpp hozomány, amit a
228 1 | szelíd tüzû szemeit), de az anya föllázadt. És semmi
229 1 | föllázadt. És semmi kétség, hogy az anyának kellett gyõznie.
230 1 | jogom boldognak lenni, ha az a leányom jövõjébe kerülne.
231 1 | útnak bocsátottam Manuseket. Az emberek mondhatnak, ami
232 1 | magaslatáról nézte ezentúl az eseményeket. De vannak is
233 1 | folyt a disputa napokig; az éneklõ kanonok az asztalra
234 1 | napokig; az éneklõ kanonok az asztalra csap:~- Micsoda
235 1 | fel comtesse-nek, mikor az elegáns öregúr megjelenik,
236 1 | forintot! Egyszerre! Hogy lehet az? Hol vett volna annyi pénzt?
237 1 | míg annyira gyûlt? Nem, az lehetetlen, hogy az üzleten
238 1 | Nem, az lehetetlen, hogy az üzleten szerezte volna.
239 1 | Elvitte a nénije Krakkóba... Az én Ludmilla testvérnéném.
240 1 | részeit a szája felé. (Ezt az utat ismeri az ember legjobban.)~
241 1 | felé. (Ezt az utat ismeri az ember legjobban.)~Druzsba
242 1 | hanyagul úgy fektette végig az asztalon, hogy a Druzsba
243 1 | ujjaival szórakozottan játszott az óraláncán függõ zsuzsuval,
244 1 | óraláncán függõ zsuzsuval, az egykor Jahodovskának vett
245 1 | és minden szívdobbanásom az övé. Oh, istenem! dehogy
246 1 | akarom lerázni. Nem úgy van az, mint ahol öt-hat leány
247 1 | Lehull egy napon, valakinek az ölébe. Igazán rettenetes!
248 1 | ölébe. Igazán rettenetes! De az anya belátja, hogy így van
249 1 | Druzsba úr, kikapcsolva az ezüstmalacot az óraláncról (
250 1 | kikapcsolva az ezüstmalacot az óraláncról (gyere csak ki
251 1 | óraláncról (gyere csak ki az ólból, kis malackám!) és
252 1 | malackám!) és táncoltatva azt az abroszon. - Ebben az egyben
253 1 | azt az abroszon. - Ebben az egyben csakugyan csodálatos.
254 1 | kapkodással belefogódzott az abroszba és lerántotta az
255 1 | az abroszba és lerántotta az abrosszal együtt a tányért
256 1 | összetört valamit... És az csak egy példányban volt,
257 1 | Csak egy példányban...~Az ördög hozta Mliniczkyt éppen
258 1 | sört kért, mire fölkelt az asszony és a dolgai után
259 1 | malacot a láncra, szóval az egész jelenet ott hevert
260 1 | éppen mint a tányér és mint az a bizonyos összetört valami,
261 1 | példányban volt meg. Eh, semmi az! A gondviselés leleményes.
262 1 | gondviselés leleményes. Az összetört tányérokra kigondolta
263 1 | kigondolta a drótostótokat, az összetört szívekre az újonnan
264 1 | drótostótokat, az összetört szívekre az újonnan fölfedezett homlokokat.~
265 1 | arckép-tervet, ami felette hízelgett az eszme elsõ megpendítõjének,
266 1 | tíz forinttal kezdte meg az aláírásokat a hevenyészett
267 1 | dolog könnyen, lassan gyûlt az összeg, de mégis gyûlt,
268 1 | gyûlt, Druzsba úr kihúzta az embernek az utolsó garasát (
269 1 | Druzsba úr kihúzta az embernek az utolsó garasát (el is nevezték
270 1 | pillanatot, mikor megérezte, hogy az illetõnek pénze van (rettenetes
271 1 | bosszúszomjas dühe, mellyel az odábbállott piktort kutatja.~
272 1 | izgonc, hát mégse csípted meg az öreget?~- Talán megneszelte -
273 1 | bosszúságával, aki a medvére les.~- Az a furcsa - jegyzé meg a
274 1 | hogy miért nem jár most ide az öregúr, akinek a fiákerje
275 1 | s közömbösen felelte:~- Az ördög tudja. A vendégek,
276 1 | rendesen úgy vesznek el, hogy az ember nem tudja, mikor,
277 2 | kezdődnie, mikor a gimnázium azt az értesítést vette a Zólyom
278 2 | Hogyne tudnám? Túl van az apamályi aklon.~- Ösmeri
279 2 | határát?~- Nem, de hogy az apamályi aklon túl van,
280 2 | határozottan mondhatok.~No, az a semminél is kevesebb,
281 2 | figyelmét egy érdekes hír. Amint az útközben szedett növényeit
282 2 | szedett növényeit rendezgette az ivószoba egyik asztalán,
283 2 | kedve ehhez a mulatsághoz, az egész környék jár a nézésére.~-
284 2 | korcsmáros -, másképp hívják. Az asszony tudja. Engem nem
285 2 | szereti a növényeket?~- Ezt az egyet - szólt a korcsmáros,
286 2 | bányamunkások, akik itt háltak meg az urasági pajta alatt; valamelyik
287 2 | valamelyik gazember belopózott az üvegházba, ahol éppen az
288 2 | az üvegházba, ahol éppen az utolsó liliom volt kinyílva,
289 2 | Kerékbe kellene törni az istentelent! - dühöngött
290 2 | Egyébiránt lélekemelõ az, uraim, hogy a munkások
291 2 | uraim. Tisza kormányzásának az apotheosise. Azelõtt oldalszalonnákat
292 2 | felelte a bíró -, de túl van az apamályi aklon - tette hozzá
293 2 | Pedig égek a kíváncsiságtól. Az ördögbe is, micsoda beszédek
294 2 | bíróhoz.) Hát mit jelent az, édes fivérke (bracsek slatky),
295 2 | bracsek slatky), hogy túl van az apamályi aklon? Mert talán
296 2 | tartja a közmondás, hogy az apamályi aklon túl nem él
297 2 | csuka és a mágnás.~- Hát az meg mit jelent, fivérke?~-
298 2 | jelent, fivérke?~- Azt, hogy az már hegyes világ, uram,
299 2 | Kutorai, nem ösmerte maga azt az elhalt diákot, Kopál Domokost?
300 2 | és a bokrok köszöntötték, az öreg fák is hajladoztak.
301 2 | rajta. Messze a fák között, az erdõ szélén megjelent egy-egy
302 2 | fuvaros hátraszólt:~- Ez volt az apamályi akol.~- Kend is
303 2 | Hogy a csuka és mágnás túl az aklon nem él meg.~Kietlen,
304 2 | mondá Kutorai -, hogy az apamályi akol innensõ része
305 2 | közelgõ kocsizörej hangzott az úton.~Éppen egy üres bricska
306 2 | volt. No, ezt egyenesen az Isten hajította le az égbõl.~-
307 2 | egyenesen az Isten hajította le az égbõl.~- Hollá, kocsis,
308 2 | Szerencsétlenül jártunk az úton.~- Szívesen.~A kocsis
309 2 | közmondás se igaz, hogy az apamályi aklon túl nem él
310 2 | kocsis dicsekedett, hogy az asszonyát vitte a vasúthoz,
311 2 | ment a menyecske lányához (az ám a szép asszony, ha látnák);
312 2 | egy szép legény fia van az úrnak. Érdemes megnézni,
313 2 | látszottak, remegve vonaglottak az út szélén. Az égen sötét
314 2 | vonaglottak az út szélén. Az égen sötét felhõk vágtattak
315 2 | földön, a kopasz mezõkön az alkonyat világosszürkeségének
316 2 | tehát világosabb volt, mint az ég, ami mindig kísérteties
317 2 | Mégis, mit érhet?~- Nem ér az fenét se.~No, szépen vagyunk,
318 2 | kocsis megnézte alaposan az ég minden oldalát, aztán
319 2 | Hát hol hálunk meg?~- Az én uramnál, vagy mi a fene -
320 2 | teljes egészében elveszett az emberiségre és a tudományra.
321 2 | szenvedvén fiatalabb korában, az orvos (otthon Dorozsmán)
322 2 | Dorozsmán) piócát rendelt az ínyhúsra. Võneki elalélt
323 2 | rendesen közbeszól, hogy az lehetetlen, mert annyi év
324 2 | pénztárnok, Võneki úr dühbe jön s az asztalra üt: Én nem szoktam
325 2 | Aztán egyszerre kikiáltott az ajtón: - Nosza hamar, Katalin,
326 2 | kellemes pocsolyát csinál az most a piócájának) és egyre
327 2 | arra, hogy letörülje vele az antiliberálisok könnyeit! -
328 2 | csöppecske kisasszonyokat, kik az asztal végén bújtak össze,
329 2 | elõkelõ zsidó bankár is s az asztalnál arról beszéltek,
330 2 | Majd végigment Druzsba úr az összes kormányzati hibákon
331 2 | kormányzati hibákon s eljutván az államadósságok milliárdjaihoz,
332 2 | nem hagyják megsemmisülni az országot, nehogy a pénzük
333 2 | hangon morgott közbe (csak ez az egyetlen politikai közbeszólása
334 2 | iránt sietett beszerezni az információkat.~- A birtok
335 2 | Titokzatos dolog - felelte az öreg Wildungen, szemöldjeit
336 2 | vagy százezer forintba. Az embernek a szíve szorul
337 2 | A holt tárgyak után jött az eleven felszerelés. Orosz
338 2 | végre szállingózni kezdett az udvar, hat kis udvarhölgy,
339 2 | megérkezett üveg batárban az excellenciás úr is, elhozta
340 2 | Druzsba úr.~- Nos tehát, az excellenciás úr ott maradt
341 2 | Druzsba úr elszomorodott.~- Az én utasításom pedig arra
342 2 | mit gondol, báró úr, mi az a személy és miért tartják
343 2 | azt hiszem, és általában az egész környék, hogy politika
344 2 | fejéért sem állnék jót...~- Az én fejemért? - szeppent
345 2 | elnevezése pusztulna el, ha az õ fejét levágnák.~- Én bizony
346 2 | szõtte odébb gondolatait az idõsebbik Wildungen -, mert
347 2 | vagyis inni megy a kocsmába, az írnokom szabadságot kér,
348 2 | szabadságot kér, vagyis hazamegy az anyjához és két hétig alszik
349 2 | föl egész a miniszterig, az is szabadságot vesz, elmegy
350 2 | Dorozsmán.~Így telt el az este, körömig égtek a gyertyák,
351 2 | hazaindulhasson. Ablaka alatt az ambituson a két Wildungen
352 2 | párbeszédet hallotta.~- Láttad az idegen bácsi óraláncán a
353 2 | láttál te olyat, Micike. Csak az óriások országában teremhet
354 2 | országában teremhet olyan.~(Az ellopott Victoria regia,
355 2 | indultam a virág nélkül s amint az útra érek, mit látok, képzeld
356 2 | sürgette Micike.~- Aztán az, hogy „nagy csacsi a Micike,
357 2 | hogy „nagy csacsi a Micike, az õ esze picike”. Mert lássa,
358 2 | olyan titkos úton, aminõrõl az apa mesélt a törökök idejébõl.~-
359 2 | törökök idejébõl.~- De hátha az más ilyen virág volt? -
360 2 | veszedelmes titkot tud. Az egyiket Kutorai is tudja
361 2 | öltözködését, aztán megreggelizett az ebédlõben, ahol a fiatal
362 2 | leveleit, s olyan szomorú volt az egész környék, mint egy
363 2 | jegyzé meg szomorúan.~- Az lehetetlen.~- El fogok menni -
364 2 | bevetve, azon a borzag nõ az õ fekete bogyóival, meg
365 2 | bogyóival, meg a boróka lepi el, az is a fekete bogyóival.~Jó
366 2 | hídja is volt.~Végigmentek az egész tagon, Druzsba úr
367 2 | a figuráját, megjelölte az árkokat és kikérdezte a
368 2 | szárnya van éspedig nem az angyaloké, a kék, hanem
369 2 | hanem amolyan rózsaszínû, az Ámoré, és hogy tud vele
370 2 | dúdolgatott:~Mikor gyerek voltam, az asszonyok a kemencére híttak
371 2 | gurulj, kis taligám,~Te vagy az én tápláló dajkám.~Addig-addig
372 2 | dalocskát, miközben úgy eltelt az idõ, hogy egyszerre csak
373 2 | számba vette a kiaknázott és az elszállított szénmennyiséget.
374 2 | Magam akarok lenni ezzel az úrral, legyen oly jó, kedves
375 2 | betûkkel.~Druzsba leült s az ifjú báró ezt diktálta:~- „
376 2 | kastélyba, mutassák meg neki az épületet és a kertet.”~-
377 2 | keskeny selyempántlikával az összehajtogatott levélkét
378 2 | teljesítik.~- De hisz ezzel az állam van megkárosítva.~-
379 2 | most ne feszegessük. Elég az, hogy így van.~Druzsba úr
380 2 | való, amelyek idehozzák az üzeneteket, vagyis...~-
381 2 | kért:~- Vezesd el a bácsit az írószobába, Micike!~Útközben
382 2 | röstelkedve, mintha õ lenne annak az oka. - Hanem azt mondják,
383 2 | fel egyszer síromat, ha az általában feltalálható lészen,
384 2 | mely elmosta és elpiszkítá az egyik szót, de Druzsba úr
385 2 | melyiket, hirtelen behajtotta az iratot, spanyolviaszkot
386 2 | csöppentett rá és lenyomta az ametiszt pecsétgyûrûvel.~
387 2 | hiábavaló fáradság, csak az ördögnek tartozik egy úttal.~
388 2 | el Besztercebányára még az éjjel, ott jelentse az esetet
389 2 | még az éjjel, ott jelentse az esetet a fõispánnak és a
390 2 | arcán) akkor, akkor... ebben az esetben isten önnel, Kutorai,
391 2 | és akkor... vigye el azt az írást, amit adok, a budai
392 2 | másvilágra... No, nézze meg az ember.~Meg sem állt többé,
393 2 | reszketõ, tompa hangon:~- Az órát minden reggel pont
394 2 | egypárszor rázogatni napközben, az a természete.~Kutorainak
395 2 | izmos tölgyfa kapuját, mire az legott csikorogni kezdett,
396 2 | mintha parolázni nyújtaná az egyiket.~Druzsba úr rémülten
397 2 | Fölséges nyári délután volt, az egész természet nevetett,
398 2 | virágoknak, melyekkel tele volt az udvar ültetve, az illata
399 2 | tele volt az udvar ültetve, az illata lent terjengett,
400 2 | valami holt dolognak látszott az egész, mintha festve vagy
401 2 | morgással vicsorították fogaikat az idegenre.~- Láncon vannak -
402 2 | Láncon vannak - szólt az öregúr, nevetve a Druzsba
403 2 | Druzsba úr, kikerülendõ az egyik kutyát, bal lábával
404 2 | nagy botanikus. Tehát mégis az oktalan állat van felül
405 2 | oktalan állat van felül az emberben és a tudós alul.~
406 2 | tekintettel méregette, mialatt az óvatosan lépegetett fel
407 2 | Druzsba úr rátette kezét az ajtókilincsre, mire egy
408 2 | szisszenéssel hátraugrott.~- Az ördögbe is, mi baja van? -
409 2 | S ezzel õ maga sietett az ajtót kinyitni s elõre indulván,
410 2 | fekvõ oszlopos tornácra. Az ebédlõ ónémet divatban volt
411 2 | hang:~„Ne menj tovább, ha az életed kedves!”~Druzsba
412 2 | mutatkozott élõ lény, mint az elátkozott kastélyokban,
413 2 | borotválkozott.~A majom felriadt az idegen láttára és a villogó
414 2 | Druzsba úr idegességéhez most az undor és szörnyülködés is
415 2 | mulattatta.~- Ni, a Brok. Az akasztófára való Brok. Hol
416 2 | Csinos kis terem ez is. Ez az empire-berendezés. Olyan
417 2 | volna behúzva.~Druzsba úr az elõbbi undorból a legnagyobb
418 2 | Megenni való bolondság, mi? És az van benne, hogy az ezer
419 2 | mi? És az van benne, hogy az ezer meg ezer kristálygolyóban
420 2 | egy margarétavirág volna. Az ember denique mégis okos
421 2 | folyosóra és fussunk át az épület másik szárnyán, ott
422 2 | a komornák lakószobái, az én barlangom is arra van,
423 2 | négyszögû rácsos alkotmány, minõ az állatkertekben szokott lenni
424 2 | incselkedett a majommal, mire az megkergette a borotvával,
425 2 | mégis szemtelenség, hogy az õ tulajdon házából hány
426 2 | kalapáccsal ütnék, nem gondolt az elõzményekre, hanem egyszerûen
427 2 | árnyalatával felelt, mint az olyan megsértett ember,
428 2 | kit urunk ideküld, a többi az ön dolga. Menjünk, uram!~
429 2 | be.~Rémülten tántorgott az ajtófélfának, arcát halott
430 2 | biliárdteremben, szemben az ajtóval, megpillantá a falon
431 2 | melyben múlt vasárnap látta, az a csipkés nyakkendõ a gránáttûvel
432 2 | lombokkal, hûs árnyékot vetettek az alattuk levõ fonott székre,
433 2 | nehezedett kedélyére.~Bár az okosabb alkalmasint a macska
434 2 | alkalmasint a macska volt, ebben az esetben mégis Druzsba úr
435 2 | asztal, rá aranysávot hintett az izzó verõfény. Meneteles
436 2 | találták magukat (ámbár iszen az se volt nagy) és itt ért
437 2 | kínálkozott. Druzsba úr leült az egyikre, elbódult fejét
438 2 | közt harkály kalapácsol. Az ördög vinné, mit zavarja
439 2 | ördög vinné, mit zavarja az embert - a nézésben.~Az
440 2 | az embert - a nézésben.~Az egyik ernyõt vivõ leány
441 2 | éhesek. Matykó már itt van az uzsonnájukkal.~Erre tánclépésben,
442 2 | elõkeringõzött a gyertyánfák mögül az ötödik leány, kinek a nyakában
443 2 | legyezõ a bokáit verdeste.~Az elsõ leány letért az útról
444 2 | verdeste.~Az elsõ leány letért az útról s végiglépdelve a
445 2 | alá helyezte a zsámolyt.~Az ernyõt vivõ leányok leszúrták
446 2 | leányok leszúrták a pad mögé az ernyõ kétágú nyelét.~Az
447 2 | az ernyõ kétágú nyelét.~Az ötödik megnézte magát a
448 2 | mondá nevetve.~- Mi vagyunk az árnyék - felelték az ernyõvivõk.~-
449 2 | vagyunk az árnyék - felelték az ernyõvivõk.~- Én vagyok
450 2 | nevet, mintha hat nap sütne az égrõl, minden nevet akkor
451 2 | fog történni. Hisz csak az történik vele, ami más álomlátóval,
452 2 | nimfák, najádok. Emellett az is megvillant eszében, hogy
453 2 | megvillant eszében, hogy az öreg Wildungen hat kis komornát
454 2 | mit tudja õ, hogy mi hát az igaz. Akkor minden problematikus,
455 2 | minden problematikus, talán az se igaz, hogy õ Wildungennel
456 2 | Wildungennel beszélt, és az se, hogy õ Druzsba.~Elméjének
457 2 | mellett tesz azonban tanúságot az a körülmény, hogy Druzsba
458 2 | nimfákat látna, mihelyt az érkezõ „piszkafa” megszólalt
459 2 | szöszke haja leoldózott, az egyik fonatba beleakadt
460 2 | batisztszoknyája kiszakadt ráncaiból, az orgonavirágos szalmakalapja
461 2 | lecsúszott a szemére, le éppen az orrocskájára.~- Mein Gott,
462 2 | huszárnak -, meg lehet kezdeni.~Az újonjött leány leül a vánkosra
463 2 | kezd Druzsba úr felé.~- Az az úr ül amott - jegyzé
464 2 | kezd Druzsba úr felé.~- Az az úr ül amott - jegyzé meg
465 2 | úr ül amott - jegyzé meg az öreg piszkafa -, ki a kastélyt
466 2 | lábainál ült, önkénytelenül az idegenre vetette tekintetét,
467 2 | és egyenesen odaszaladt az ismeretlen úrhoz.~- Mit
468 2 | kiáltott fel vidáman. - Hiszen az maga, keresztapám!~Druzsba
469 2 | hirtelen felkapta fejét az ismerõs hangra, és a csodálkozástól
470 2 | egyszerre zajosan tört ki belõle az ijedelemmel vegyes öröm.~-
471 2 | Igaz, tudom. Érteni kezdem. Az anyádnak, ugye egy arcképe
472 2 | bolondos Weszelny kapitány. Az ilyen tréfákban leli kedvét.
473 2 | helyérõl és meghajtotta magát.) Az a hercegkisasszony én vagyok,
474 2 | Sipsirica -, hát nem látta az imént, hogy én vagyok itt
475 2 | imént, hogy én vagyok itt az úrnõ, hogy én ültem a baldachin
476 2 | a baldachin alatt, hogy az én arcomat legyezik a komornáim?~
477 2 | látta, hogy üres a díszhely az ernyõ alatt.~- Szent isten!
478 2 | szél visz, röptében ráveti az árnyékát.~- Másnak nem mondanám -
479 2 | keresztapám, magának megmondom az igazat. Ösmerte azt az urat,
480 2 | megmondom az igazat. Ösmerte azt az urat, aki hozzánk járt néha
481 2 | hogy mit fog hallani.~- Az egy dúsgazdag, nagyhatalmú
482 2 | hallatára.~- No, hát ennyi az egész - fejezte be a gyónást
483 2 | gyónást Sipsirica. - Ennek az öreg úrnak vagyok a barátnéja.~
484 2 | hörgé dúlt arccal. - Az az asszony, az a gyalázatos
485 2 | hörgé dúlt arccal. - Az az asszony, az a gyalázatos
486 2 | arccal. - Az az asszony, az a gyalázatos asszony adott
487 2 | tudtál ellenszegülni? Hát ez az a finom nevelés, amit kaptál?
488 2 | mindent. Anyádat megfizették, az Isten verje meg a hitvány
489 2 | tett a takarékpénztárba. De az semmi. Ami megtörtént, megtörtént.
490 2 | És én kiviszlek innen, ha az ördöggel kell is megviaskodnom,
491 2 | keresztapa! Hasztalan volna az ilyesmi, nincs arra mód,
492 2 | vigyáznak rám, éjjel és nappal, az én cselédeim egyszersmind
493 2 | én cselédeim egyszersmind az én õreim. Beláthatja, hogy
494 2 | fogaival zavartan.~- Bolondság az egész, kedves keresztapa,
495 2 | dolgot, ahogy van. Megmondom az igazat, hiszen maga jót
496 2 | szívén ejtett seb láza, az emberi hitványság kihívó
497 Epil| remekművek gyakran előfordulnak az olyan nemzeteknél, ahol
498 Epil| olyan nemzeteknél, ahol az épségben megmaradt művek
499 Epil| ment sehová, régi barátjait az utcán elkerülte, napokon
500 Epil| a meghagyott „légy”-gyel az ajka alatt, bársony zekében,
1-500 | 501-551 |