Rész

 1 1   |   visszatért a kendõért.~- Ösmer ön engem? - kérdé a doktortól halkan,
 2 1   | figyelmeztetést. Ön tehát nem ösmer engem? Mindjárt gondoltam, mert
 3 1   |     lüktetése az övé, a sipsiricáé. Engem boldoggá tett Manusek, mit
 4 1   |    csakugyan csodálatos. És én, ami engem illet, Jahodovska... én,
 5 1   |         megteszem azt... Hiszen ért engem? Mondtam valamit, Jahodovska?~-
 6 1   |        kezdett dobogni.~- Hagyjanak engem, nem érdemlem meg - folytatá
 7 2   |           hívják. Az asszony tudja. Engem nem érdekel.~- Ön tehát
 8 2   |      magukra maradtak - vezessen el engem most a kastélyba.~A fiatalember
 9 2   |             föld alatt. Vezessen el engem a föld alatti úton.~A fiatal
10 2   |            se fogok elárulni. Isten engem úgy segéljen!~A fiatal mérnök
11 2   |            megmutatok önnek. Tessék engem követni. Nem kíván elõbb
12 2   |        tompán mondá:~- Csak hagyjon engem, keresztapa! Hasztalan volna
13 2   |              Oh, Kutorai, bár látna engem inkább halva.~Kutorai (késõbbi
14 Epil|          hozna õexcellenciájára, ha engem pénteken fogadna.~Az idegen