Rész

 1 1   |        állt meg a háttérben s az anya kevélysége csillogott a
 2 1   |         megfújom, ahova leül. Én anya vagyok, Druzsba úr, semmi
 3 1   |      Druzsba úr, semmi egyéb, és anya akarok lenni végleheletemig.
 4 1   |     Jahodovska. Kegyed példátlan anya és bocsánatot kérek, ha
 5 1   |  mondogatni egymásnak: Nagyszerû anya. Remek anya. Ilyennek kell
 6 1   | egymásnak: Nagyszerû anya. Remek anya. Ilyennek kell lenni egy
 7 1   |         hagyjak. Istenem, hiszen anya vagyok. Meg kellett hoznom
 8 1   |        elérzékenyültek.~- Milyen anya! - lelkendezett Mliniczky. -
 9 1   |     Mliniczky. - Milyen fölséges anya! (S titkon elhatározta magában,
10 1   |       fáj, tessék elhinni. De én anya vagyok. Mindenekfölött csak
11 1   |      vagyok. Mindenekfölött csak anya, aki leányának él. Szívemnek
12 1   |      szelíd tüzû szemeit), de az anya föllázadt. És semmi kétség,
13 1   |         napvilágra.~- Ah, milyen anya, milyen anya! Soha nem ilyesmit
14 1   |          Ah, milyen anya, milyen anya! Soha nem ilyesmit láttam.
15 1   |         Igazán rettenetes! De az anya belátja, hogy így van és
16 1   |        van esze...~- Maga kitûnõ anya, Jahodovska, aki mindenre
17 Epil|         kiáltozá. - Ördög õ, nem anya. Vesszen a papírra vetett
18 Epil|      hiszen reszket érte. Milyen anya! Remek egy anya! Több. Egy
19 Epil|           Milyen anya! Remek egy anya! Több. Egy szent. És annak