Rész
1 1 | Első rész~A „Fehér Páva” és alakjai~Budát és a budai
2 1 | Fehér Páva” és alakjai~Budát és a budai polgárokat egy darab
3 1 | Oltsó ételek, ittalok és pettyegtetett* kiszolgálat.”~
4 1 | volt a törzsvendégekhez és egész familiáris lábra helyezkedett
5 1 | fürge volt, mint a karika, és éppen nem kellett az embernek
6 1 | tisztességes asszony volt és csak üzletével törõdött,
7 1 | parasztasszonyt tartott, akik fõztek és mosogattak. Egy kicsit nehéz
8 1 | azért pompásan ment a dolog (és legalább soványító kúra
9 1 | ennyi asztallal, bestekkel és ennyi fáradsággal hány vendéget
10 1 | mint a jó pásztor a juhait, és csak ha elhullt valamelyik,
11 1 | kimaradni. Õk csak meghalnak. És mondhatom (de ezt sajátságos
12 1 | Pöffeszkedés-e a koszt jóságával és zsírosságával, vagy pedig
13 1 | személyeit, a törzsvendégeket és a „sipsiricát” is.~Hej a
14 1 | festett jól a kurta szoknya és a kislányosan leeresztett
15 1 | ajka egy kicsit vastag, és a fejét kissé féloldalt
16 1 | együtt ellenben igen kedves és harmonikus. Isten különös
17 1 | arcokat, odalehel valamit és ez a rálehelés teszi meg.~
18 1 | a karján, föl a válláig és semmit se ejtett el útközben.~
19 1 | ivási kedvet is emelte.~És csakugyan sûrûn hangzottak
20 1 | álmélkodott a törzsvendég és hirtelen a szeme közé nézett. -
21 1 | megboldogult Jahodovsky barátja és komája.~- Maga nem jól neveli
22 1 | férges. Ti. a cseresznye és nem a sipsirica. Maga elvonja
23 1 | odament a keresztapjához és meghajtotta magát elõtte.~-
24 1 | vannak-e örömeid, élvezeteid és mulatságaid?~- Igenis vannak.~-
25 1 | Igenis vannak.~- Helyes, és mik azok?~- Különfélék -
26 1 | Sipsirica lesütötte a fejét és nem felelt.~- Hát mért nem
27 1 | nevetéssel -, ha a hátam viszket és a mama megvakarja.~Hát erre
28 1 | hozzátartoztak a családhoz és beleszóltak a házi ügyekbe
29 1 | helyekre, hogy itt a nábobot és az oligarchát játszhassa.
30 1 | Egy kicsit tótosan beszélt és nagyon imponált mindenkinek.~
31 1 | volt az éneklõ kanonok, és az volt a különös, hogyha
32 1 | a régi becsületes rablók és gyilkosok idejében. Az a
33 1 | volt tulajdonos potom áron és folytatta tovább a jótállásokat.~
34 1 | Már kora délután beültek és preferáncot játszottak a
35 1 | csütörtökön, mint az óra, és egy külön asztalhoz ült
36 1 | ki megjelent egy napon és azontúl ott maradt sülve-fõve,
37 1 | sülve-fõve, egyre nagyobb és tekintélyesebb helyet szorítva
38 1 | pedig ügyes ember is volt és Jahodovska szívesen vitte
39 1 | papagájt. Örült neki a leány és mi is örültünk, mert most
40 1 | kicsit hízeleg Jahodovskának és a sipsiricának. A jó szó
41 1 | Jahodovska nagyon is szívesen és sokat beszélget a Herkulessel,
42 1 | szokásos „üzleti” ijedelemmel és sietséggel perdült a Mliniczkyék
43 1 | kivörösödött, mint a tégla és a szalvétájával haragosan
44 1 | volna, aztat nem hiszek. És ha volt, hát mért nem küldte
45 1 | hirtelenében beszaladt a konyhába és kihozott békítõül egy tányéron
46 1 | egye meg. Én rendet akarok és tisztességet enyim pénzemért,
47 1 | A sipsirica rámosolygott és addig-addig kérlelgette,
48 1 | végre õ is visszamosolygott és sipsirica kedvéért megette
49 1 | a gyanú fel volt költve, és általános gyûlölet tört
50 1 | ellen.~Ki lehet ez az ember? És mit akar vele Jahodovska?
51 1 | Minden asszony egyforma és csak a derekáig okos.~Druzsba
52 1 | míg a leány férjhez megy és míg az asszony egy kis pénzecskét
53 1 | fiatal. Csukja be korcsmáját, és ami még hátravan az õszi
54 1 | egyszer majd az övé lesz, és íme most... Nem, ez nem
55 1 | árnyalatával a tréfának és a szemrehányásnak. - Az
56 1 | asszony váratlanul erõs és vidám tekintettel.~Kissé
57 1 | bolondság! - kiálta fel. - És ezt beszélnék a városban?~-
58 1 | megfizeti, amit eszik, iszik, és olyan vendégem, mint a többi.~-
59 1 | Druzsba úr, semmi egyéb, és anya akarok lenni végleheletemig.
60 1 | volna nekem a férj? Mikor és mire használnám, mondja
61 1 | Jahodovska. Kegyed példátlan anya és bocsánatot kérek, ha valamiben
62 1 | süttessen kérem egy rostélyost és húzzon rajta végig egy kis
63 1 | kell lenni egy anyának.~És most már beállott a szélcsend
64 1 | felváltva mulattatták az özvegy és a sipsirica. Egy nagy csomag
65 1 | mindig a kocsin maradt, és csak akkor hozta be az özvegy
66 1 | volt; Kovik doktor odament és konstatálta rajta a kilencágú
67 1 | összerezzent, megtapogatta zsebeit és megfordult. Fanyar mosolyt
68 1 | Fanyar mosolyt erõltetett és a fele útra visszatért a
69 1 | semmit. Örvendek, uram, és köszönöm a figyelmeztetést.
70 1 | Ezzel biccentett fejével és eltipegett kocsijához.~E
71 1 | kezdtek lehullni az eperfákról és a beállott csípõs idõk miatt
72 1 | professzor elhalványulva. - És kicsoda?~- Bizony én nem
73 1 | szólt a professzor hangosan és felugrott, de észrevévén,
74 1 | az istentisztelet végét és megszólítá a plébánost odakünn.~-
75 1 | megboldogult kedves barátom és komám - sóhajtott fel -,
76 1 | meggyalázni a vendégeit. És hogy szabadkozott elõttem.
77 1 | arra délután kétszer is és mind a kétszer kiköpött
78 1 | eleven volt, mint egy fürj, és szeretetre méltó a vendégekhez.
79 1 | Bejárta sorba az asztalokat és maga hozta elõ a kényes
80 1 | a kezén fogja hordozni, és a jó Isten beszámítja nekem
81 1 | gálócsi dohányt találtak nála és kegyetlenül megbírságolták. „
82 1 | fehér páva nincs a világon és egy rendes közönséges pávával
83 1 | bólét” csinált szamócából és vörösborból és sorba öntögette
84 1 | szamócából és vörösborból és sorba öntögette kancsóból
85 1 | a mondása szárnyra kelt és egyszerre megejtette, megmelegítette
86 1 | páratlan volt, gavallér és pazar, mint egy Esterházy,
87 1 | ezüsthatost kapott Manusektõl és egy pofont az asszonytól,
88 1 | Ennélfogva szeretlek, Franciska, és felette sajnálom, hogy a
89 1 | fizetnéd meg nekem a bor árát és így mindig nyugodt lenne
90 1 | spéci” volt, aki díszt és népszerûséget hozott a „
91 1 | kicsit, de amellett nyúlánk és harmatos maradt. Lássa meg
92 1 | pénzük, keveset fogyasztottak és éppenséggel meg nem híztak,
93 1 | megdagadt folyam, kiárad és elönti a fejet rímekkel.
94 1 | Ideálomhoz”, „Õhozzá”, „J. J.” és több effajta címek alatt.
95 1 | De igenis, tanár úr.~- És mi az, édes Kutorai? - kérdé
96 1 | feljövök a gimnáziumba, és hallom Lermer tanár urat
97 1 | cvikkerjét. Hazamegyek délre és kérdezem a feleségemtõl,
98 1 | magamhoz veszem a cvikkert és megmutatom Lermer tanár
99 1 | dolog!~- Majd kombinálok és meditálok fölötte - nyugtatá
100 1 | egyiket-másikat kijönni és bemenni.~- No, és miért
101 1 | kijönni és bemenni.~- No, és miért nem jelentette fel?~-
102 1 | tanulnának. A kötelesség hív, és én nem fogok kitérni a kötelesség
103 1 | elõl. A kötelesség hív, és én megyek. Félrelököm a
104 1 | Félrelököm a kevélységet és megteszem, õértük, a tanítványokért.
105 1 | megkefélkezett mindjárt ebéd után és magához vévén a versezeteket,
106 1 | senki sincs. Mint professzor és mint keresztapa megyek oda,
107 1 | plántáit, a tulipánokat és violákat. Hiszen olyan selyemruhában
108 1 | Igen, igen, csütörtökön. És a múlt héten is... lássuk
109 1 | mindig tótul gondolkozott és morgott Mliniczky úr.~Nagy
110 1 | van; asszonyok, férfiak és suhancok verõdtek össze,
111 1 | nevetgélnek, zsibongnak és kíváncsian nézegetnek be
112 1 | szerencsétlenség - gondolta és nagy kõ esett le szívérõl.
113 1 | sorból, megnyálazta ujjait és megigazgatta, lesimítá velök
114 1 | azért meg volt lepetve.~- És hát mi az oka, nem tudja?~-
115 1 | rugókra látszottak járni és eszébe juttatták Druzsba
116 1 | egy-két lépést tett elõre és megállt, habozva afölött,
117 1 | eszméje a rokonszenvesebb, és így rokonszenvesebb Druzsba
118 1 | ostorokkal, az állatok bõgtek és rendetlenül jöttek, nagy
119 1 | irányát, megfordult újra és az utca túlsó oldalára lépegetett
120 1 | csoportosulóktól némely értelmetlen és különös megjegyzéseket.~-
121 1 | Kutya egy asszony!~- És mafla egy zsandár!~- Hát
122 1 | valamit.~- Hah, nini, csirkék és kacsák! Uccu, gyerekek,
123 1 | kerítésen a „Páva” udvarára és éppen eleget látott, hogy
124 1 | hadonászott, lármázott és alkudozott. A két szakácsné,
125 1 | körül, mintha legyezõ volna, és emiatt sérthetetlen volt.
126 1 | se - lihegte az asszony és újra beszaladt, meg elõre
127 1 | érte volna. Minden táncolt és forgott vele, nemcsak az
128 1 | meghatványozódtak volna halló és látó érzékei. Látta sipsiricát
129 1 | ablakon kihajolva nézte a nagy és mulatságos „jelenetet”.~
130 1 | Sipsirica behúzta fejét és haragosan csapta be az ablakot
131 1 | Szaladj be csak, Zsuzsa és hozz ki egy fazék forró
132 1 | Pává”-hoz az ökörcsorda, és a publikum, anélkül, hogy
133 1 | gazdasszonyának, hogy beteg, és azzal az üzenettel küldte
134 1 | mint máskor. A nap sütött és a Mályva utca akácfái csak
135 1 | billentyûit nyaggatta odabent, és semmi jel se mutatta a kora
136 1 | így szólna: „Egy sebesült és egy halott.” A sebesült
137 1 | papagájt, kicsavarta a nyakát és utána dobta az akkor már
138 1 | megkopasztották szép zöld és piros tollait, fölékesítvén
139 1 | csípõjére rakta kezeit és folytatá a bizalmas közléseket:~-
140 1 | Hiszen nem volt rossz ember, és magamnak is fáj, tessék
141 1 | elhordott, elpusztított és egy szalmaszálat nem tett
142 1 | Manuseket (gyöngén elpirult és lesütötte szelíd tüzû szemeit),
143 1 | de az anya föllázadt. És semmi kétség, hogy az anyának
144 1 | Megerõsítettem lelkemet és útnak bocsátottam Manuseket.
145 1 | csordult ki könnytömlõibõl és végigfolyt arcán.~A törzsvendégek
146 1 | kéznél, nem nézték meg, és a szép ajándékozási terv
147 1 | Jahodovska most is csinos volt és takaros, de a poétikus zománc
148 1 | Mindenki tudja, ha nem tanulja, és senki sem tudja, ha tanulja.
149 1 | akik nem tudnak jó hurkát és kolbászt csinálni, holott
150 1 | Milyen logika ellenes dolog és mégis színvalóság! Meg lehet
151 1 | hozott a takarékpénztárból és csak súgva mondta el a bizalmas
152 1 | Druzsba úr is meghallotta és motoszkált is a fejében
153 1 | meg-megnézegette Jahodovskát és azt találta, hogy csodálatos
154 1 | találta, hogy csodálatos szép és nemes homloka van. Egyébként
155 1 | de õ megelégedett vele és úgy tekintette a homlokot,
156 1 | bogár lecsúszik a sziromról és egy másik szirmon akad fel,
157 1 | tele kétellyel, habozással és sohase kezdett Jahodovskával
158 1 | nem látták a sipsiricát és Jahodovska személyesen hozta
159 1 | testvérnéném. Gyermektelen asszony és jómódú, - tette hozzá magyarázólag
160 1 | tette hozzá magyarázólag és elpirult. (Restellte talán,
161 1 | kapzsiságot árult el szavaival.) - És hadd mulasson a gyermek -
162 1 | folytatá -, hadd mulasson és lásson egy kis világot,
163 1 | benne a pondrót - ismétlé és egyszersmind kiigazítá Druzsba
164 1 | behunyta a szürke szemeit és csak úgy találomra szállítá
165 1 | vezetnének el keze fölött, és ez annyira nem volt kellemetlen,
166 1 | a villát a jobb kezébõl és ujjaival szórakozottan játszott
167 1 | itt? Hogy nekem virítson? És hogy elvirítson? Hiszen
168 1 | szeretem, hogy érte élek és minden szívdobbanásom az
169 1 | istenem! csak egyetlenegy! És attól is el kell válni.
170 1 | anya belátja, hogy így van és megelõzi a végzetet, elõbb
171 1 | míg a csutkája elfonnyad és magától esik le, a fa semmivel
172 1 | az ólból, kis malackám!) és táncoltatva azt az abroszon. -
173 1 | egyben csakugyan csodálatos. És én, ami engem illet, Jahodovska...
174 1 | meg - folytatá Jahodovska és megszorítá a Druzsba úr
175 1 | belém látna Druzsba úr (és most már szemérmesen lesütötte
176 1 | belefogódzott az abroszba és lerántotta az abrosszal
177 1 | de összetört valamit... És az csak egy példányban volt,
178 1 | fogott a szalmaözveggyel és Druzsbával, aztán sört kért,
179 1 | mire fölkelt az asszony és a dolgai után látott. Druzsba
180 1 | cserepekben, éppen mint a tányér és mint az a bizonyos összetört
181 1 | szimatja volt).~Lelkiismeretes és energikus volt, aki ha egyszer
182 1 | Gyõzõ nevûvel megalkudhatott és neki elõleget adhatott.
183 1 | negyedrendû festõknél a megalkuvás és elõleg fölvétele után rendesen
184 1 | preliminálva a legnagyobb összeggel és tõle függött a ráma szépsége.
185 1 | Druzsba úr átjárogatott Pestre és gusztálta a különbözõ rámákat
186 1 | tudja. A vendégek, a hajtûk és a zsebkendõk, édes doktor
187 1 | ember nem tudja, mikor, hova és mi okból tûntek el.~ ~
188 2 | Éppen a vizsgák ideje járt és a vakációnak kellett kezdődnie,
189 2 | volt a földrajz tanára. És a tanári testület minden
190 2 | örökölt, tehát a földrajz és természetrajz tanára van
191 2 | embereitől illő módon, és meghagyván a piktornak,
192 2 | szorgalmasan festegesse Jahodovskát és vigyázzon a homlokra...
193 2 | kevesebb, gondolta magában és nem kérdezõsködött tovább
194 2 | Nemsokára bejött a korcsmárosné és megmondta, hogy a különös
195 2 | liliom volt kinyílva, letépte és elvitte.~- Kerékbe kellene
196 2 | oldalszalonnákat loptak a munkások és füstölt sonkákat a kéményekbõl.~
197 2 | a kalap, annál több zsír és piszok vette bele magát
198 2 | piszok vette bele magát és annál nehezebb lett. Druzsba
199 2 | lesznek egyre súlyosabbak és végül egész raritásokká
200 2 | nem él meg többé a csuka és a mágnás.~- Hát az meg mit
201 2 | uram, ahol pisztráng van, és a föld nem terem úgy, hogy
202 2 | szederinda fonta be a magyal- és kökénybokrokat. Gyík leskelõdött
203 2 | füvek, fák õt is ösmernék és integetnének egymásnak: „
204 2 | tanára, köszöntsük, gyerekek” és a bokrok köszöntötték, az
205 2 | Igenis. Hogy a csuka és mágnás túl az aklon nem
206 2 | kivontatni a szekérroncsokat és összekötözni valahogy.~Druzsba
207 2 | ijedelem után olyan víg és beszédes lett, mint soha
208 2 | Wildungen Pálé - felelte ez.~- És hol lakik a báró úr?~- Zsámban.~-
209 2 | égen sötét felhõk vágtattak és egyetlen csillag se volt,
210 2 | birtok?~- Jó a fene - szólt és megigazgatta a strucctollat
211 2 | szenvedélyes politizáló és disputáló volt, aki mindig
212 2 | papot, Salitius Sámuelt, és a bányatársulat pénztárnokát,
213 2 | megneheztelt a társaságra és abbahagyta a históriát,
214 2 | elveszett az emberiségre és a tudományra. A pénztárnok
215 2 | elalélt a nagy fájdalomban és egy hirtelen támadt köhögési
216 2 | ketten élünk, ha mondom - és egy világért sem folytatja
217 2 | Druzsba úr bemutatta magát és kísérõjét, Wildungen úr
218 2 | viszont bemutatta két vendégét és délceg fiát, Wildungen György
219 2 | bányamérnököt (ilyen fiatal és már végzett - csodálkozék
220 2 | tizenhárom éves volt a nagyobbik és tizenegy éves a kisebbik.
221 2 | csinál az most a piócájának) és egyre biztatgatta a többit
222 2 | birtokosára, a budai gimnáziumra és annak egyik jelenlevõ képviselõjére,
223 2 | hogy a magyar nem boldog és hogy Tisza Kálmán nem igaz
224 2 | Tisza Kálmán nem igaz hazafi és nem igazi liberális ember.~-
225 2 | Druzsba megbotránkozott és oldalba lökte haragosan: „
226 2 | megengedi!”~Aztán felállt és viszonzásul a ház urára
227 2 | kis zab, egy kis pohánka és krumpli megterem benne.
228 2 | csodálkozott, letette a csibukot.~- És milyen címen lakik ott?~-
229 2 | szõnyegeket, drágaságokat és csecsebecsét, mindenféle
230 2 | kocsis, egy szerecsen groom és egy major domus, aki csak
231 2 | Érdekes - lihegte Druzsba és a verejték csurgott homlokáról.~-
232 2 | szivárgott ki. Aztán elutazott és csak néha, igen ritkán jön
233 2 | vonz úgy, mint a tilalmas és titokzatos, kik mindenféle
234 2 | romantika a XIX. század végén! És mit gondol, báró úr, mi
235 2 | báró úr, mi az a személy és miért tartják ott?~- Én
236 2 | tartják ott?~- Én azt hiszem, és általában az egész környék,
237 2 | európai cselszövény készül és a machinációban benne van
238 2 | vagyis hazamegy az anyjához és két hétig alszik a méhesben.
239 2 | méhesben. Ez nekik a szabadság. És ez így megy föl egész a
240 2 | elpusztul aztán a nemzet, és sehol egy vezetõ szellem,
241 2 | van.~- Fölfelé kunkorodik, és azt hiszem, aranyból van.~-
242 2 | mondta a nagyobbik -, és ha nekem adná, megmondanám
243 2 | gondoltam, hogy nekem adja és én viszem a mamának. De
244 2 | selyem baldachin alatt, és amint elrobogott mellettem
245 2 | kis kocsi, õ rám nevetett és hát mit tartott a kezében,
246 2 | Gyuri bevitt a bányába.~- És aztán, aztán? - sürgette
247 2 | alatt a kastélyban volt és minthogy a bányából azon
248 2 | egyiket Kutorai is tudja és alkalmasint ki fogja fecsegni;
249 2 | a fiatal mérnök várt rá és Kutorai.~- Atyám a bányába
250 2 | menjünk.~Elhagyták a telepet és a kis falut, mely alig állt
251 2 | belepte a földeket, a növények és fák leveleit, s olyan szomorú
252 2 | eltökélten, s ajka zord és keserû volt.~A falu szélén
253 2 | patak hajtotta a kövét, és annak a vize is olyan fekete
254 2 | ember, fölásta a talajt és pontosan bejegyezte a noteszébe,
255 2 | figuráját, megjelölte az árkokat és kikérdezte a mérnököt.~-
256 2 | megkerülték a fenyõerdõt és egy nagy ívet járván be,
257 2 | hogy nekem szárnyam van és a levegõben tudok szállni?~-
258 2 | amolyan rózsaszínû, az Ámoré, és hogy tud vele szállni is,
259 2 | zavartan, de mégis csillogó és mélyreható tekintettel.~-
260 2 | Druzsba úr csendesen -, és soha semmit se fogok elárulni.
261 2 | hogy Druzsba is megtanulta és csupa unalomból át akarta
262 2 | kínosan viaskodék a rímekkel és caesurákkal, s midõn odaért
263 2 | számba vette a kiaknázott és az elszállított szénmennyiséget.
264 2 | mindenekelõtt üljön le ide a székre és egy szelet papirkára írja
265 2 | mutassák meg neki az épületet és a kertet.”~- Megvan.~Ekkor
266 2 | összehajtogatott levélkét és átnyújtotta Druzsbának,
267 2 | sem látja, eressze el.~- És aztán? - csodálkozék Druzsba
268 2 | domus megkapja a levelet és azt hiszi, hogy a parancs
269 2 | Délután aztán ön odamegy és õ minden megmutogat.~- Nem
270 2 | földszakadéknak tartott és leereszkedvén ott, ahol
271 2 | ahol még ebéd elõtt tollat és tintát kért:~- Vezesd el
272 2 | óraláncáról a kis ezüstmalacot és odaajándékozta a leánykának,
273 2 | leánykának, aki szépen meghajlott és egy pacsit adott érte a
274 2 | úr se tudott megfelelni és nem is volt olyan hangulatban.
275 2 | meghaltam, a kötelesség és pontosság áldozata vagyok,
276 2 | pecsétnyomó ametisztgyûrûmet és megtakarított pénzemet,
277 2 | a papírra, mely elmosta és elpiszkítá az egyik szót,
278 2 | spanyolviaszkot csöppentett rá és lenyomta az ametiszt pecsétgyûrûvel.~
279 2 | várta be, intett Kutorainak és elindultak a kastélyba,
280 2 | Akkor üljön ön kocsira és hajtasson el Besztercebányára
281 2 | jelentse az esetet a fõispánnak és a katonai parancsnokságnak
282 2 | katonai parancsnokságnak és kérje megszabadításomat.
283 2 | Kutorai, viselje magát jól és legyen tisztelettel a tanári
284 2 | tisztelettel a tanári kar iránt és akkor... vigye el azt az
285 2 | talpán, elõre tudta a halált és mindent elrendezett. Nota
286 2 | helyzethez illõ sóhajjal és elmélázott, mintha azt számítgatná,
287 2 | számítgatná, hány kabátja és mellénye van a tanár úrnak,
288 2 | iratot, s átadta Kutorinak és megindult a kastély kapujához
289 2 | nincs azóta nyugtom tõle, és ha vissza nem térne, holtomig
290 2 | Tudom is én, mért mondtam? És ha tudom is, mért akarja
291 2 | hogy nagyon sápadt volt és izgatott, úgy rémlett neki,
292 2 | réz kacsafejben végzõdött és megkopogtatta vele a kastély
293 2 | kezdett, mint valami élõlény, és megfordult sarkaiban.~-
294 2 | nincsenek meg a fogai, és istenhez tért, meg van szelídülve.
295 2 | orgonabokrok közül kandikált ki.) És mos térjünk a dologra, uram,
296 2 | uram, megkaptam a parancsot és mindent készségesen megmutatok
297 2 | elátkozva lenne.~Csak a méhek és a darazsak éltek, döngtek,
298 2 | döngtek, keringtek, játszottak és szerelemtõl részegen fetrengtek
299 2 | ösmerni a lengyelt, hangján és kiégett tekintetén a korhelyt,
300 2 | kiáltott fel Druzsba úr és a homlokára ütött. - Olvastam
301 2 | tussiens eutada, a köhögõ sás.~És haragudott magára, hogy
302 2 | állat van felül az emberben és a tudós alul.~A major domust (
303 2 | Csinos kis fészek, ugyebár? És kedélyes. Teringette, nagyon
304 2 | nagy bignonia húsos levelei és fehér virágfürtjei borultak,
305 2 | elõtt egy csimpánzmajom és borotválkozott.~A majom
306 2 | felriadt az idegen láttára és a villogó borotvával ide-oda
307 2 | nyitott ablakhoz rohant és azon ugrott ki.~Druzsba
308 2 | idegességéhez most az undor és szörnyülködés is hozzájárult,
309 2 | aki a velencei tükörhöz és a rózsaszín selyemmel bevont
310 2 | Megenni való bolondság, mi? És az van benne, hogy az ezer
311 2 | kristálygolyóban mindben más és más színû folyadék van.
312 2 | hát menjünk át a folyosóra és fussunk át az épület másik
313 2 | még nagyobb legyen a zaj és csatara, a majom is ott
314 2 | úgyis kóválygott, zúgott és lüktetett, mintha kalapáccsal
315 2 | fehér gyerekhúst. De jó is. (És étvágygerjesztõen csettentett
316 2 | csendesen, de amellett gyanakvó és borzalmat kifejezõ pillantást
317 2 | A gyermek rájuk bámult és egyre hasogatta a tökmagokat,
318 2 | benyomásokkal megterhelt és lehorgasztott fejét gépiesen
319 2 | vasárnap volt.~Lehetetlen és mégis úgy van. Látja és
320 2 | és mégis úgy van. Látja és akármit csinál, látja. Pedig
321 2 | ide - mondá a major domus és elkergette a macskát. -
322 2 | leguggolt egy verbénabokor mellé és nézte Druzsbát. Idegei már
323 2 | ámbár iszen az se volt nagy) és itt ért a pálya véget. Innen
324 2 | szózata lenne.~E hangra közel és távol egyszerre elevenedni
325 2 | kilépett egy szép fiatal leány és egy pirosbársony vánkost
326 2 | ernyõt vivõ leány megfordult és hátrakiáltott - alkalmasint
327 2 | visszamaradottakhoz:~- Hölgyeim és képzelt uraim, siessenek!
328 2 | másik hasonló padhoz ment és bársony vánkosát rátette.~
329 2 | Azután a másik érkezett meg és a pad alá helyezte a zsámolyt.~
330 2 | tóban, megigazította ruháját és levette nyakáról a legyezõt.~-
331 2 | kényelem - szólt a zsámolyos és meghajtotta magát tréfásan.~-
332 2 | õ Wildungennel beszélt, és az se, hogy õ Druzsba.~Elméjének
333 2 | nyafogott a piszkafa. - És milyen vörös, mint a rák.
334 2 | bosszankodva nézi a pazarlást és morog, hogy okosabb helyen
335 2 | jelennek meg közel a felszínhez és egypár virgonc, kopoltyús
336 2 | milyen szomorú ember! (És megtörülgette a pápaszemét.)~
337 2 | eleresztette a dog zsinórját és egyenesen odaszaladt az
338 2 | fejét az ismerõs hangra, és a csodálkozástól tágra nyitott
339 2 | pompás, de milyen pompás! (És tapsolt kis kezeivel.) Csak
340 2 | tréfákban leli kedvét. Nagy kópé és ügyes hasbeszélõ a vén gyerkõc.
341 2 | mosolygott, mire még szebb lett és leült Druzsba úr mellé.~-
342 2 | tra-la? (Felugrott helyérõl és meghajtotta magát.) Az a
343 2 | komornáim?~Druzsba úr ijedten és mohón fordítá tekintetét
344 2 | elbámészkodni látszott a tavon túlra és olyan felhõféle suhant el
345 2 | Druzsba úr fölszisszent és felugrott, mint akit mérges
346 2 | tehát, mikor olyan ártatlan és tudatlan báránykának mutatkoztál?
347 2 | vagy, csak szerencsétlen. És én fogadalmat tettem a keresztségnél,
348 2 | megtörtént. Rab nem vagy azért. És én kiviszlek innen, ha az
349 2 | s valami olyan hatalom és erõ sugárzott ki egész lényébõl,
350 2 | bizonyos áhitatos félelemmel és tisztelettel nézett fel
351 2 | aztán elfordította a fejét és halkan, tompán mondá:~-
352 2 | kieresszenek, vigyáznak rám, éjjel és nappal, az én cselédeim
353 2 | letépett egy gyertyánfalevelet és azt harapdálta fehér, rizskása
354 2 | indulatosan.~Hátravetette a fejét és a lábacskájával, a cipõje
355 2 | szólt Druzsba úr jéghidegen és élesen. - Látom, hogy a
356 2 | hozva egy kis ezüsttálcán és ropogtatva a tökmagokat.~-
357 2 | azért volt olyan ruganyos és fiatalos.~Méltóságteljes
358 2 | azonnal ebbõl a gyehennából!~És csakis addig tartott ez
359 2 | a tanár urat; arca dúlt és halovány volt, ajkai rángatóztak,
360 Epil| részint a Ház naplójából ~és egyéb összeszedett apróságokból
361 Epil| apróságokból kiegészíti és befejezi a történetet~A „
362 Epil| hazatért, emberkerülő lett és minden szokását megváltoztatta.
363 Epil| elégedve.~Druzsba úr megfordult és amint megpillantá Jahodovskát,
364 Epil| ragyogtak, arca elvörösödött és eltorzult, szemei vérbe
365 Epil| tanácsosabbnak vélte elrohanni és lármát csapni lefelé menet
366 Epil| aki megõrült, a garádicson és az udvaron járókelõk egyszerûen
367 Epil| festmény szomorú sorsáról és Druzsba úr abnormis viselkedésérõl.
368 Epil| fennforogni a búskomorságban és az apathiában, melybe egy
369 Epil| nem kezdõdött meg, Lermer és Csetneki tanár urak bízattak
370 Epil| állapotáról. Velünk igen szépen és értelmesen elbeszélgetett.
371 Epil| piperkõc nagyurat, ki a király és a nemzet tiszteletét bírja,
372 Epil| még hat hasonló szépségû és korú ártatlan leányka társaságában,
373 Epil| Sötétben minden tehén fekete és minden excellenciás úr fehér.
374 Epil| lehet.~Disputa támadt pro és contra és nem lett volna
375 Epil| Disputa támadt pro és contra és nem lett volna baj, ha inter
376 Epil| felvidéki kastély rejtelmei” és „Hárem a hegyekben” címek
377 Epil| ki, a kocsánt, a szárat és a gyököt otthagyva, gyönyörûen
378 Epil| az excellenciás asszony? És mit szólnak az udvarnál,
379 Epil| meritumába, de hetek múltak el és semmi se történt, mindössze
380 Epil| Druzsba úr csodálkozott és valami balsejtelem mardosta,
381 Epil| kivasalva, hogy nagyon gyengének és kábultnak érzi magát, de
382 Epil| tudni, hogy ma péntek van és nem volna tanácsos pénteken...
383 Epil| napokon tárgyal, hehehe. És végre is, ami fõ, õexcellenciája
384 Epil| úr gyámoltalanságba esve és minden ellenszegülést abbahagyva,
385 Epil| behúzódott a jobb szögletbe és egy szót se szólt, elhagyta
386 Epil| vaskapu megnyílt elõtte és begördült egy udvarra: a
387 Epil| Aztán õ is lekászmálódott és egy nagy kastély parkjában
388 Epil| szelíden hajtotta le a fejét és hagyta magát vezettetni,
389 Epil| megtudnak, mindent megéreznek, és olyan jó szakácsok, hogy
390 Epil| mártással tudják körülönteni és delicia azt a közönségnek
391 Epil| volnánk.~Így kujtorgott és settenkedett a zsámi ügy
392 Epil| miniszterre bárminemû intézkedés és közbelépés szükségét hárítaná. (
393 Epil| szükségét hárítaná. (Derültség és helyeslés a jobboldalon.)~
394 Epil| tapasztalatairól szerkesztett, nagyban és egészben nem lehet más,
395 Epil| tartózkodott, most pedig csöndben és szeplõtlen hírnévben özvegy
396 Epil| Pává”-ba megy vacsorálni és megtekinti az interpelláció
397 Epil| volt, hát el is mentek, és lett nagy sürgés-forgás
398 Epil| egy anya! Több. Egy szent. És annak tartotta Druzsba is.
399 Epil| Hanem hát elveszett az esze és nem is érdemes megkeresni
|