Rész

 1 1   |           törzsvendégek az elsõk - mondá vállat vonva.~- Ej, hisz
 2 1   |      hallatára.~- Lehetséges ez? - mondá, tágra nyílott szemeit Kutorainéra
 3 1   |        vendégek közt.~- Sapristi - mondá Balázs Sándor -, mit ád
 4 2   |             de a kertész bosszúsan mondá, hogy volt, nincs, hétfõn
 5 2   |         összetört.~- Úgy látszik - mondá Kutorai -, hogy az apamályi
 6 2   |        alatti vakondokok vagyunk - mondá a báró kedvesen -, kivévén
 7 2   |     lehetetlen.~- El fogok menni - mondá eltökélten, s ajka zord
 8 2   |           elsápadt.~- Ön álmodik - mondá zavartan, de mégis csillogó
 9 2   |           szájával.)~- Ön tréfál - mondá Druzsba úr csendesen, de
10 2   | angóramacska ült.~- Üljön le ide - mondá a major domus és elkergette
11 2   |               Én vagyok a szellõ - mondá nevetve.~- Mi vagyunk az
12 2   |            fejét és halkan, tompán mondá:~- Csak hagyjon engem, keresztapa!
13 2   |          majdnem parancsoló hangon mondá:~- Vezessen ki azonnal ebbõl
14 Epil|       becsukódott.~- Itt vagyunk - mondá az idegen úr. - Ah, ön elaludt?~-
15 Epil|            Ez nem a minisztérium - mondá sötéten.~- Õexcellenciája