Rész

 1 1   |   szólították a kis Johankát, míg végre mi is így neveztük.~A sipsirica
 2 1   |        neki hordani a fröccsöket, végre pedig ügyes ember is volt
 3 1   |           volt éppen ellensége:~- Végre is, úgy látszik, udvarias,
 4 1   |     addig-addig kérlelgette, hogy végre õ is visszamosolygott és
 5 1   |           akarja venni - bökte ki végre a professzor úr.~Jahodovska
 6 1   |         számítok semmit. Manusek, végre is szereti, végtelenül szereti
 7 1   |     Manusek Vince tekintete pedig végre mégis a kapuajtót kezdte
 8 1   |       úrnak tehát ez is sikerült, végre biztosítva volt egy olyan
 9 2   | angóramacska, egy uhubagoly. Most végre szállingózni kezdett az
10 2   |         Sok-sok idõ telt el, mire végre haza indultam a virág nélkül
11 2   |     sokkal havasabb lenne a feje.~Végre fölemelte esernyõje nyelét,
12 2   |       tavakra alakították át, míg végre befolyt a ház melletti nagyobb
13 2   |          vízbõl egyre tovább, míg végre a nagy tóban találták magukat (
14 2   |          se jobbra, se balra, míg végre szemben találta a major
15 Epil|  érthetetlen félszavakat morgott, végre nagy szorultságában megragadta
16 Epil|       napokon tárgyal, hehehe. És végre is, ami fõ, õexcellenciája
17 Epil|            mint bogarak a tejben.~Végre megállt a kocsi egy pillanatra,
18 Epil|        klubokban, folyosókon, míg végre egy nap kipattant a Ház